A felkérést tett is követte, sőt, a látogatás az elkövetkező években megismétlődött. A gyerekek szeretettel és érdeklődéssel viszonyultak hozzánk, talán még ma is őrzöm azokat a gyerekrajzokat, amelyeket akkor kaptam. Aztán ahogy az már lenni szokott, telt az idő, és a macskás látogatások elmaradtak.
Idén újra felhívott Melinda óvónő, ám sajnos, Picuri macskám azóta az égi angyalok közé költözött, a többi három pedig nem alkalmas gyereksimogatónak.
Melinda találékonysága és egy vállalkozó cicatulajdonos kedvességének köszönhetően a Licurici óvodába járó húsz magyar gyerek ismét élő cicával találkozhatott.
– Ezen a héten a háziállatokról beszéltünk. A gyerekek így közelebb kerültek e témához, az állatokhoz, és sok élményben részesültek. Most egy másik kedves és barátságos cica, aki a Zu névre hallgat, látogatott el hozzánk. A gyerekek simogatták, etették, játszottak vele. Aznap, hazaindulás előtt a gyerekek azt mondták nekem: „Ilyen jó napunk rég nem volt” – összegzett lapunknak Bara Melinda óvónő.
