(Borítókép: Pár napos kisbárányt szelídítettünk meg a leányvári túrán)
Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély áprilisi számában.
Sokan feltehetitek magatokban a kérdést, miért vártam két évet a nagy pillanatig, hiszen egy kolozsvári EKE-munkatársnak illene ismernie legalább a kincses városunk körüli túrahelyeket, pláne ha az illető még lételemének is tartja a kirándulást és természetjárást. Bármennyire közhelyesnek tűnik, a válasz egyszerű: rossz időmenedzsment és kóros időhiány, amelynek fő oka a 24 órás időkorlát, amelyet szívem szerint legalább 36 óráig kitolnék. Természetesen piszokul szégyelltem magam mulasztásaimért, ezért is csillant fel a szemem, amikor kiderült, hogy egy különleges projektnek köszönhetően lehetőségem nyílik 12 Kolozsvár környéki túraútvonalat megismerni és lejárni tapasztalt túravezetőink, valamint kollégám, Branea Róbert kíséretében. Íme hát egy tömör krónika-szerű élménybeszámoló az utóbbi három eseménydús hetünk margójára.
20 bükki forrás hóban és tavaszi virágzásban
Sorozatunk első kiszemeltje a március 20-ra meghirdetett 20 bükki forrás hagyományos körtúrája volt Kiss Jani vezetésével. Hamar kiderült, hogy az időjárási körülmények miatt csupán 14 forrásra lesz idő, így a körtúra második felét másik napra időzítettük. Kellemes meglepetésemre a megjósolt alacsony Celsius-fokok mellett gyönyörű havas táj fogadott a monostori erdőben, ami a napos oldalakon kívül végigkísérte túránkat. A legalább 10-15 cm-es fehér takaró alól imitt-amott vacogó kakasmandikók, csillagvirágok és hóvirágok bújtak elő napfényre vágyakozva, a csupasz oldalakon pedig fagyos leánykökörcsinek és tavaszi héricsek örvendeztek a napfürdőnek. Az erdő egyik eldugott szegletében még picike rózsaszín virágú farkasboroszlánt is találtunk. Az alábbi 14 forrást sikerült meglátogatnunk 17,4 km-t megtéve: Rejtett-forrás, István-forrás, Gömbkő-forrás, Szakadék-forrás, Szent János kút, Gyűrű-forrás, Hóvirág-forrás, Cérna-forrás, Mackó-forrás, Binder-forrás, ‘88-forrás, Bartha-medence, Dagonyás-forrás, Patak-forrás. Legtöbbjüknek belekóstolhattunk hűsítő vizébe, de olyan is akadt köztük, amely már egyetlen túrázó szomját sem fogja oltani. A népes társaság jókedve még a meredekebb terepen sem lankadt, egy-egy nehezebb szakasz után túravezetőnk vicceivel kárpótolt. A következő hét szerdáján bepótoltuk a túra hátralevő szakaszát is megcsodálva a következő-forrásokat: Hideg-forrás, Kőalja-forrás, Lépcsős-forrás, Avar-forrás (egy újonnan felfedezett, feltehetően időszakos forrás, amit jómagam kereszteltem el), EKE-forrás, Major-forrás, Pásztor-kút. A túra különlegességeként egy vízesést is megcsodálhattunk a Gorbó-patak mentén már az út elején, a Gorbó-gerincen lévő kilátópontról pedig a tiszta időnek köszönhetően a közelebbi Gyalui-havasok és Vlegyásza, de a távolabbi Cibles és Radnai látványában is gyönyörködhettünk. A monostori végállomásig körülbelül 18 km-t tettünk meg.
Szilágyi András túravezetőnk mesél a hajdanán általuk festett piros háromszög jelzésről
Leányvár, Kis-Magura, Havasbükke tavaszból télbe lépve
Csütörtökön a szászfenesi Leányvár felfedezésére indultunk a hasonló nevű lakónegyedből Csorba Anna vezetésével. Az Iker-hegy (552 m) elnevezésű, kisebbik nyugati csúcs kilátópontjáról tökéletes kilátás nyílt az Árpád-csúcsra, Kis-Magurára és Havasbükkére. A Várhegy-csúcson (572 m) közelebbről is szemügyre vettük a hajdani vár romjait, majd gyönyörködtünk a napfényben úszó májvirág-ligetben és a fák törzsénél nyíló hunyorban. A gyors felmelegedés következtében már csak hófoltokat találtunk az árnyékosabb részeken, így gyors tempóban le tudtuk járni a 12,7 km-es távot érintve Kolozstótfalu egy részét, majd végighaladva a Gorbó-gerincen. A túra legemlékezetesebb pillanata egy utunkba eső tanyához köthető, ahol egy alig pár napos kisbárányt szelídítettünk meg.
Pénteken Pál Gyöngyivel keltünk útra visszatérve a tél birodalmába, hiszen a szelicsei Kis-Magurára (827 m) süppedő hóban baktattunk fel. A csúcson gyönyörű panoráma tárult elénk: a Gyalui-havasok, a Torockói-hegység, az Árpád-csúcs, a Gorbó-gerinc, a távolban pedig a Leányvár köszönt vissza. Ezután leereszkedtünk Szelicse faluba és a Havas-bükkét (765 m) vettük célba, ahol újra csodás kilátás fogadott, így uzsonnázás közben sorra vettük mindegyik hegyet (a teljesség igénye nélkül): Székelykő, Ordaskő, Vidalykő, Bedellő, Bélavára, Öreghavas, Buszkát, Három Gergely, Testes, Izsár és Vlegyásza. A hó miatt lassabban haladtunk a megszokottnál, ám túravezetőnk hősies kitartással haladt előttünk. A Medve-gerincen könnyebb terep fogadott, nagyjából szinten haladtunk, végezetül pedig beereszkedtünk a szászfenesi Leányvár lakónegyedbe magunk mögött tudva 14 legyalogolt km-t.
Aranytájolós élmények, ismert bükki források, Mikes-gerinc
Szombaton és vasárnap (március 27-28.) „pihenésként” tájfutó barátainknak segítettünk az Aranytájoló versenyen, amelynek szombati első fordulója az országos bajnokság részét is képezte. Különleges élmény volt az önkénteskedés mellett betekintést nyerni a kulisszák mögé, néhány tájékozódási technikát is elleshettem. Kipróbálhattam a tájolót, megtanultam mit jelent a jellegfa, döbledés, jelleghatár, szögirány és pontbíróként figyelemmel és mély elismeréssel követhettem végig a versenyzők kitartó küzdelmét. Mentoraim, Kerekes Kinga és Gergely Enikő tájfutók, a Compass tájfutóklub tagjai, a bóják kihelyezésére szánt rövid idő ellenére rengeteget meséltek, tanítgattak a tájfutó térkép helyes használatára, így én is megízlelhettem ennek a különleges sportnak a szépségeit. Vasárnap a bóják kihelyezése és a start előkészítése után Robival és Fazakas Ferenc túravezetőnkkel beiktattunk egy újabb útvonal-lejárást, mégpedig azt, ami magába foglalja szerdai túráink népszerű helyszíneit: a Rejtett-, István- és Cérna-forrást. Habár a 20 bükki forrás körtúrája alkalmából mindegyiket láthattuk már, ez alkalommal részben eltérő útvonalat terveltünk ki, így az élmény ugyanolyan különlegesre sikeredett, mint a többi túra esetében. Még csak március végén jártunk, ám az időjárás már áprilisi szeszélyeivel provokált, így hol meleg napsütés, hol csontig hatoló hűvös szél szórakozott velünk. Az István-forrásnál meglepődtünk a Plecska-patak bő vizén, hiszen decemberi takarítási akciónkkor sekélyebb volt a szintje. A Cérna-forráshoz haladva helyenként megjelenő fenyő-ligetek mellett haladtunk el, majd kis idő után rátértünk a Dumbrava-gerincen haladó kék kereszt jelzésre, amely a forráshoz tett kis letérőt leszámítva visszavezetett kiindulópontunkhoz, az Unirea sporttelephez. A túra teljes hossza GPS-készülékünk szerint 12,1 km volt.
Vidám gyerekek az Őzek-völgye túrán
Következő hét szerdán ismét Feri bácsi kíséretében ragadtunk túrabotot Robival, hogy megtegyük azt az útvonalat, amelynek első szakasza megegyezik a Jókai-teljesítménytúra 53 km-es változatáéval. A Sárosbükkben lenyűgöztek a monumentális feleki gömbkövek, szomjunkat pedig a Rajka-forrás vizével oltottuk, amit eddig sosem vett észre Robi sem, hiába haladt el mellette számtalanszor a teljesítménytúra útvonalának feltérképezése során. A Mikes-gerincen haladó erdei útról letérve megcéloztuk a Mikesi-tavat, amelyhez rövid kitérőt is tettünk, majd az Árpád-csúcs (833 m) felé vettük az irányt, ahol Farkas György is csatlakozott háromtagú csapatunkhoz. Gyuri bácsi kérésünkre egy kis botanikai gyorstalpalót tartott részletesen elmagyarázva, hogy mi a különbség a bükk, a gyertyán és a tölgyfa között, ráadásként pedig nyírfát és cseresznyefát is láttunk, az avarban pedig juharfalevélre is bukkantunk. Azt is megtudtuk, hogy viricsnek hívják a nyírfa levét, amiből lecsapolás után szirupot készítenek, emellett pedig újabb virágneveket is tanultunk: a berki szellőrózsáét és a tavaszi tyúktaréjét. A lila májvirágok között rábukkantunk egy különleges rózsaszín példányra, így újabb csoda került be emlékeink tárházába. Az Árpád-csúcsról a piros kereszt jelzésen haladtunk végig, érintve a Szent János-kutat, túránkat pedig a monostori erdőben zártuk a 26,7 km-rel megdöntve eddigi rekordunkat.
Árpád-csúcs és Őzek-völgye, a lista pedig folytatódik
Bár a Feri bácsival lejárt túránk során egyszer már érintettük az Árpád-csúcsot, szerettük volna rögzíteni a Majláth-kutat útba ejtő klasszikus túraútvonalat is, így április 7-én Szilágyi András túravezetőnkkel indultunk útnak. A Sárosbükkben ez alkalommal puha hótakaró fedte be a gömbköveket, így teljesen más látvány fogadott, mint egy héttel korábban. A piros jelzésről letérve a kéken folytattuk utunkat, a fákon pedig a tanösvény fehér békáját is nyomon követhettük egy rövid szakaszon. A Majláth-kútnál kis pihenőt tartottunk, miközben Bandi bácsi felidézte a kék túrajelzés festéséhez köthető emlékeit. A csúcshoz közeledve őzek bukkantak fel előttünk, ám a gyönyörködés rövid ideig tartott, hamar el is illantak a karcsú bükkfák között. Az Árpád-csúcson gyönyörű harkályt próbáltam lencsevégre kapni, aki sunyin bújócskázott velem, de végül mégis én győztem. Az Árpád-csúcsról kicsit elmerültünk a táj szépségében, ám a velőig hatoló szél gyorsan tovább kergetett. A piros helyett most a kék kereszten indultunk lefelé kiérve a szelicsei műútra, áthaladva a Bivalyoson, majd folytatva utunkat a Cérna-forrás felé, amihez kis kitérőt tettünk. Mindeközben már kezdtük is tervezni a következő túraútvonalat a Slamovics-házhoz, a Brüll- és Bartha-kilátóhoz, így észre sem vettük és máris a Gorbó-völgyben találtuk magunkat. Az Unirea sporttelepnél parkoló autónkhoz érve GPS-készülékünk 19,3 km-t mutatott.
Szombatra a havi bakancslistában meghirdetett Őzek-völgye túrát szemeltük ki, így kis késéssel mi is csatlakoztunk a népes csapathoz. Nagy örömünkre gyerekeket is hoztak magukkal a szülők, így minden korcsoport képviseltette magát. Az őzek-völgyi tisztásra érve napfürdőben fogyasztottuk el tízórainkat, majd vidám hangulatban haladtunk tovább a tavaszillatot árasztó erdő ösvényein. Másfél hét leforgása alatt ez volt a harmadik alkalom, amikor az Árpád-csúcson jártam, de a táj ismét rejtett újdonságot fedett fel, amit csak fokozott a kellemes társaság. Visszafelé a már ismert piros kereszt jelzésen haladtunk, a májvirág és csillagvirág ligetek mellett pedig megszámlálhatatlan berki szellőrózsában gyönyörködhettünk. Fehér szirmainak köszönhetően elneveztem az erdő menyasszonyának. Az út vége felé Robival beiktattunk egy rövid kitérőt az Erzsébet-forráshoz, így végül 17,7 km-t tudhattunk magunk mögött. A lista pedig folytatódik, hiszen még 5 túra hátravan a 12-ből. Számomra mindenképp emlékezetes és meghatározó volt az elmúlt eseménydús három hetünk, amelynek során a megtett kilométerek mellett rengeteg gyakorlati tudást sajátíthattam el és testközelből megtapasztalhattam a természet ébredését.
