Zenés emlékmorzsák 7.
Boros Misi, a világjáró gyermektehetség
Boros Misire, a bámulatos tehetséggel megáldott csodagyermekre, 2014-ben, a Virtuózok tehetségkutató verseny első évadjában figyeltünk fel. Akkor, a Virtuózok döntőjének győzteseként a kicsik korcsoportjában, pénzjutalma mellett, továbbtanulását segítendő, 11 évesen (!) koncert-meghívást kapott a New York-i Avery Fisher Hall rendezvényterembe. Azóta, világjáró és világhódító ifjú zongoravirtuózként sem vált elfogulttá, beképzeltté, ma is őrzi örökmosolygó gyermeki tisztaságát.
A 8. Kolozsvári Magyar Napok műsorfüzetéből kedvesen mosolygó kamaszodó fiúarcot nem először láttuk, és zongorajátékát sem először csodálhattuk kincses városunkban, mivel néhány Virtuóz- társával, a 6. Kolozsvári Magyar Napok meghívottjaiként, 2015. augusztusában, a Magyar Opera Zenekarával telt ház előtt, nagy sikerrel muzsikáltak. 2017. augusztusában, a BBTE Bölcsészkarának Magyar Tagozata és a Kolozsvári Transilvania Filharmónia szervezésében zajlott az a rendkívülinek hirdetett hangverseny, amelyen végül meglepetésként Bogányi Gergely is fellépett. Úgy hiszem, sokakat leginkább a „kis csodabogár” zongorajátéka vonzott, és az is megeshet, hogy sokaknak ez volt az első találkozásuk a komolyzenével…remélhetőleg nem az utolsó! Igazi élmény volt egyazon estén a tini Boros Misi és a világsztár Bogányi Gergely zongorajátékát hallgatni, amelyben Schubert-, Debussy-, és Beethoven művekkel kápráztatták el a közönséget.
Egyéni előadásukból a legszebb érzelmek, a legmélyebb zenei gondolatok áradtak. Számomra a legmeghatóbb élménypillanatokat Franz Schubert Katonainduló és Marches caractéristique című négykezesei jelentették, amelyben a mester és tanítvány egymást figyelő, egymásra hangolt előadásából, nagyfokú közönség iránti felelősségérzet, zene iránti szeretet és alázat sugárzott.
Bernstein és az Örömóda
A Mezzo televíziós csatorna változatos adásaiban azt szeretem, hogy a jelen és a közelmúlt művészete mellett, az archív felvételeknek is teret biztosít. A régi felvételek révén a fiatal nézőknek/hallgatóknak sikerül megismerni a zenei múlt egy-egy kiemelkedő alkotását, az idősebbek pedig jó szívvel tekintenek vissza az elmúlt évszázadba visszanyúló évtizedek zseniális előadóira. Kedvelem ezeket a visszapillantó archív felvételeket, mert minden ilyen alkalommal, újraélem azokat a régről őrzött élményeket, amelyek emlékeimben ma is elevenen élnek.
Leonard Bernstein nem is vezényelt, hanem „úszott” a zene árjával
Jóleső érzés fogott el azon az őszi estén, amikor sikerült újból megtekintenem a Beethoven életművét megkoronázó IX. szimfóniát, és annak a szabadság és testvériség gondolatából született Örömóda tételét, amelyet először 1989 karácsonyán, a berlini fal ledöntésének örömünnepére, Leonard Bernstein vezényletével a bajor szimfonikus zenekar és a leghíresebb európai és amerikai zenekarok együttes előadásában, világhírű hangszeresekkel és énekesekkel, világszerte közvetítettek. Felemelő muzsika, kiváló előadásban!
Amikor a hatalmas zenekar élén, a csapzott, fehér hajú, de 70 évesen is fiatalosan mozgó Bernsteint dirigálni láttam, ugyanazt a régen érzett csodálatot éreztem, mint fiatal koromban. De hiszen Ő nem is vezényelt, hanem „úszott” a zene árjával, élte Beethoven hangokkal elmesélt érzelmeinek minden rezdülését.
A koncert hallgatása közben, valahonnan mélyről, azok a féltve őrzött szép emlékeim is előbújtak, amelyeket diáklányként a Szövérdi családnak köszönhettem. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy egykori szeretett zongoratanárnőm, Zsóka, tizenéves koromtól barátnőjének tekintett. Sokszor vendégeskedtem otthonukban, ahol szinte családtagként fogadtak férjével, Marcival, a felejthetetlen oboaművésszel. Vasárnaponként együtt néztük/hallgattuk és örültünk annak a televíziós sorozatnak, amelyben Bernstein, főleg gyermekeknek, de számunkra is élvezetes ismeretterjesztő zenés előadásokat tartott: énekelt, zongorázott, vezényelt és mesélt humoros-játékosan, felnőtteket is „székhez kötő”, igen megnyerő modorában. Soha nem felejtem azokat a vasárnap délelőttöket, amelyek a baráti együttlét, a tartalmas beszélgetések és a zenehallgatás örömével ajándékoztak meg. Úgy érzem, zenei képzésemnek egyik meghatározó epizódját éppen a Szövérdi házaspárnak köszönhetem.
(Borítókép: Boros Misi és Bogányi Gergely közös kolozsvári koncertje a 8. Kolozsvári Magyar Napokon. Fotó forrása: Kolozsvári Magyar Napok)
