Mindez azért furcsa, mert Mureșan volt június végétől a PNL, az USR és az RMDSZ hivatalos miniszterelnök-jelöltje, a liberálisok pedig nem közölték, hogy lemondtak volna róla. Körülbelül öt perccel Dan bejelentése után a Strasbourgban tartózkodó Mureșan jelezte a közösségi oldalán, hogy elfogadja a felkérését. Felmerül a kérdés, a felek miért nem tudták ezt egyeztetni röviddel délután öt óra előtt, amikor megtörtént a bejelentés, és miért kellett ilyen bizonytalanul bejelenteni, holott már Mureșan hivatalosan a nyár eleje óta a jelenleg kormányon levő három párt jelöltje.
Az elnök azt is elmondta, hogy továbbra sem tud egyetlen párt vagy koalíció kormánytöbbséget felmutatni, Mureșant viszont azért jelölte, mert neki van a legtöbb esélye kormányalakításra. De lássuk, mekkora is ez az esély. Ha pillantást vetünk a parlamenti mandátumok számára, és figyelembe vesszük a pártok nyilatkozatait, akkor aligha hihető, hogy sikerül beiktatni a Mureșan-kormányt. Ha a PNL, az USR és az RMDSZ mandátumait nézzük, alig 166 szavazat gyűl össze, ha hozzáadjuk a nemzeti kisebbségek 17 mandátumát, akkor sem jön ki több 183-nál, ami jóval elmarad a szükséges 233 szavazattól, a törvényhozás létszámának fele plusz egy arányától, amennyi a kormány beiktatásához szükséges. Aligha hihető, hogy az AUR, a POT, az SOS és egyéb onnan kiszakadt független honatyák hajlandók lennének megszavazni a Mureșan neve által fémjelzett Európa-párti kormányt. Egyedül a PSD szavazatai húzhatják ki a csávából a kormányt, de nagy a kétség afelől, hogy a szociáldemokraták hajlandók lesznek erre. Kérdés, hogy Mureșannal kormányfőként a szociáldemokraták kormányra lépnének? Véleményem szerint ennek is nagyon kicsi a valószínűsége, hiszen Mureșan a megbuktatott Ilie Bolojan ügyvivő kormányfő politikáját akarja folytatni, amiről hallani sem akar Sorin Grindeanu szociáldemokrata pártelnök.
Márpedig ha a szociáldemokraták nem lépnek be a kormányba, a parlamentből aligha fogják támogatni a kabinetet. Az egyedüli halvány lehetőség, ami felmerül, hogy egyes szociáldemokrata képviselők vagy szenátorok az előre hozott választásoktól való félelmükben megszavazzák a kormányt. De így is jó soknak kell ezt megtenni ahhoz, hogy a kabinet beiktatása sikeres legyen, ami ismételten kevésbé valószínű.
Dan már a nyár elején rosszul indította a miniszterelnökjelölt-nevezést, és a lehető legrosszabbul folytatja, hiszen a “vállalja vagy nem vállalja” játék is azt mutatja, hogy a liberálisok és az elnök között nincs valódi partneri kommunikáció. Lett egy újabb miniszterelnök-jelölt, de attól lehet tartani, hogy ez a jelölés csak meghosszabbítja a belpolitikai válság agóniáját, és egyre inkább úgy tűnik, hogy az előre hozott választás elkerülhetetlen lesz. Persze arra sincs garancia, hogy egy határidő előtti választás után könnyebb lesz a kormányt alakítani…
