A hazai szurkolók korántsem töltötték meg a lelátókat, ellenben angolul olyan politikai üzeneteket aggattak ki, hogy „az emberiség elvesztette a lelkiismeretét Gázában” és „ha Jeruzsálem nem szabad, a világ fogságban van”, a himnuszok alatt pedig az egyik hosszanti lelátót óriási török zászló borította. A magyar drukkerek szektorát egy hatalmas kifeszített zászló díszítette, amelyre az volt írva: ezernyi küzdelem.
A törökök igyekeztek az első perctől támadólag fellépni, így a meccs elején nagy nyomás nehezedett a magyar védelemre, amely a kulcspasszokat rendre lefülelte, Calhanoglu kiugratásánál pedig Dibusz mozdult ki jól a kapujából. Az első kapura lövés a magyaroké volt, de Varga próbálkozása jócskán kapu fölé szállt, a túloldalon viszont a 16-os előterében helyezkedő Kökcü hajszálpontosan célzott, miután Aydin balról középre passzolt neki: egy igazítás után kilőtte a bal alsó sarkot (1–0).
A bekapott gól rögtön támadóbb felfogásra sarkallta Marco Rossi szövetségi kapitány tanítványait, a hazai kapusnak Nagy lövésénél és Kerkez megpattanó kísérleténél is a rövid saroknál kellett védenie. Az iram kifejezetten nagy volt, a csapatok jószerivel átrohantak a középpályán, ezért mindkét fél veszélyes akciókat vezetett. A nagy rohanásból a magyarok jöttek ki jobban:
a 25. percben Cakir bűnrossz kirúgásából labdát szereztek, majd néhány passzal ziccerig játszották a lehetőséget – a végén Varga fejjel tette vissza a labdát Schäfernek, aki 6 méterről okosan helyezett a kapuba (1–1).
Ezt követően kicsit óvatosabbá vált mindkét csapat, de a lendület nem veszett el; a magyarok elsősorban Kerkez és Nagy oldalán, azaz a bal szélen tudták megbontani az ellenfelet, egy ízben előbbi remek beadását Varga fejelte mellé jó helyzetből. Ami támadásban nagy előny volt, az védekezésben kisebb hátrány: a törökök inkább a jobb oldalon veszélyeztettek, újabb gólt azonban ők sem szereztek a szünetig.
A térfélcserét követően is nagy iramban folytatódott a meccs. Továbbra is mindkét együttes győzelemre játszott és szép akciókat vezetett, ezért egymást követték mindkét oldalon a veszélyes beadások, kiugratások és lövések, a védelmek azonban az utolsó pillanatban tisztázni vagy blokkolni tudtak, ritkább esetben pedig célt tévesztettek a játékosok.
A hatvanadik perctől fölénybe került a hazai csapat, egyre kevesebb vendégakció futott végig. A törökök aztán öt perc alatt magabiztos előnyre tettek szert: a 69. percben Aydin beadása után Fiola szorításában Aktürkoglu fejelt a magyar kapuba (2–1), majd a 73. percben Aktürkoglu mellel lekészítette a labdát Kahvecinek, aki közelről, külsővel védhetetlenül bombázott a hosszú sarokba (3–1).
A kétgólos vezetés birtokában már kevesebb kockázatot vállalt Vincenzo Montella együttese, a magyarban pedig nem volt elég erő a hajrában a szépítésre. Ennek ellenére a csereként beállt Csoboth előtt adódott egy hatalmas lehetőség, lövését azonban blokkolta az egyik török védő, így a magyarok nehéz, de nem reménytelen helyzetből várják a hazai visszavágót.
A találkozó után Marco Rossi a vereség ellenére úgy vélte, a játékosainak teljesítményére nem panaszkodhat. „Minden mérkőzésen a legfontosabb nyerni, de ez nem sikerült. Ettől függetlenül nagyrészt jól futballoztunk, azonban tíz perc kihagyás miatt kikaptunk, mert abban a periódusban két gólt is kaptunk. Viszont sok helyzetet kidolgoztunk, csak ezeket ki is kell használni ahhoz, hogy jobb eredményt érjünk el” – mondta a nemzeti együttes ezredik találkozóját követő sajtótájékoztatón, hangsúlyozva, játékosai jó hozzáállással játszottak.
A magyar válogatottban először együtt szereplő Kerkez Milos és Nagy Zsolt kapcsán kifejtette, az természetes, hogy nem mindig volt meg a kohézió köztük, ráadásul a mostani meccs előtt egyetlen komoly edzésük volt, de ez az ő döntése volt a sérült Sallai Roland hiányában. Hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy rosszul játszottak volna, sok jó dolgot csináltak, de a kommunikáció nem volt tökéletes. Példaként említette, hogy az első bekapott gól elkerülhető lett volna, amikor a magyar bal oldalról kapta a labdát középen Kökcü.
Schäfer András valószínűleg agyrázkódást szenvedett, ahogy Nagy Zsolt is, mindkettőt ezért kellett lecserélni az orvosok tanácsára. Ha ehhez hozzávesszük Sallai Roland hiányzását, akkor kijelenthetjük, mi nem tudjuk ezeket a játékosokat könnyen pótolni, ahogy például a törökök a szintén sérült Merih Demiral esetében tették – utalt arra Rossi, hogy a rivális kerete mélyebb.
Rossi a vasárnapi visszavágó kapcsán azt tartotta fontosnak, hogy nem szeretne százalékos esélyekről beszélni, mert a csapata hatvanezer fanatikus szurkolója előtt fut majd ki a pályára, és őket próbálják meg büszkévé tenni. Nem jól és lenyűgözően akarnak majd játszani, hanem nyerni, ami igaz az egész párharcra is.
Másfelől, Vincenzo Montella úgy nyilatkozott: „Azt szeretném hangsúlyozni, hogy kis előnyünk van. Ezt újra és újra alá kell húznom, mert nem dőlt el a párharc” – mondta, hozzátéve: elégedett volt a török csapat teljesítményével és kifejezetten örült, hogy a cserejátékosok tudtak lendíteni a játékon, sőt Irfan Can Kahveci gólt is lőtt.
Törökország–Magyarország 3–1 (1–1)
Isztambul, Ali Sami Yen Sportkomplexum, 40 ezer néző, v.: Ivan Kruzliak (szlovák).
Törökország: Cakir – Ayhan (27. perc Müldür), Akaydin, Bardakci, Elmali – Aydin (72. perc Kahveci), Calhanoglu, Kökcü (72. perc Yüksek), Aktürkoglu (85. perc Uzun) – Yilmaz (Gül, a szünetben), Yildiz. Szövetségi kapitány: Vincenzo Montella (olasz).
Magyarország: Dibusz – Fiola, Orbán, Dárdai M. – Bolla (93. perc Osváth), Nikitscher (93. perc Gazdag), Schäfer (Kata, a szünetben), Kerkez – Szoboszlai, Nagy Zs. (78. perc Csoboth) – Varga (70. perc Szabó L.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi.
Gólszerzők: Kökcü (9.), Aktürkoglu (69.), Kahveci (73.), illetve Schäfer (25.).
Sárga lap: Kökcü (41.), illetve Schäfer (19.), Nagy Zs. (64.), Kata (77.).
