Először fogadták el a magyar tagozat PHC-javaslatát a BBTE-n
Dávid Gyula által az egykori Bolyai Egyetem szellemisége ma is itt van köztünk. Irodalmi teljesítménye vetekszik vagy akár meg is haladja azon egyetemi oktatók teljesítményét, akik viszonylag nyugodt körülmények között dolgozhattak. A mai alkalom a szembenézés, a felelősségvállalás alkalma is, hiszen az igazi nyilvános bocsánatkérés, a rehabilitáció nem történt meg. Nem lehet meg nem történté tenni az elbocsátás és a bebörtönzés tényét, de elődeink rossz döntéseiért most intézményünk nyilvánosan megköveti Dávid Gyulát – fogalmazott bevezetőjében T. Szabó Levente a BBTE Bölcsészeti Karának dékánhelyettese.
Ioana Bican dékánhelyettes azt hangsúlyozta: Dávid Gyula kitüntetésével a dolgok a helyükre kerülnek, és egyensúly teremtődik.
– Ünnepel ma a BBTE, a Bölcsészettudományi Kar és a magyar tagozat, de ünnep ez az irodalom számára is, amikor helyrehozunk valamit, és igazságtalanságot orvosolunk. Ez az ünnep jogos: Dávid Gyula professzor életműve, és ahogy visszaépítette önmagát ünneplésre és tisztelgésre ad okot. Megpróbáltatásai után visszatért, és gyönyörű karriert épített, hozzájárult a szellemi építkezéshez. A mai nap a BBTE vezetősége nevében hivatalosan is kimondjuk, hogy Dávid Gyula karrierje elérkezett a csúcsra – közölte Markó Bálint rektorhelyettes.
– Olyan ember áll előttünk, aki nem ábrándult ki az irodalom közegében felismerhető összefüggések közzétételéből. Évei számát meghazudtoló makacs következetességgel, megújuló energiával tanít olvasni. Az emberpróbáló esztendők alatt nem a gyűlölködést és az elhallgatást tanulta meg, hanem az intézményépítést, a szellemi teljesítmények megbecsülését. Dávid Gyula élete során monográfiákat szerkesztett, klasszikus és kortárs irodalmi szövegeket juttatott el az olvasókhoz, több száz kötetet szerkesztett. A jelenlevők közül többen elmondhatjuk, hogy Dávid Gyula tanítványai vagyunk. Egyenként foglalkozott minden szerzővel, a könyvszerkesztés igényességét tanulhattuk meg tőle. A kulturális vagy tudományos intézmények élén felelősen szolgálta a kultúra előre mutató céljait, ezen belül a romániai magyar közösség céljait is – tudtuk meg Egyed Emese egyetemi oktató laudációjából.
– Nincs szükség az egyetem részéről jóvátételre. Nincs szükség jóvátételre azon volt kollégák részéről sem, akik hazatérésemkor elsőként kerestek meg. Kértek, hívtak, hogy dolgozzam. Ez biztosítékot nyújtott nekem arra, hogy számítanak rám, és lehetővé tette, hogy elinduljak, illetve folytassam azt, amit elkezdtem. Az újrakezdés sosem könnyű, de vannak helyzetek, amikor az újrakezdéshez segítséget kap az ember: számomra a család volt az, amely mindig támogatott. Mindenkinek azt kívánom, hogy építsen ki magának olyan családi közösséget, amely minden nehézség ellenére megmarad. Megkerestek a feladatok, szívesen dolgoztam, örültem, ha hasznossá tudom tenni magam, elégtételt adott számomra az, hogy valakinek hasznára lehettem – közölte az ünnepelt.
A latin nyelvű okirat szövegét T. Szabó Levente olvasta fel, majd Markó Bálint rektorhelyettes átnyújtotta a dokumentumot. Közreműködött a BBTE Református Tanárképző Karának kórusa.
Számos fiatalt vonzott a rendezvény (Rohonyi D. Iván felvételei)
