Szakmai műhelymunka anyaországi szakemberekkel
Előbb Dér Ágnes igazgató mutatta be a kulturális tévécsatorna megalakulásának történetét és műsorstruktúráját, amely három lábon áll – oktatásra, ismeretterjesztésre, kultúrára összpontosítva –, és amely idősávokra osztva közli tartalmait. Figyelembe kell venni a mai ember tévézési szokásait, azt, hogy már kevesen követik türelemmel a tévéműsorokat, inkább ide-oda kattogtatják a távirányítójukat, és emiatt rövid, ismétlődő műsorokat, epizódokat kell adásba venni, ami felkelti a nézők érdeklődését. Például ilyen a hungarikumokról szóló sorozatuk, vagy a természetfilm-fesztiválok. Okostelefon-alkalmazással és világhálós online kapcsolattal nyitottak a diákok felé. Az élő bejelentkezésekkor sok függ a riporter találékonyságától, kreativitásától, de tartózkodni kell a túlzásoktól, mert sokszor öt perc alatt többet el lehet mondani, mint félóra alatt. A riportok „spontaneitását” előzetesen a helyszínen meg kell tudni szervezni.
Lukács Gabriella főrendező arra emlékeztetett, hogy – közszolgálati csatornaként – az M5 kerüli a filmek megszakítását reklámmal, viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy felgyorsult világban élünk, nem látható minden élő adásban. Ezért a televíziózásban tevékenykedőknek feszegetniük kell a szakmai határokat, vagyis próbálkozzanak bátran saját ötletekkel, mert így érvényesülhetnek a szakmai piacon.
A műhelymunka során levetítettek és kielemeztek több tucatnyi rövid tévériportot, azok pozitívumaival és hibáival együtt, bizonyítandó, hogy a technikai felszereltség nem minden, mellette sok egyebet is tudni kell.
Dér Ágnes szerint Magyarországon igénylik a filmeknek eredeti nyelven, feliratozással való vetítését, jóllehet a magyar szinkron világszínvonalú. A magyar köztelevíziózásban nem hátrány, sőt, „csemege” a tájnyelv, azonban az egyre „pongyolább”, igénytelenebb, szókincsben elszegényedő, selypítő vagy raccsoló nyelven való megnyilvánulás ellen határozottan fellépnek. Az M5-nél a hitelesség megőrzése érdekében a híradóst nem vágják meg, de a kulturális híradóban az érdeklődés felkeltése céljából a negyedik-ötödik mondatot már a téma képeivel folytatják. Gyakran egy délutáni eseményre való készülődés jegyében a riportertől délelőtt azt kérik, hogy írja meg, mit akar kérdezni, sugallni, és minél több előzetes információt kerestetnek vele. A televíziós szakmában az információk hetven százaléka jut el kép formájában a nézőhöz, de ha az unalmas, ingerszegény, akkor hamar elfelejti. Ezért a mondanivaló kiteljesedése érdekében a riporternek szorosan együtt kell működnie az operatőrrel és a vágóval.
Hasonló véleményen van Lukács Gabriella is. Szerinte is minden forgatás előtt alapos háttérmunkát kell végezni, jó és gyakorlatias ötletekkel kell kirukkolni, amiket olykor nagyon gyorsan kell a helyszíneken gyakorlatba ültetni.
A résztvevő kolozsvári tanárok közül Koós Ferenc véleménye az, hogy a dokumentumfilmet jól elő kell készíteni. Tárkányi János a felelősség fontosságát hangsúlyozta: a televíziós csatornáknál megvannak a szigorú minőségi előírások, miközben a youtube-on nincs ilyen. Feleki István és Xantus Gábor szerint a hitelességre törekvés mindenek fölött áll, és a legmanipulálhatóbb a dokumentumfilm, amely etikai hozzáállástól függően torzíthatja a valóságot.
Az országban csak a BBTE-n zajlik kétéves dokumentumfilmes magiszteri képzés román és angol nyelven, továbbá kisjátékfilmes magiszteri képzés magyar nyelven. A mesterképzésben pedig részvétel kínálkozik egyéni és csoportmunkára. Az alapképzés operatőr, vágó, hangtechnikus, kisjátékfilmes szakmára magyar állampolgárok számára is elérhető, amelynek során lehetőség nyílik külföldi részleges tanulmányokra is.
A torockói műhelymunkán a diákok, a kezdeti megilletődöttség után, számos kérdést intéztek az M5 csatorna vezetőihez. A párbeszéd mindkét fél számára vélhetően hasznos tanulságokkal járt.
Dér Ágnes szerint figyelembe kell venni a mai ember tévézési szokásait (XANTUS GÁBOR felvétele)