„Csak még egyszer gyere elő
A résből, hol elbújtál, gyerekkorom
(…)
Tág égbolt alatt,
Résben, kövek alatt futó patak, futó vizek,
Még lehet, hát bújj elő, gyerekkorom.”
Ez a Cseh Tamás-dal jutott eszembe (szöveg: Bereményi Géza), amikor megláttam Márkos Tamás Facebook-bejegyzését arról, hogy mit jelent neki Tarnica és környéke. „Ha meg kellene határoznom az otthonomat földrajzi helyként, akkor az a Kolozsvár melletti Tarnica lenne. Sok-sok nyarat töltöttem itt gyerekként/tinédzserként kempingezve családommal/barátaimmal, esetenként egyedül. Ma újra meglátogattam ezt a csodás gyöngyszemet”, írta néhány nappal ezelőtti angol nyelvű bejegyzésében Tamás.
A tarnicai látogatás „fotós eredményét” azóta többször is végignéztem, a Gyerekkorom című Cseh Tamás-dal pedig azóta sem szűnik bennem… (Köllő Kata)
