Nemzetközi konferencián mutatták be a legújabb kutatásokat Kolozsváron
Az örmények a 17–18. század folyamán elsősorban Havasalföldről, Moldvából és Podóliából érkeztek Erdélybe. Az egyik legjelentősebb bevándorló csoport 1672-ben telepedett le a fejedelemség területén, miután I. Apafi Mihály engedélyezte számukra a letelepedést. Az örmények kereskedelmi kiváltságokat kaptak, valamint a szabad bíróválasztás jogával is rendelkeztek, ami lehetővé tette számukra, hogy saját önkormányzattal és közigazgatással működjenek, részben elkülönülve a többségi társadalomtól. A 18. századra meghatározó szerepet töltöttek be Erdély gazdasági életében, jelentős mértékben kezükben tartották a szarvasmarhaexportot, emellett az örmény tímárok is híresek voltak.
Jelentős szerepet játszottak Erdély városiasodásában, valamint a kereskedelem és az ipar fejlődésében. Az évszázadok során nyelvileg és kulturálisan nagyrészt beolvadtak a magyarságba, ezért ma gyakran magyar örményként határozzák meg magukat. Bár az örmény nyelv használata fokozatosan visszaszorult, kettős identitásukat, vallási hagyományaikat és közösségi emlékezetüket mindmáig aktívan ápolják.
Gyors integrálódásukat a vallási unió is elősegítette. Az erdélyi örmények az örmény katolikus egyházhoz tartoznak: megőrizték saját liturgikus hagyományaikat és örmény rítusukat, ugyanakkor elismerik a Vatikán és a pápa fennhatóságát.
Az erdélyi örmények négy fontos központot alakítottak ki: Szamosújvár és Erzsébetváros fejlődésében meghatározó szerepet játszottak, míg Szamosújvár ma is jelentős örmény múzeumnak és egyházi levéltárnak ad otthont. Gyergyószentmiklós gazdag örmény katolikus örökségéről, Csíkszépvíz pedig egykori kereskedőközösségéről ismert.
Az UCLA (Los Angeles), a lipcsei Közép-Európa Centrum, a Leibniz Institute (GWZO) és a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében az erdélyi örmény örökség témájában tartottak angol nyelvű nemzetközi tudományos konferenciát június 11–12-én Kolozsváron. A program házigazdája a BBTE Római Katolikus Teológia Kara volt.
Az Armenian Manuscripts, Archives and Early Prints in Gherla/Armenopolis: Confession, Community and Digital Heritage című konferencián a londoni British Library által finanszírozott projekt zárórendezvényeként a nemzetközi tudományos projektben részt vevő kutatók mutatták be a szamosújvári örmény közösség múltját érintő kutatásaikat.
A kutatásokhoz kapcsolódó digitalizációs projekt a British Library támogatásával valósult meg. Az egyéves projektnek az volt a célja, hogy a szamosújvári (Armenopolis) örmény közösség kéziratait digitalizálja, ezáltal a nemzetközi tudományos közösség számára hozzáférhetővé tegye. A szamosújvári Szentháromság örmény katolikus templom kéziratgyűjteménye hosszú időn keresztül nem részesült rendszeres levéltári feldolgozásban. Ennek egyik oka, hogy anyaga különleges szaktudást igényel: a kéziratok értelmezéséhez nemcsak örmény nyelvi ismeretekre, hanem a kora újkori örmény kultúra, egyháztörténet és könyvtörténet alapos ismeretére is szükség van. Bár 2002 óta a gyulafehérvári érsekség területén több gyűjtőlevéltár is létrejött az egyházmegye írott örökségének megőrzése és feldolgozása érdekében, a szamosújvári örmény kéziratgyűjtemény sajátos jellege miatt eddig nem került be ebbe a folyamatba. A gyűjtemény tudományos jelentősége ugyanakkor rendkívüli. A kéziratok örmény, latin és magyar nyelven íródtak, és nemcsak Románia, hanem a nemzetközi örmény diaszpóra számára is felbecsülhetetlen kulturális értéket képviselnek. Az örmény nyelvű dokumentumok többsége a 18. századból származik, míg a 19. században fokozatosan a magyar nyelv vette át a vezető szerepet. Az egyházi adminisztráció és az egyházi elit képzésében ugyanakkor még hosszú ideig a latin maradt a meghatározó nyelv.
A gyűjtemény értékes betekintést nyújt abba, miként élte meg az erdélyi örmény közösség az egyházi uniót, a római katolikus intézményrendszerhez való kapcsolódást, valamint a magyar társadalomba való fokozatos nyelvi és kulturális beilleszkedést. A források egyszerre tanúskodnak az örmény hagyomány továbbéléséről és azokról az átalakulásokról, amelyek a Habsburg Birodalom, a katolikus megújulás és a kora újkori Erdély politikai-vallási változásai közepette a közösség identitását formálták.
Szamosújváron a kutatók szorosan együtt dolgoztak Bernád Ritával, a Gyulafehérvári Főegyházmegye főlevéltárosával, valamint Küsmődi Attila örmény vikáriussal. A projekt irányítója Kovács Bálint, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem armenológiai tanszékének vezetője és a lipcsei Közép-Európa Centrum tudományos munkatársa, valamint Peter Cowe, a Los Angeles-i Egyetem armenológus professzora volt. A kéziratok digitalizálása, leltározása és tudományos feldolgozása nemcsak az állomány megőrzését szolgálja, hanem azt is lehetővé teszi, hogy ez a korábban alig ismert örökség bekapcsolódjon a nemzetközi örmény, erdélyi és kora újkori kutatások vérkeringésébe.
A szamosújvári örmény kéziratok feltárása így egyszerre jelentett mentőakciót, tudományos vállalkozást és kulturális újrafelfedezést. A projekt lehetőséget ad arra, hogy Armenopolis öröksége ne csupán helyi emlék maradjon, hanem az európai örmény diaszpóra történetének egyik fontos, nemzetközileg is látható fejezete legyen.
A konferencia fővédnöke a gyulafehérvári érsek és örmény kormányzó, Kovács Gergely volt, aki elsőként köszöntötte a kutatókat és a konferencia résztvevőit. Házigazdaként András Szabolcs, a BBTE teológiai karának dékánhelyettese, majd Küsmődi Attila, az örmény ordinariátus általános helynöke szólt.
Az első előadást a projektvezető, Kovács Bálint tartotta, a szamosújvári örmény közösség kéziratos és nyomtatott örökségének felekezeti és nemzeti sajátosságait helyezte történeti kontextusba, valamint a diaszpóralétnek az írott forrásokból kiolvasható sajátosságait mutatta be. Peter Cowe Los Angeles-i örménykutató professzor az erdélyi örmény konfraternitásokkal kapcsolatos kutatásainak eredményét mutatta be.
Nagy Kornél, az Eötvös Loránt Tudományegyetem Humán Tudományok Kutatóközpontja (ELTE HTK) Történettudományi Intézetének főmunkatársa az erdélyi örmények egyházi vezetéséről, Kovács Karola Bárány Lukács írásairól beszélt, Pál Emese, a BBTE művészettörténésze az erzsébetvárosi örmény templom különleges műkincseit mutatta be.
Virgil Pop, a kolozsvári Műszaki Egyetem professzora Armenopolis építéstörténetét, Karen Jallatyan lipcsei kutató a szamosújvári örmény fotóörökséget ismertette, Gombocz Ágnes pedig az erdélyi örmény egyházzenéről tartott előadást. Az első konferencianapot Alina Zaripova, András Szabolcs és Vákár Zsanett bemutatói zárták.
A konferencia második napján Inessa Arustamyan és Lilit Mnatsakanyan, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem armenológiai tanszékének doktoranduszai a British Library digitalizációs projektjét ismertették. Ezt követően a szamosújvári könyvállomány alapján a fordítások, valamint a kulturális kapcsolatok és kölcsönhatások kérdései kerültek terítékre George Antabi, Laura Bazyan és Dianna Mlhamyan előadásaiban. Ugyanakkor szótárakról (Inessa Arustamyan), földrajzi és térképészeti munkákról (Lilit Mnatsakanyan) is szó esett.
Anca Damján Pál Budapesten tanuló, kolozsvári származású kutató Görög Gábor egyik 19. századi történeti művében megjelenő örmény történelmi narratívaépítést elemezte, míg a szamosújvári Felszegi Kincső a szerző kéziratos munkáit ismertette.
Az egyes szekciók után valódi tudományos eszmecsere zajlott, ahol a résztvevők átbeszélték a valóban érdekes és eddig kevésbé kutatott témákat. A résztvevők tanulmánykötet kiadását is tervezik, amely a konferencia és a kutatási projekt zárópublikációja lehet.
