Ma van a bábszínházi világnap
A sétán egyik helyszínről a másikra csak akkor juthattak a résztvevők, ha egy kérdést feltettek a bábnak és bábosnak is. Ezt kihasználva egy leleményes kislány gyorsan fel is mérte, mennyire ért Pinokkió a találóskérdésekhez: „Ha feldobják zöld, ha leesik piros. Mi az?”, tudakolta. Szerencsére Pinokkió (László Réka bábszínész) azonnal megválaszolta a találoskérdést.
A bábkereső sétát Bertóti Johanna Fütyülünk a világra című gyerekkoncertje követte, a nap tombolasorsolással ért véget.
Az ünneplés a ma délelőtt 11 órától játszott Kolozsvári mesék című előadással zárult a Puck Bábszínházban.
(Borítókép: A bábkereső séta egyik stációja a Koffer kávézó volt. Fotó: Rohonyi D. Iván)
(A magyar bábosok ünnepére a bábszínházi világnap üzenetét Fodor Tamás színész, rendező írta. Az alábbiakban ezt közöljük)
***
A bábszínház alkotóihoz
(és egy kicsit a közönségéhez is) a bábszínház világnapján
Nem kell hinned a lélekvándorlásban, hogy elhidd, tovább élsz abban a kis figurában, ami megmozdul a kezedben, a kezed által. Ha csak gondolsz rá, megrezdülnek az idegek, kattog az agyad, lüktet a szíved, zsonganak a zsigerek. És ha képes vagy rá, hogy érzékennyé munkáld a tested, egyszerre lehetsz magad is, ő is: a kicsi vagy óriási figura. Amíg az maradsz, aki vagy, meglátod, azzá válik ő is, aki vagy. Egy percre megérzitek a teremtés csodás ízét, zenélni kezd a tér, tótágast áll az idő. Nem kell grimaszokat vágni, mint a rossz ripacsnak, nem kell műszárnyakat magadra csatolnod, mert a lélegzeteddel emelkedik a báb, elsodródtok a földtől, sebesebben száguldhatsz, mint a rakéta, meghódíthatod a világot… s mindeközben, ha akarod, egyre szilárdabban állsz a valóság talaján.
Ne rettenj meg a kudarcoktól, kínlódd ki a könnyedséget! Csak örökös kíváncsisággal, kutatással és kereséssel kerülhetsz az alkotás áldott állapotába. Nem könnyű! Ég majd a szemed, zsibbad a kezed, elvész olykor a türelmed, de ne csüggedj! Csak így szülheted újjá be nem vallott álmaidat, és ha sikerül, a tátott szájú gyerekek és az előadás idejére gyerekké lett felnőttek álmait.
Az igazi művészet nem húz szekeret, nem lehet megenni, nem hízott liba, nem szánhúzó kutya, nem tudod megnyírni, mint a birkát, nem tudod betanítani, mint a papagájt. A bábszínház nem haszonállat, talán épp annyira felesleges, mint favágónak egy szál színes, illatozó virág. Ti, akik nézitek, szippantsatok jó mélyet, titokban morzsoljátok el a szemetekben azt a pici könnycseppet, aztán jót nevessetek magatokon és az ostobákon.
És most kezdődjön az előadás, ahogy annakidején Federico García Lorca bábszínházát kezdte a félig kobold, félig manó Moszkító:
„Férfiak és asszonyok! Figyelem. Kisfiú, csukd be a szádat, te meg kislány, ülj le gyorsan, a szél se érjen a nyomodba! Hallgassatok, hogy a csend tisztább legyen, mint ha saját forrásából bugyogna elő. Hallgassatok, az utolsó szavak visszhangja is elüljön.”
Fodor Tamás