A rangos elismerést augusztus 19-én, a kecskeméti piarista szerzetesi találkozó záró szentmiséjén adta át Zsódi Viktor tartományfőnök. „Egy olyan piarista tanár előtt tisztelgünk, aki több mint két évtizeden át ebben a városban nem csupán tantárgyakat oktatott, hanem jellemet formált és otthont teremtett. Diákok nemzedékei számára testesítette meg a piarista szolgálatot: a tudomány szeretetét, amely a hitben gyökerezik.
Amikor a hivatása elszólította, a vasfüggöny leomlása után az újjáépítést kapta feladatul, Rómából lett a remény és a szervezettség motorja Közép-Európa-szerte. A kommunizmus évtizedei alatt elsorvasztott szerzetesi közösségeknek adott új lendületet, fáradhatatlanul látogatva, bátorítva és segítve a szétszórt rendtársakat.
A szívében mindig ott élt a múlt iránti hűség. Személyes küldetésének tekintette, hogy felkutassa és megmentse az erdélyi piarista örökséget. Visszajárt az egykori iskolákhoz, felújíttatta a tanárok elfeledett sírjait, és segített újra lángra lobbantani a piarista szellemiséget ott, ahol már csak a parázs pislákolt. Neki is köszönhetően ma újra diákok nevelkednek azokon a falakon belül, amelyeket elődeink a hit és a tudás szolgálatára emeltek” – hangzott el többek között a méltatásban.
Ruppert József szolgálata folyamán kiemelten ráfigyelt az erdélyi magyarságra és sokoldalú segítségben részesítette, amiért hálával és köszönettel ajánljuk őt a Mindenható oltalmába. Személye nagyrabecsült valamennyi magyar nyelvterületen és több európai római katolikus egyházmegye főpásztora, papsága, szerzetesei, hívei és nem utolsósorban piarista tanintézményei körében.
Ruppert atya római évei alatt különleges szolgálatot is végzett. Kitartó és hozzáértő ügyvivője volt Salkaházi Sára szociális testvér, vértanú, Scheffler János szatmári püspök, vértanú, Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspök, vértanú boldoggá avatási ügyének, Bodnár János boldoggá avatási ügye első szakaszának, ő állította össze Hám János szatmári püspök boldoggá avatási dokumentációját.
Hangsúlyt fektetett többek között a kolozsvári, temesvári, máramarosszigeti, nagykárolyi piarista öregdiákokkal, valamint az utódiskolákkal való kapcsolat ápolására. Oroszlánrésze volt a piarista nővérek Nagykárolyba való letelepedésében és leányotthonuk létrehozásában, valamint a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Ház létesítésében.
Adja a jó Isten, hogy még továbbra is sok éven át merítkezhessünk emberségéből, tapasztalatából, piarista szerzetesi és papi példaadásából. Ad multos et faustissimos annos!
