Nem őrzi Kolozsvár volt főépítésze emlékét az ismeretterjesztő tábla
A Majális/Republicii utcában sétálva mindig megsimogatom szememmel a botanikus kerttel szemben fekvő két, múlt századfordulós, tágas kertben fekvő tornyos épületet: a 37–39. szám alatti Pákei-villát és a 41. számot viselő Szádeczky-villát. Mindkettőt jó félszázada ismerem, a szomszédságukban laktam két évtizeden át. Most, halottak napján elsétálva a Pákei-villa előtt, feltűnt, hogy az egész épületet állványok övezik, magas építkezési kerítés határolja el a parktól. Távolról megkerülve kitűnt, hogy a kiürített épületet renoválják, sőt manzárdablakokkal látják el. A kapu kőoszlopán örömmel fedeztem fel a kolozsvári belvárosi házakon fellelhető műanyag feliratot, amely öt nyelven tudatja, hogy 19. századi történelmi „Műemlék”-kel van dolgunk. A magyar fordításból a történelmit kihagyták. Ott a műemlékes jelzet is. Hanem ahogy lejjebb követtem a szöveget, egészen elámultam: „Lakóház. Ebben lakott Tiron Albani (1887–1976) újságíró, író és politikus.” Tehát nem azt kell tudnunk, ki tervezte és építtette a villát, s élt itt haláláig, hanem hogy valaki esetleg még bérlő volt itt. Arról nem is szólva, hogy a város legnagyobb építészét kellene megnevezni a feliratban.
Pákei Lajos (1853–1921) régi kolozsvári családból származott, pesti, müncheni és bécsi műegyetemi tanulmányok után tért haza szülővárosába 1880-ban. Kolozsvár főmérnöke lett, majd kezdeményezte egy iparrajziskola felállítását. A fa-, vas- és építőipari szakiskola 1884-ben nyílt meg. Ennek lett a tanára, így több ideje maradt a tervezői munkára. Egymás után épültek fel a belváros képét máig meghatározó épületek: a New York (utóbb Continental) szálloda, az Unitárius Kollégium, a Malom (Bariţiu) utcai két – ma műegyetemi – épület, amelyek közül az egyiket saját iskolája, a másikat pedig az általa alapított Erdélyrészi Technológiai Iparmúzeum számára tervezte. S folytathatjuk a sort a sétatéri Kaszinóval és a kioszkkal, számos villával, szobortalapzattal. Vidéki tervezéseit csak mostanság sikerült számba venni: templomok, kastélyok, udvarházak. Pákei 1882-ben megnősült, két lánya és egy fia született, úgyhogy családi otthont kellett biztosítania. Így vásárolt meg egy telket az akkor még gyéren lakott Majális/Republicii utcában, s húzta fel oda emeletes villáját az 1890-es évek elején. A ház különlegességévé vált, hogy a belvárosi építkezéseket megelőző bontás során kikerült szépen faragott, feliratos ablak- és ajtókereteket befalazta az új villába. Ilyen bölcs latin mondások olvashatók máig a szemöldökköveken: Hodie mihi, cras tibi (Ma nekem, holnap neked), Dum recte vivas, ne cura verba malorum (Amíg igazul élsz, ne törődj a rágalmazók szavával), Fortuna vitrea [est], cum splendet frangitur (A szerencse üvegből való, ahogy csillog, el is törik). Ez a villa aztán a város társadalmi-művészeti életének egyik központja lett. Pákei kitűnően csellózott, vonósnégyesben játszott, koncerteket rendeztek itt. Ezeken gyakran megfordult Brassai Sámuel is. A festőművészek is ide jártak, mint Benczúr Gyula, Roskovics Ignác, Kriesch Aladár, Veress Zoltán. Pákei magát mindig építőművésznek vallotta, és kedvelte a művészek társaságát.
Pákei még megérte az első világháború tragikus kimenetelét. Utolsó éveiben Kolozsvár építészeti műemlékeit megörökítő rajzait rendezte albummá. Felesége 1926-ban halt meg, s utána gyermekeik felszámolták, felosztották a hagyatékot, a villát pedig eladták. Ez közvetítő révén 1930-ban a Ferdinánd királyról elnevezett román egyetem tulajdonába került, amely lélektani intézetet létesített benne. Ennek volt professzora az a Florian Ştefănescu-Goangă, aki 1932-től az egyetem rektori székét is betöltötte, s akinek a szobra ma a villa előtt látható, a Farkas utcai diákház pedig a nevét viseli. Nemzetközi hírű tudós volt, s az egész ország felfigyelt rá, amikor 1938 novemberében két legionárius diák az életére tört. Testőrét leterítették, őt csak két golyó érte, így sikerült életét megmenteni, hogy aztán a kommunista rendszer 1950-ben ötévi börtönbüntetésre Máramarosszigetre küldje.
Az 1940-es bécsi döntést követően a visszatérő Ferenc József Tudományegyetem is megtartotta az épület rendeltetését. Itt kapott elhelyezést a Filozófiai Intézet, amelynek igazgatója – egyben a visszatért egyetem első rektora – Bartók György volt, továbbá a Várkonyi Hildebrand vezette Lélektani Intézet. És itt volt hivatali szolga Horváth István, aki az erdélyi költészet meghatározó egyéniségévé nőtte ki magát. Az 1970–1980-as években az épületben működött a Román Akadémia Számítási Intézete. Aztán 1990 után újra az egyetem használatába került az ingatlan, s most a Lélektani Intézet (Institutul de Psihologie) székhelye, mint azt felirata is hirdeti.
Mindezen tények ellenére a műemlékes felirat Tiron Albani nevét örökíti meg a ház kapuzatán. Nevét eddig nem hallottam, s az interneten kellett rákeresnem. A Fehér megyei autodidakta fiatal néhány osztályt Budapesten végzett, baloldali újságíró lett, akit sajtóvétség miatt három hónapra be is börtönöztek. Egyike volt az 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés összehívóinak. Úgy tűnik, 1919–1921 között élt és szerkesztett lapot Kolozsvárt, utána Brassóban, majd haláláig Nagyváradon tevékenykedett. Mint jó pártembert, 1966-ban a Román Kommunista Párt megalakulásának 45. évfordulóján a Tudor Vladimirescu-renddel tüntették ki. Vajon albérletben lakott a Pákei-házban néhány évig?
Rákerestem az országos műemlékjegyzékben az épületre. Meglepetésemre két műemlékszáma is van a Majális/Republicii utca 37–39. számnak. Megjegyzendő, hogy a telek – terjedelme miatt – mindig is kettős házszámot viselt, s a villán kívül gazdasági épületek álltak még rajta. Nos, a CJ-II-m-B-07454 számnál helyesen a Pákei-ház szerepel, de címe tévesen Majális utca 41. szám, építési ideje is (1897) túl kései. Létezik azonban egy CJ-IV-m-B-07852 jelzetű Republicii/Majális utca 37. szám alá iktatott, a 19. században épült műemlék is, amelynek elnevezése a „Tiron Albani lakóháza”. Nyilvánvaló, hogy a kommunizmus idejéből örökölt, s máig sem pontosított műemlékjegyzék tévedéséről van itt szó. Ilyen alapon kapott emléktáblát Ion Molnar Piuariu is a Víz / F. D. Rossevelt utcában (CJ-IV-m-B-07853). Mert abban az épületben 1868-tól tényleg szemészeti klinika működött, de az első román szemésztanár már 1812-ben nyugalomba vonult, s ebben a magánházban se nem lakott, se nem gyógyított. Tiron Albani is feltételezhetően a Majális utcában lakott, de a házszámot még pontosítani kell. És talán egykori háza kapuján Pákei Lajos is megérdemelne legalább egy műemlékes táblát. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a városházán egy magyar tisztségviselő se legyen, aki elolvassa ezeket a feliratokat, s ismerje is a város emblematikus épületeit.
