Mondatok, amelyek kísérnek, formálnak, irányítanak. Mondatok a múltból, a család történetéből, amelyek egykor élni és túlélni segítettek. Mondatok, amelyek visszhangoznak, kényszerítenek, fegyverként ellenünk fordulnak. Segítettek helytállni, becsületet szerezni, gerinces emberré lenni. Aztán a társadalmi körülmények változásával ellenünk fordultak. Teljesítménykényszerbe kergetnek, egyre többre hajtanak, immár önmagunk ellen. Egy-egy munkaadó, munkahely erre rásegít, visszaél a munkavállaló hozzáállásával, belekergeti a munkafüggőségbe. Az ember értékét egyre inkább a munkáján, a mennyiségen keresztül határozza meg.
Megszületik a szorongás: nem vagyok elég, még többet kell adni, a munka nem nyolc óra, hanem parttalan, mert amit a kezemből kiadok, annak tökéletesnek kell lennie. Ha nem hajtok, ha ma nem teszek még többet, mint tegnap, holnap félreállítanak. Jön valaki más, fiatalabb, nyomulósabb és a helyemre áll.
Elvész az öröm, a cél, a gépies cselekvések sora és az egyre nagyobb fáradtság, űr, szürke céltalanság: a kiégés marad.
Overtime címmel a kiégésről, a munkafüggőségről, a munkamániáról mutattak be színházi előadást a ZIZ – művészeti és közösségi térben.
A kiégés szindróma (burnout) a tartós, sikertelenül kezelt munkahelyi vagy érzelmi stressz okozta fizikai, lelki és mentális kimerültség állapota, egyre többeket sújt tájainkon is. Főbb tünetei a fizikai kimerültség, az állandó fáradtság, alvászavarok, fejfájás, emésztési panaszok, lelki és érzelmi tünetei a motivációvesztés, a reménytelenség, a csökkent önbizalom. Amint a tünetek jelentkeznek, csökken a munkateljesítmény, ennek kiküszöbölése egyre több erőfeszítésre kényszeríti a munkavállalót, aki maga sem érti, mi történt vele. Legveszélyeztetettebbek az empátiát igénylő munkát végzők, orvosok, ápolók, szociális munkások, pedagógusok, pszichológusok, a vezető beosztású, felelősségtudattal dolgozó emberek.
Az Overtime, avagy Túlmunka című előadás a túlhajszoltság, a munkához való viszony és a mindennapokat meghatározó munkamodellek nyomába ered. Szembesít a teljesítménykényszer belső motivációival is, és tudatosítja, hová vezethet, ha a külső kényszer belsővé lesz, és elmosódik a határ a szakmai kiteljesedés és a kimerülés között.
A tizenhárom különböző korú művészből álló csapat saját munkamodelljeit, szokásait és mintáit vette szemügyre, vizsgálta felül, és tárja fel mindezek önmagukra és a környezetükre gyakorolt hatását.
Az előadás során történeteket hallunk és látunk, valamint egymás mellé rendelt narratív, szenzoriális és asszociatív töredékeket, amelyek a közönséget a maga tapasztalataival szembesíti, és ezáltal segít átgondolni, mi hol állunk és meddig hagyjuk magunkat sodortatni, társadalmi elvárásoknak való megfeleléssel megnyomorítani, avagy ki tudunk-e szállni a testet, lelket megnyomorító mókuskerékből. Merünk változtatni? Életmódot váltani, csökkenteni a terhelést, nemet mondani és határainkat határozottan meghúzni, akár gyökeresen váltani?
Az Overtime a Shoshin Színházi Egyesület produkciója. Előadók: Fincziski Andrea, György Laura, Baja Richárd, Dimény Áron. Dramaturgia: Demeter Kata, Raluca Sas-Marinescu. Látvány: Bocskai Gyopár. Videó: Scheitli Dávid. Zene: Boca Hunor-Lehel. Előadásvezető: Ferencz Ádám. Technika: Kolumbán Imre. Pszichológus-konzulens: Bakk-Miklósi Kinga. Rendezés: Györgyjakab Enikő, Köllő Csongor.
Az előadást november 25-én és december 2-án lehet még megnézni Kolozsváron. Jegyek online a https://eventbook.ro oldalon vásárolhatók.
