Wagner István 1932. február 1-jén született Felvincen. A kertészcsaládból származó ifjú Székelyudvarhelyen végezte a Kertészeti Középiskolát, 1956-ban szerzett kertészeti diplomát a bukaresti Kertészeti Főiskolán. Egyetemi évei alatt a kolozsvári Palocsay-kertben volt gyakornok, az egyetem elvégzése után ide hívták, ahol 1997-es nyugdíjazásáig dolgozott megszakítás nélkül. Ugyanakkor 1980–1985 között a kolozsvári Kertészeti Főiskola előadótanára volt. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Több gyümölcs- és rózsatermesztési kézikönyv szerzője vagy társszerzője, hazai és nemzetközi folyóiratokban több mint száz tudományos dolgozatot közölt. A Rosarium című rózsatermesztési szaklap alapító-főszerkesztője. A Rózsa Világföderáció a 2000-ben tartott, houstoni kongresszusán Rózsa Világdíjjal tüntette ki hosszas és eredményes munkájáért, 2006-ban pedig az oszakai világkongresszuson a föderáció egyik alelnökévé választották. Gyászjelentése 2017. december 14-én érkezett: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesapa, nagyapa, após, dr. WAGNER ISTVÁN ny. tudományos főkutató, a Romániai Rózsabarátok Egyesületének alapító elnöke, a Rózsatársaságok Világszövetségének volt alelnöke, a Kolozsvári Agrártudományi Egyetem volt óraadó tanára, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a Román Agrártudományi Akadémia tiszteletbeli tagja december 13-án, életének 86. évében Aradon elhunyt. (...)” És a rövid életrajz után „szakmázzunk” egy keveset.
Ami a rózsanemesítést illeti, noha Románia nem számít „nagyhatalomnak”, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a rózsák nemesítése Erdélyben már a 19. század végén megkezdődött. Az első eredmény, amiről tudomásunk van, az a Temesváron megtelepedő Mühle Vilmos közismert kertész és szakíró által fixált, Aline Sisley piros virágú fajtának egy rézsárga rügyvariációja, amit Mme. Josephine Mühle-nek nevezett el. Ugyancsak Mühle szelektálta a Mühle I és Mühle II vadalanyokat, amelyek a Rosa canina (vadrózsa) fajhoz tartoztak. L'Huillier István kertész egy kolozsvári kiállításon bemutatta a Füzy Sándor új fajtát, amelyet egy azonos nevű tordai pap állított elő, ezúttal keresztezés útján. Joggal állíthatjuk, hogy ezáltal vette kezdetét a rózsa modern és tudatos nemesítése Erdélyben.
Mühle Árpád (Mühle Vilmos fia) nemcsak, hogy komolyan foglalkozott nemesítéssel, de apja írói tehetségét is örökölte. Nem tudni pontosan hány fajtát nemesített, a kutatók szerint számuk 15–20-ra tehető. Ezek a fajták külföldre is elkerültek, nemzetközileg bejegyzettek voltak. Az akkori faiskolai árjegyzékekben több Mühle-fajta szerepelt, egyik legszebb volt a fehérvirágú Alexandru Marghiloman, amelyet külföldön is termesztettek. Annak ellenére, hogy Mühle nem keresztezés által, hanem különböző fajták szabad beporzásából származó magvak csemetéiből szelektálta új fajtáit, munkássága nagyon is figyelemreméltó, mert felkeltette a figyelmet a hazai nemesítés fontosságára és szükségességére.
Palocsay Rudolf (forrás: stiridecluj.ro)
Palocsay Rudolfnak az 1930-as évek elején már saját kertészete volt Kolozsváron. Nagyon érdekelte a nemesítés: foglalkozott az oroszlánszájjal, gladiolusszal, szegfűvel, gyümölcsfélékkel és a rózsákkal is. Ami a rózsákat illeti, Palocsay céltudatosabb volt, mint Mühle, mert csak keresztezéses nemesítést folytatott, a szülőpárokat céljainak megfelelően válogatta. Az ő munkájában látszik egy bizonyos tervezés, mert komplex keresztezéseket is végzett. Sokat foglalkozott a sárga fajtákkal, mert ezekből akkor még kevés volt a termesztésben, érdekelte a rügyvariációk megjelenése és fixálása is. Munkássága folyamán 16 fajtát állított elő, ezek közül mára szinte egy sem maradt meg. Legjobb fajtája a nevét is viseli, egy szép narancsszínű teahibrid, amely inkább hajtatásra alkalmas, mint szabadföldi termesztésre. Egy másik fajtája, a Duiliu Zamfirescu nagy, sötétpiros, bársonyos virágaival díszített. A Palocsay által nemesített fajtákat egyes erdélyi faiskolák a 30-as, 40-es években szaporították és árusították, de a háború után gyorsan feledésbe merültek.
Az erdélyi rózsanemesítés harmadik szakasza az 1960-as évek elején kezdődött, amikor a kolozsvári kísérleti állomáson Wagner Istvánra bizták ezt a feladatot (is). Wagner célja az volt, hogy a természeti körülményekhez jobban adaptált, betegségekkel szemben ellenálló vagy toleráns, kellemes színű fajtákat állítson elő. A nemesítési módszerek közül főleg a keresztezést részesítette előnyben, de kismértékben használta a szabad beporzásból származó magvakat is. Az általa vezetett csapat próbálkozott sugárzásos nemesítéssel is, ez a módszer sajnos nem vált be. Wagneréket ezenkivül érdekelte a rügyvariációk megjelenése és fixálása is. Egyik ilymódon nemesített fajta a Golden Elegance, amely az Ambassador francia fajta rügyvariációja.
A több mint négy évtized során Wagner mintegy 100 ezer keresztezést végzett, ezek eredményeképpen közel 50 fajtát állitott elő. Legfontosabb fajták: Foc de tabără (Tábortűz, ezzel Rómában, egy nemzetközi virágversenyen második díjat nyert), Rosabunda, Incandescent, Romstar, Judit, Rosagold, Simfonia, Doamna in mov, Nostalgica stb. Ha figyelembe vesszük, hogy egy rózsafajta előállítása nyolc–tíz évet vesz igénybe – a fajtajelölteket ugyanis több éven át megfigyelés alatt kell tartani, hogy meg lehessen ismerni sajátságaikat –, fogalmat alkothatunk a befektetett munka volumenéről. Az is sok időt igényel, amíg a hatóságok egy fajtát állami elismerésben részesítenek, és szaporítását engedélyezik.
Amint a leírtakból kitűnik, a hazai rózsanemesítés főleg Erdélyre és a Bánságra – voltaképpen a Pro Agricultura Egyesület működési területére – szorítkozik. Igaz ugyan, hogy a lehetőségek és anyagi ráfordítások nem teszik lehetővé, hogy az erdélyi rózsanemesítés felvegye a versenyt a nagy nyugati – elsősorban holland – cégekkel, amit viszont megtehetünk, és kötelességünk is megtenni, az az, hogy nem feledjük azokat, akiknek az erdélyi rózsanemesítés oly sokat köszönhet. Ezen a téren is vannak nagyjaink, akikre méltán lehetünk büszkék.
Kedves férfitársaim! Meglehet, hogy nőnap alkalmából nem rózsát ajándékozunk, de válasszunk bármely virágot is, keressük elsősorban a hazai virágkertészeteket, árúdákat. És amikor a virágcsokrot, boldog nőnapot kívánva, átnyújtjuk a hölgyeknek, gondoljunk a virágnemesítés közel másfél évszázados erdélyi múltjára. A Pro Agricultura Egyesület falugazdászai, munkatársai ezekkel a gondolatokkal kívánnak méltó ünnepet!
Forrás: Wagner István: A rózsa termesztése és nemesítése Romániában, különös tekintettel Erdélyben =Múzeumi Füzetek, Acta Scientiarum Transylvanica 14/2.
