Ki volt Edoardo Gemelli, rendi nevén páter Agostino Gemelli?
Agostino Gemelli a Szent Ferenc rend kapucinus ágának olasz szerzetese, orvos és pszichológus, a milánói Szent Szív Katolikus Egyetem alapítója és első rektora volt.
Edoardo Gemelli néven, 1878. január 18-án született vallástalan, jómódú milánói polgári családban, szülei a szabadkőműves mozgalom tagjai voltak. A szociális ügyek iránti elkötelezettsége miatt az Olasz Szocialista Párt tagja lett. Tanulmányait a Ghislieri kollégiumban végezte. Orvosi képzése után neurofiziológiai és pszichológiai kísérleteket végzett, néhányat a híres fiziológussal, Camillo Golgival.
Gemelli, aki neveltetése óta agnosztikus volt, a kórházban töltött katonai szolgálata során vallási megtérésen esett át, miután kapcsolatba került egy ottani lelkésszel, aki mély benyomást tett rá. 1903-ban belépett a ferences rendbe, ekkor vette fel az Agostino nevet. 1908. március 14-én szentelték pappá.
Annak ellenére, hogy a katolikus egyház a rendek tagjait akkoriban eltiltotta az orvosi hivatás gyakorlásától, folytatta orvosi kutatásait, és áttért a neuropszichológia területére, mivel elégedetlen volt a központi idegrendszerrel kapcsolatos számos, akkoriban elfogadott elmélettel.
A milánói Szent Szív Katolikus Egyetemet 1921-ben alapította meg, egy új vezetői réteg kialakításának eszközeként a leendő katolikus állam számára. Ez a vallási indíttatású politikai cél az 1860-ban a modern Olaszország egyesítői által létrehozott egyházellenes államot volt hivatott ellensúlyozni. Az intézmény hamarosan elnyerte XV. Benedek pápa (1914–1922 között) védnökségét – mellesleg ma az egyetemnek 14 kara van, és ezzel Európa legnagyobb magánegyeteme.
Gemellinek az egyetem keretében működő pszichológiai intézete volt a maga nemében a legjelentősebb ilyen intézmény Olaszországban. Kutatásainak egy részét a munkahelyi pszichológiára összpontosította. 1959-ben pedig megalapította az egyetem orvosi karának Rómában található oktatókórházát, amelyet róla neveztek el: Agostino Gemelli Egyetemi Poliklinika.
Gemellit a történelmi elemzésekben kritikával illették néhány, a második világháborút megelőző állítólagos rasszista kijelentése, valamint az olasz szocialistából fasisztává vált politikus – Olaszország 1922 és 1943 közötti diktátori hajlamú miniszterelnöke, majd 1943 és 1945 között a nemzetiszocialista Németország által fenntartott bábállam, az inkább Salói Köztársaság néven ismert Olasz Szociális Köztársaság miniszterelnöke – Benito Mussolini intenzív támogatása miatt.
Agostino Gemelli ugyanakkor számos lelki tevékenységet is végzett, és segített Armida Barelli keresztény szociális aktivistának megalapítani a Krisztus Királya Misszionáriusainak világi intézetét, amelyet ő vezetett először a Szent Ferenc Harmadik (Világi) Rendjéhez való csatlakozásra.
1929. februárjában kötötte meg Benito Mussolini és Pietro Gasparri, XI. Pius pápa bíboros államtitkára a lateráni egyezményt (konkordátumot), amely majdnem hat évtized után rendezte a Szentszék és az egységes olasz állam viszonyát, és restaurálta a fél négyzetkilométer kiterjedésű egyházi államot. A konkordátumban rögzítették az Apostoli Szentszék Vatikán feletti teljes tulajdonjogát, kizárólagos hatalmát, megteremtve ezzel Vatikán városállamot. Fontosnak találom megjegyezni, hogy a megállapodások – részkérdésekben történt kiegészítésekkel – ma is érvényben vannak. A dokumentum állami szuveranitást biztosított az Apostoli Szentszéknek, létrehozta Vatikán városállamot, és az Olasz Királyságban biztosították a római katolikus egyház jogait, államvallásnak ismerve el a katolicizmust. Ekkor az egyetem – ahol Gemelli akkor az alkalmazott pszichológia professzoraként tanított – a katolikus szociálpolitika laboratóriumává vált, amelyen keresztül az egyház megpróbálta összhangba hozni az olasz királyságot, illetve a fasiszta államot az egyházi joggal és a pápai tanításokkal.
Annak ellenére, hogy Gemelli alkalmazkodott az államhoz, mégis megőrizte egyeteme viszonylagos autonómiáját. Ez pedig lehetővé tette, hogy Mussolini csúcsévei alatt is a Kereszténydemokrata Párt baloldali szárnya megszerveződjön és hogy fejlődjön a Szent Szív Katolikus Egyetem.
Gemellit a 20. század egyik legjelentősebb ferenceseként tartják számon. A keresztény hit és a modern kultúra összeegyeztetésén dolgozott, bár az utóbbi időben állítólag kérdések merültek fel politikai örökségével kapcsolatban.
Egyik legfontosabb, Franciskanizmus címmel megjelent könyvét 1933-ban magyar nyelvre is lefordították; fordítója, P. Takács Ince O.F.M. szombathelyi teológiai tanár előszavában így jellemzi Gemellit: „a lázas tevékenység és az akarat embere. Kifogyhatatlan szellemi tartalék fölött rendelkezik. Könyveit, cikkeit csak úgy ontja (számuk 1926-ig 256) éspedig a közönségesség vagy átlagosság hibája nélkül. Alaposan, mélyen járóan és mégis könnyedén adja elő mondanivalóját. (...) Annak ellenére, hogy orvostudományt tanult a paviai egyetemen, kiváló bölcselő, szónok, teológus, szervező, előadó. (…) Igaziban azonban P. Gemelli vérbeli bölcselő, aki a pozitivista rövidlátásból és hitetlenségből is az Isten kegyelmén kívül saját bölcselkedő, az igazság után kutató, az élet nagy kérdéseire feleletváró és megnyugtató világnézet után sóvárgó szellemi okoskodással és munkával jutott el a katolikus egyházba, ahol lángelméjével mohón alakította ki magának a leginkább megnyugtató bölcseleti formát: a neoskolaszticizmust, amelynek, mivel Olaszországban alig létezett, megalapítójává vált.(...) Legkorszakalkotóbb műve a milánói katolikus, Szent Szívről nevezett egyetem felállítása, amely legalább ötvenéves vágyódása volt az olasz katolikusoknak. (...) Ennek az elmélyedő és aprólékos munkának eredménye ez a könyv. P. Gemelli a franciskanizmusban, az önmagában valósággá formált szentferenci eszmék leghűségesebb alanyának ismeri magát. Két gondolat csendül ki e művéből, mint amely a ferences életnek kiemelkedő sajátossága: a tevékenység és az akaratiság. S alig kell külön megemlítenünk, hogy P. Gemelli ennek a két gondolatnak tökéletes megvalósítója. (…) Ez a könyv a ferences életről tapasztalt boldogságnak, a szentferenci lelkület életrevalóságának megvallása, bizonyítása, önigazolása és magasztalása. A mű kiválósága az, hogy a ferencességet úgy állítja az olvasó elé, mint tant, rendszert, életfelfogást, világnézetet.”
Az egyetem rektoraként végzett számos ügyviteli feladata ellenére (amelyeket haláláig végzett) Gemelli törekvései között tudományos és filozófiai tanulmányok is szerepeltek. XI. Pius pápa (1922 és 1939 között) felkérésére 1937-től a Pápai Tudományos Akadémia első elnökeként is tevékenykedett. Emellett sokat írt a ferences lelkiség korabeli jelentőségéről, és úttörő volt a világiak aktív bevonásában az egyház küldetésébe.
Agostino Gemelli 1959. július 15-én hunyt el Milánóban.
Visszakanyarodva a nevét viselő kórházhoz, az Agostino Gemelli Egyetemi Kórház ma Róma és Olaszország egyik legismertebb általános egészségügyi intézménye. A 2020-as évek elején a második legnagyobb kórház volt az országban és a legnagyobb római kórház, továbbá az egyik legnagyobb európai magánkórház. Építése 1962. június 22-én kezdődött meg, hivatalosan 1964. július 10-én avatták fel. Az első működő osztályok a sebészeti patológia és az orvosi patológia osztályai voltak, összesen 70 kórházi ággyal. 1977-ben Lazio régió a Regionális Kórház címet adományozta az intézménynek, amely 1786 kórházi ágyat és 55 gyermekágyat foglalt magában. Történetében fontos mérföldkő volt 2002-ben az új sürgősségi és fogadó osztály megnyitása, amely az innovatív, súlyos vészhelyzetek kezelésére alkalmas létesítmény. A 3100 négyzetméteren elterülő gyermeksürgősségi osztályának felavatására 2016 januárjában került sor, és nemcsak Róma városának és tartományának, hanem egész Lazio régiónak és Olaszországnak is referenciapontja minden gyermekgyógyászati sürgősségi eset tekintetében.
2017-ben a kórházat további technológiai létesítményekkel szerelték fel, mint például a fejlett rákos sugárterápiás központ és az új intenzív szívsebészeti terápiás központ, annak érdekében, hogy a betegeknek egyre innovatívabb és hatékonyabb kezeléseket biztosítson. 2017 végén felépült egy új központ az emésztőrendszeri betegségek diagnosztizálására, kezelésére és megelőzésére.
Ez a rangos római egészségügyi intézmény a milánói Szent Szív Katolikus Egyetem oktatókórházaként szolgál, annak Orvosi és Sebészeti Karának része; ingyenes orvosi segítséget nyújt az olasz nemzeti egészségügyi rendszer részeként, valamint fizetős ellátást a szállodai szintű osztályokon. Olyan hírességeket kezeltek itt, mint Giulio Andreotti, Walter Veltroni és Francesco Cossiga politikusok, Kalkuttai Teréz anya, Stephen Hawking elméleti fizikus, Georg Ratzinger római katolikus pap (XVI. Benedek pápa bátyja), Francesco Totti és Daniele De Rossi válogatott labdarúgók.
Ferenc pápát is már többször is kezelték itt; 2021-ben bélműtétet végeztek rajta, 2023-ban egy ennek szövődményeként keletkezett sérvet távolítottak el.
Szentatyánkért, Ferenc pápáért őszintén aggódnak ezekben a napokban nemcsak a katolikusok, a keresztények, hanem a más felekezetű jóakaratú emberek is, politikai hovatartozástól vagy társadalmi beosztástól függetlenül. Világszerte milliók egyesülnek imában, kérve Istent, minden gyógyulás forrását, hogy ölelje át szerető jelenlétével Ferenc pápát, adjon neki erőt és felépülést.
