Míg sokan csak beszélnek a szórványról, a benne élők cselekszenek

“Egyiskolás” szórványmegyék pedagógusai találkoztak Nagyenyeden

A rendezvényen átadták az Erdély-szerte kiterjesztett pedagógusigazolványokat (fotó: RMPSZ Facebook)
“Egyiskolás” szórványmegyék, térségek kerekasztal-beszélgetése címmel szervezett szakmai találkozót a hétvégén Nagyenyeden a Romániai Magyar Pedagógusszövetség. A Bethlen Gábor Kollégiumban zajlott esemény közgyűlést, előadásokat, műhelymunkákat, könyvbemutatót és kulturális műsort is tartalmazott. Az RMPSZ idén már tizedik alkalommal szervezte meg a kerekasztal-beszélgetést a szórványvidékek és kisrégiók oktatásügyi kérdéseiről, speciális problémáiról, a megoldáskeresés céljával. A rendezvényen Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Maros, Máramaros, Szeben és Szilágy megye, valamint Bukarest képviseltette magát. Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke szerint a szórvány nem magányos létforma, hanem kapcsolat, amelyet az egymás iránti felelősség jellemez, a szórvány koncentrált erő, az egy iskolában pedig benne van a teljes magyar közösség akarata.

Az RMPSZ 2016 óta szervez kerekasztal-beszélgetést a szórványvidékek és kisrégiók oktatásügyi kérdéseiről, speciális problémáiról, a megoldáskeresés céljával. A tanácskozásra rendszerint meghívják az összes megyei és körzeti RMPSZ elnököt, valamint a szórványmegyék tanfelügyelőit és igazgatóit is. Idén Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban szervezte meg hagyományos eseményét a közoktatás szórványrégiójában érintett szakhatóságok, szakmai-civil szervezetek és támogatók képviseletével. Az első programpont a Fehér megyei RMPSZ-szervezet éves közgyűlése volt, amelyre a Bethlen Gábor Kollégium Apafi termében került sor. A napirendi pontok között elsőként Szabó Csilla Erzsébet, Fehér megyei RMPSZ-elnök tevékenységi- és pénzügyi beszámolója, a küldöttgyűlés megyei küldöttjeinek nevesítése szerepelt. A küldöttgyűlést megtisztelte jelenlétével Maruzsa Zoltán, a magyar kormány államtitkára, aki személyesen adta át a pedagógusigazolványt Fehér megyei tíz pedagógusnak. 

A közgyűlésen Burus-Siklódi Botond RMPSZ-elnök üdvözölte a régi-új felállású megyei elnökséget, méltányolva, hogy a folyamatos leterheltség mellett a Bethlen Gábor Kollégium ezt a rendezvényt is bevállalta. Rávilágított két fontos eseményre, a pedagógusszolgálati-emlékérem átadására és a pedagógusigazolvány kiterjesztésére Erdély-szerte, legvégül pedig az idén 35. jubielumi évét betöltő szövetség szerepére reflektált.

Közös a pedagógusok feladata: tenni az oktatásért

 Maruzsa Zoltán oktatásért felelős magyarországi államtitkár rámutatott: a külhoni magyar pedagógusok számára kiállított igazolvány nem csupán a kárpát-medencei magyar oktatást hozza közelebb, hanem a különböző kedvezmények által is segíti a pedagógusok munkáját. A pedagógusigazolvány eredetileg 2023-ban jött létre a magyarországi pedagógus státusztörvény módosításával, ehhez a folyamathoz kapcsolódtak a Magyarország határain kívüli magyarok is 2025-ben. Az államtitkár arra is kitért, hogy az igénylések száma 3000 fölött jár, a gyártás pedig 1500 fölött tart, és megemlítette azon helyeket, szolgáltatásokat, ahol használni lehet a kártyát. 

Lőrincz Helga, Fehér megyei kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő köszöntötte a 35 éves szövetséget, megköszönve, hogy ennyi éven keresztül a minőségi magyar oktatást képviselte. Rávilágított: Fehér megyében minden intézmény jelen van és egyenrangú. Minden magyar intézmény fontos és a fejlődés jegyében minden adott, hogy a lehető legminőségibb oktatásban részesüljön mindenki. A tanfelügyelő szerint az anyaországi és erdélyi pedagógusoknak közös feladata van, és továbbra is tenni kell az oktatásért. 

Ízig-vérig pedagógus könyvbemutatója a pedagógiáról

Idén, rendhagyó módon, a közgyűlést szakmai program követte: Vass Vilmos főiskolai tanár, habilitált egyetemi docens, magyar-történelem-pedagógia végzettségű egyetemi professzor A pedagógia lelke. Történetek a tanítás világából című kötetének bemutatójára került sor, első alkalommal Erdélyben. A szerzővel Ferencz-Salamon Alpár, az RMPSZ általános alelnöke beszélgetett, aki kiemelte: Vass Vilmos 43 évnyi tapasztalattal rendelkezik a köz- és felsőoktatásban, rendszeresen tart előadásokat külföldi egyetemeken, kétszáznál több írása jelent meg.

„Amikor megtudtam, hogy megjelent Vass Vimos kötete, a címe rögtön megszólított. A pedagógia lelke az én pedagógiai lelkemet szólította meg, s gondolkodás nélkül előrendeléssel fordultam a Tea Kiadóhoz. Rövidesen egy dedikált példányt adott át a gyorsposta, amelyet a téli vakációban el is kezdtem olvasni. Nem szokványos olvasmány. Magával ragadó, egyszerre szól a pedagógia nagyszerűségéről és nagyjairól, és egy elhivatott tanár mindennapi pedagógiai utazásairól, kalandjairól. Észrevétlenül teszi lehetővé a szerző pedagógiai történeteiből való részesedést, és a magad kalandjainak felidézését, egyszerre hat az olvasó pedagógiai lelkére az emlékezés nosztalgikus varázsával és az önreflexióra való invitálással. Fejezeteit nem tudod vagy nem akarod egyszerre s csak egyszer elolvasni, hanem azok végére érkezve kívánod az újraolvasását, hogy a szerzővel együtt útrakelhess, ápolva ezáltal is a pedagógia lelkét" – mondta Ferencz-Salamon Alpár.

Vass Vilmost, akit sokan ismernek lebilincselő előadásmódjáról, finom humoráról és szórakoztató stílusáról, ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Hitelesen és szerethetően szólt hallgatóságához, kihangsúlyozva: nem hisz az érzelemmentes pedagógiában, ezt a gondolatot pedig sok élettörténettel támasztotta alá. Inspiratív előadásmódját humorral fűszerezte, így elragadó előadói stílusa osztatlan sikert aratott a hallgatóság körében. Olyan történetekkel ajándékozta meg a közönséget, amelyek egyszerre nevettettek és mélyen megérintettek, hiszen egy ízig-vérig pedagógus mesélt pedagógusokról, pedagógiáról, életről. A bemutatót követően hosszú sor alakult ki, sokan szerettek volna egy dedikált példányt magukkal vinni, hiszen az ilyen történetek nemcsak olvasnivalók, hanem emlékek is.

„A szórvány nem magányos létforma, hanem kapcsolat”

Szombaton szakmai program és műhelymunka várt a résztvevőkre. A rendezvényért Halász Ferenc partiumi régiós alelnök felelt, aki a moderátor szerepét is felvállalta, a műhelymunkákat pedig idén is Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatónője dolgozta ki. A köszöntések során Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, az RMPSZ közép-erdélyi régióért felelős alelnöke, kiemelte: a szórványban tanító pedagógusok számára sokat jelent, hogy két oktatási államtitkár, a magyarországi és a romániai jelen van a találkozón, illetve több oktatási személyiség fordult meg a rendezvényen, mert ez bátorítóan hat mindenki számára. 

Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, rámutatott: ha kimondjuk azt a szót, hogy szórvány, általában „elkomorulnak az arcok, mert ez az eleve elrendelt elmúlást jelenti a legtöbb ember számára”. A pedagógusok viszont jól tudják, hogy ez nem így van, mert „a szórvány nem magányos létforma, hanem kapcsolat”, amelyet az egymás iránti felelősség jellemez. „Míg sokan csak beszélni szeretnek a szórványról, sokféle kontextusban, addig a benne élők tettekkel beszélnek” – mondta az elnök, hozzátéve: a kerekasztal-megbeszélés célja is ezzel hozható összefüggésbe. A pedagógusok kitartást sugallnak egymásnak és tenni akarást visznek magukkal. „A szórvány koncentrált erő”, az egy iskolában pedig benne van a teljes magyar közösség akarata.

Kallós Zoltán oktatási államtitkár rámutatott: nehéz időszakot élt át a romániai oktatás az elmúlt esztendőben, de reménységre adhat okot, hogy most olyan törvényes keret van, ami a kisebbségi iskolákat sok esetben pozitívan megkülönbözteti. „Nem adtunk fel egyetlen szórvány megyében működő osztályt sem” – hangsúlyozta az államtitkár, hozzátéve: az ő gyerekei is szórványban járnak iskolába, ahol „áldásos munka zajlik”.

Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, egy Márai Sándor-idézettel kezdte köszöntőjét: „Minden tudás annyit ér, amennyit saját közösséged javára tudsz fordítani”. Kifejtette: azokban a megyékben, ahol csak egy magyar oktatási intézmény van, ott már oktatási stratégiáról beszélünk, amelynek célja, hogy megmaradjon a közösség.

Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa, magyarországi oktatási ombudsman, a 400 évvel ezelőtt született Apáczai Csere Jánost idézte: „Nincs hasznosabb mesterség az életben, mint a tanítás és a tanulás”. Egy személyes történettel példázta, hogy tettekkel is lehet tenni a szórványért. A református siketmisszió segítségével, amelyet egy enyedi származású lelkész, Járay Lóránd működtet, kapcsolatba került Asszonynépével és beiratkozott a gyülekezetbe. „Ez egy fogyó gyülekezet, nemsokára eltűnnek a reformátusok, de a magyarok is Asszonynépéről… Tudjuk, hogy fogyunk, de ha teszünk róla, lehet lelassíthatjuk vagy leállíthatjuk ezt a folyamatot. Ne engedjük, hogy egyszer csak bezárjon egy templom, vagy a gyülekezet elfogyjon!” – figyelmeztetett az ombudsman.

Kognitív háromszög: tanulás, kreativitás, gondolkodás

A köszöntők után két vetítettképes előadás következett. Elsőként Vass Vilmos A tanulás és a kreativitás reneszánsza címen azt fejtegette, miként születnek újjá és nyernek új értelmezést a tanulásban és a kreativitásban a „régi dolgok”. A reneszánsz épp arról szól, hogy ne fogadjunk el minden gyors megoldást – ezek közé tartoznak például a mesterséges intelligencia által nyújtott információk is –, mert a mesterek sem gyorsan, sem könnyen alkottak. Ezzel szemben a gyorsfogyasztói társadalomra a gyors, felületes tanulás és felületes gondolkodás jellemző. Vass Vilmos bemutatta az általa kreált kognitív háromszöget, amelynek sarkait a tanulás, a kreativitás és a gondolkodás alkotják, és mindháromra reflektált. Az előadó olyan fogalmakat járt körül, mint a narratív elme, a teremtő képzelet, és megemlített néhány olyan tényezőt, amelyek napjainkban is működnek és lehetővé teszik az összefüggések megértését. Ezek közé tartozik például a beszélgetés, az olvasás, a kíváncsiság, de a minimális frusztráció és a kételkedés is. Hasonlóképp, a tanulásban/tanításban szükség van az akaraterőre és az életerőre is, másként nem lehet véghezvinni „a nagy ötleteket”, de ugyanúgy nem hiányozhat a bizalom sem, amely nagyon gyakran a közösség részéről érkezik és visszajelző szerepe van.

 Szőcs Ildikó igazgató Sziget a szórványban címmel mutatta be a rendezvénynek otthont adó intézményt, a Bethlen Gábor Kollégiumot, illetve Fehér megye magyar oktatási intézményeinek általános helyzetét. A vetítettképes prezentációból megtudtuk: a nagyenyedi alma materben a gyereklétszám az elmúlt években stabilizálódott, nem fogy, hanem enyhén nő, ami „bizalomra adhat okot. Én épp erre figyelek, és nem arra, hogy az 1990-es évekhez képest felére apadt a létszám. Én a kisebbségi lét örömeit élem meg” – hangsúlyozta az igazgatónő.

A programot kulturális műsor színezte. Fellépett a Bethlen Gábor Kollégium citerazenekara (felkészítő Szabó Zsombor zenetanár) és a Vágá Band Zenekar által kísért Miriszló Gyöngye néptánccsoport, amelyik palatkai táncokat adott elő (vezető Szabó Csilla Erzsébet óvónő).

A csoportokban zajló műhelymunkák témái a tanintézményvezetők és az oktatási rendszer kihívásai, illetve a szakmai hálózatok szerepe a kisebbségi magyar oktatásban voltak. A foglalkozások vezetője, Erdei Ildikó, a zárszóban összegezte a megbeszélések tartalmát.  Az iskolaigazgatók felvetették, hogy támogatni kellene a vezetőképzés mindenféle formáját, mentorhálózatot létrehozni és támogatni azokat a pedagógusokat, akik vállalják az igazgatóságot, ami nem mindig hálás feladat. Egy másik célkitűzés egy pedagógusbörze létrehozása lenne az RMPSZ weboldalán, amelyet az egyetemekkel való kapcsolattartás révén tudnának sikeresen működtetni. Végül felvetődött, hogy érdemes lenne felvenni a kapcsolatot a Sapientia jogászaival tanácskérés, tanácsadás céljával.

A tanfelügyelők megbeszélésén elhangzott: 2025. november 8-án zajlott egy országos szintű találkozó Bukarestben, de az ott felvetett problémák azóta sem oldódtak meg, ráadásul azóta tanügyminiszter sincs. Ezzel szemben számítani lehet a szakmai hálózatokra, ezek most, a tankönyvírás folyamatában tudják igazán megmutatni erejüket.  A tanácskozás állófogadással és borkóstolóval ért véget.