Mark Zuckerberg közölte: a vállalatától független társadalomtudományi kutatások eredményei szerint nincs ok-okozati összefüggés a közösségi portálok felemelkedése és a társadalmak megosztottsága között.
A vállalat saját adatai és a közreműködésével végzett tudományos kutatások azt is kimutatták, hogy a felhasználókhoz eljutó hírek és vélemények sokszínűsége nőtt az internet előtti, hagyományos média korszakához képest – tette hozzá.
Arról is szólt, hogy a 2016-os Brexit-népszavazással és az amerikai elnökválasztással kapcsolatos orosz információs műveletek óta sokat fejlődtek a demokratikus döntések külső befolyásolásának elhárításában: harmincötezren dolgoznak ezen a területen, és több pénzt költenek rá, mint amennyi a vállalat teljes bevétele volt 2012-ben, pedig akkor is egymilliárdnál több felhasználójuk volt – mondta Mark Zuckerberg.
Elmondta, hogy naponta átlagosan egymillió hamis profilt törölnek a portálról, és az utóbbi napokban két nagyobb szabású dezinformációs műveletet akadályoztak meg. Az egyik Oroszországból indult és Ukrajnát célozta, a másik pedig Iránból indult és az Egyesült Államokban élő felhasználók félrevezetésére irányult.
Kiemelte, hogy igen büszkék eredményeikre, és jól mutatja fejlődésüket a tavalyi európai parlamenti (EP-) választás, amelyet nem zavartak meg a portálon folytatott külső manipulációs kampányok. Viszont a választók félrevezetésére nemcsak külső tényezők, hanem belső erők, politikai szereplők is törekednek, így van még teendő ezen a területen.
Hangsúlyozta, hogy a szolgáltató saját törekvései mellett hivatalos, állami szabályozásra is szükség van a közösségi portálok megfelelő működéséhez, méghozzá a választások, a személyes adatok védelme, a tartalmak moderációja – például a közzététel engedélyezése vagy a tartalom törlése – és az adatok hordozhatósága területén.
Mint mondta, nem az a kérdés, hogy kell-e szabályozni a szolgáltató teendőit és felelősségét a felületein megjelenő tartalmakkal kapcsolatban, hanem az, hogy milyen szabályozási modellt kell alkalmazni.
Kifejtette, hogy eddig két modell alakult ki, az egyik a hagyományos sajtóra, köztük a nyomtatott újságok működésére szabott modell, amelyben a tartalmat megjelentető vállalat felelőssége igen széleskörű, a másik modell pedig a távközlési szektorban jött létre, ahol a szolgáltatót, például a telefontársaságot nemigen lehet felelősségre vonni azért, hogy milyen tartalmakat, adatokat áramoltatnak a felhasználók a hálózatain.
