Már három hónapja működik a betétdíjas rendszer

ÖSSZEFOGLALÓ

Jelenleg naponta körülbelül egymillió italcsomagolást gyűjt be a betétdíjas rendszer – közölte tegnap Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter a hulladékfeldolgozó üzemek létrehozását támogató program pályázati útmutatóját ismertető sajtótájékoztatón. „Ez tehát sikeres program, amely egyrészt csökkenti a hulladékmennyiséget, másrészt üzleti lehetőségeket kínál a versenyszférának” – jelentette ki.

Fechet az elmúlt napokban már értékelte a betétdíjas rendszert, kifejtve: februárban több mint 18 millió italcsomagolást váltottak vissza Romániában, és e számok tekintetében egymás után dőlnek meg a rekordok. Elmondta, decemberben mintegy 30 ezer csomagolóanyagot gyűjtöttek be, januárban 2,2 millió darabot, februárban 27-éig pedig már több mint 18 milliót. „Merem állítani, hogy ebben a hónapban meghaladjuk a 20 milliót, és a tendencia csak pozitív lehet” – ismertette a számokat a miniszter a múlt héten, levonva a következtetést: a rendszer működik, nem adódtak különösebb gondok. „A rendszer messze nem tökéletes, mindennap vannak apró problémák, amelyeket javítunk. Folyamatos párbeszédet folytatunk a kiskereskedőkkel és a gyártókkal. De joggal remélhetjük, ha a dolgok így haladnak, Románia egyike lesz azoknak az országoknak, ahol az újrahasznosítás életformává válik” – nyilatkozta. A felmerült gondok kapcsán kifejtette: azok helyiek, egyediek. Hozzátette: ő maga is első perctől használja a betétdíjas rendszert, ennek során például azt vette észre, hogy egyes csomagolásokon az SGR-logó túl kicsi, ugyanakkor a kisebb lakónegyedi boltokban az eladók még nem barátkoztak meg a visszaváltással. Olyan nagyáruházzal is találkozott továbbá, ahol a visszaváltást szolgáló konténerek már meg voltak telve, így épp nem lehetett használni a visszaváltó automatát, de arra is volt példa, hogy a gép éppen nem volt üzemben. „Ezeket a helyzeteket szép szóval és nem büntetésekkel szeretnénk megoldani” – mondta, kiemelve: Németország után Románia rendelkezik a második legnagyobb garancia-visszatérítési rendszerrel Európában.

Arra az újságírói kérdésre, miszerint egyes automaták nem mindig ismerik fel a rendszer logóját/kódját, úgy érvelt: Romániában semmi más nem történik, mint ami a működés első évében történt mind a 13 olyan uniós országban, amely már bevezetett ilyen rendszert. „Egyes problémák frusztrálóak, de a kiskereskedők nem akarják elveszíteni a vásárlókat: ha probléma adódik, azt gyorsan megoldják” – összegzett. Arra a kérdésre pedig, mi a teendő, ha a visszaváltó automata nem fogadja be a megfelelő jelzéssel ellátott csomagolást, Fechet azt felelte, hogy értesíteni kell a környezetőrséget, mert „mélységesen tisztességtelen” betétdíjat kérni a csomagolásért, amit aztán nem kap vissza a vásárló. Javasolta, hogy az üzletvezetőt előbb részesítsék figyelmeztetésben, és a hatóságok csak a mulasztás ismétlődése esetén bírságoljanak.

Kipróbáltuk: Kolozsváron működik

Az egyik kolozsvári élelmiszer-üzletlánc, amely korábban is rendelkezett pillepalackokat és alumíniumbádogokat visszaváltó automatákkal, az elején megpróbálta úgy átállítani őket, hogy ugyanazon automata gyűjteni tudja az SGR-logóval ellátott, de az anélküli italcsomagolásokat is, utóbbiakért továbbra is néhány banit fizetve csupán, mint korábban. Igazán praktikus – mondhatnánk, úgy tűnik azonban, ez valamiért nem működött jól, mert nemsokára átállították az automatákat, amelyek így ma már csak az SGR-es pillepalackokat, üvegeket, bádogokat fogadják el. 

Másik élelmiszer-üzletlánc eleve szétválasztotta a két rendszert, és egymás mellett két gépet működtet a parkolójában: az egyik csak az SGR-logós, a másik csak a „szimpla” italcsomagolásokat fogadja el. A harmadik lánc, amely a belvárosban is sok üzlettel rendelkezik, annak ellenére vállalta az automaták beszerelését, hogy egyes boltjai igen kis méretűek. Ezek az automaták is csak az 50 banis csomagolásokat veszik vissza, ugyanakkor a helyszűke miatt sok esetben a vásárló nem is veszi észre ezeket a gépezeteket a bolt valamely sarkában, amikor belép. De akárhány automatát kipróbáltunk, mindegyik gond nélkül működött, bár az egyik esetben a kiadott vouchert a kasszagép nem ismerte fel, amikor le akartuk vásárolni. Az eladó azonban cseppet sem problémázott, félretette az utalványt, és szó nélkül ideadta az értékének megfelelő pénzt.

Sorban állás nélkül válthatjuk vissza az italcsomagolást (Fotó: Balázs Bence)

A rendszer „működési szabályzata” egyébként leszögezi, hogy az automaták által kiadott utalvány levásárolható az illető boltban, de készpénz is kérhető érte az üzlet pénztáránál. Ugyanakkor nem feltétlenül szükséges automatát vásárolniuk az üzleteknek, amely esetben a csomagolásokat az eladó is vissza tudja venni. Arra viszont kötelezték a boltokat, hogy létesítsenek visszaváltó helyet, ez esetben a kisebb boltok társulhatnak egymással vagy akár az önkormányzattal is, amelynek szintén érdeke a környezetvédelem érdekében a visszaváltás felkarolása, ám feltétel, hogy a közös visszaváltó hely (vidéken) ne legyen 500 méternél távolabb egyik üzlettől sem.

Július elseje a határidő

Némi pluszlogisztikát igényel a rendszer nemcsak a kereskedőktől – akiknek azért biztosan nem kis befektetés egy-egy ilyen automata vásárlása, a visszaváltott csomagolások tárolásáról nem is beszélve –, hanem a vásárlótól is, hiszen jelenleg ugyanaz a termék különböző boltokból véve már lehet SGR-logóval ellátott, de még hagyományos is. Így aztán nem mindegy, hogy a fogyasztó hogyan gyűjti/szortírozza őket otthon: ha nem figyel, megtörténhet, hogy az 50 baniért „vásárolt” csomagolást is kidobja a szelektív hulladékba. Lassan-lassan azonban elfogynak a gyártók régi készletei, és már csak az SGR-csomagolású termékek maradnak a polcokon. A rendszer kezelője, vagyis a RetuRO adatai szerint például decemberben 45 millió SGR-logóval ellátott csomagolás került a piacra (esetekben még csak a raktárakba), januárban már 180 millió. A tervek szerint július 1-jétől már csak az SGR-logóval ellátott csomagolásban lesznek kaphatók az italfélék – ásványvizek, üdítők, sörök, borok, szeszes italok.

A környezetvédelmi miniszter által korábban ismertetett becslés szerint egyébként körülbelül négy hónapig tart, amíg egy csomagolás visszatér a rendszerbe, mivel a termék a gyártó, a nagybani kereskedő és a bolt raktárában is időzik, mielőtt a fogyasztóhoz kerül, ezután az is idő, amíg az visszaviszi a boltba és végül a csomagolás eljut az újrahasznosító üzembe. Éppen ezért csak négy-öt hónapon belül mérhető fel a rendszer hatékonysága, mert addigra jut el a januárban forgalomba hozott 180 millió italcsomagolás az újrahasznosítóhoz – nyilatkozta Fechet még február első felében.

Vidéken még vannak akadályok

Ha a városokban, a nagy üzletláncoknál tapasztalatunk szerint jól is működik a rendszer, vidéken már több a probléma, mivel annak ellenére, hogy tavaly november végéig minden kereskedő köteles volt regisztrálni a betétdíjas rendszerbe és visszaváltó helyet létrehozni, ez falvakon mégsem történt meg minden esetben. Ezt támasztja alá, hogy február elején a RetuRO vállalat képviselői arról számoltak be, hogy mintegy 20 500 kiskereskedő kötött „csak” szerződést velük, illetve közel 1200 gyártó, bár összességében több mint 68 ezer gazdasági szereplő regisztrált az SGR-be. 

A buszjegyekre váltható utalványokkal Kolozsváron már hozzászoktatták
a lakosságot a szelektív hulladékgyűjtéshez (Fotó: Balázs Bence)

Sok helyen az ilyen boltokban a raktárhelyiség hiányára hivatkoznak, és jobb híján azt tanácsolják a klienseiknek, hogy próbálkozzanak a nagyobb áruházak automatáinál – csakhogy ez azt feltételezi, hogy be kell menni érte – legalább időközönként – a városba. Pedig elméletileg a boltoknak is lenne némi pluszhasznuk a visszaváltó helyek létesítéséből, hiszen minden begyűjtött csomagolóanyag után kapnak – az 50 banin felül – még egy kis pluszpénzt, és mint tudjuk: sok kicsi sokra megy…

Mondjunk búcsút a taposásnak

Míg eddig a szelektív gyűjtés hatékonysága érdekében azt tanácsolták a fogyasztóknak, hogy a pillepalackokat, sörösbádogokat préseljék össze, hogy kisebb helyen elférjenek, a betétdíjas rendszerben ezt azonnal felejtsük el: az automaták csak a teljesen ép csomagolást veszik vissza.

A rendszert működtető RetuRo (amely három magánrészvényes, így 30-30 százalékban a Romániai Sörfőzők Szövetsége a Környezetvédelemért és az Üdítőitalgyártók Szövetsége a Fenntarthatóságért, 20%-ban pedig a Kiskereskedők Szövetsége a Környezetvédelemért konzorciuma; a fennmaradó 20 százalék a környezetvédelmi, víz- és erdőügyi minisztériumé) további tanácsokkal is szolgál. Ezek szerint visszaváltani az üvegből, műanyagból vagy fémből készült, 0,1 liter és 3 liter közötti térfogatú, nem újratölthető italcsomagolásokat lehet; a csomagolás visszaváltásakor nem kell felmutatni a pénztárjegyet (vagyis nem kell ugyanott visszaváltani, ahol a terméket vettük, illetve fizettük érte az 50 banis garanciát). Az üveg/pillepalack/sörösbádog teljesen üres kell hogy legyen (de nem szükséges kimosni), mert amennyiben maradna benne valamennyi folyadék, megtörténhet, hogy – mivel súlyosabbak – az automata nem ismeri fel őket. A címkének is épnek kell lennie, hogy jól látszódjon rajta az SGR-logó és a vonalkód, ellenkező esetben ezeket a csomagolásokat is visszadobja a gép. 

A betétdíjas rendszer célja, hogy a PET-ek, alumíniumdobozok és üvegek ne a folyókat, erdőszéleket szennyezzék, másrészt pedig, hogy újrahasznosítva gazdasági hasznot hozzanak. 

Ezek után pedig már csak egy „költői” kérdés maradt: vajon mi lesz július után – amikortól minden csomagoláson lesz SGR-logó – a Kolozsváron három helyen is kihelyezett, a csomagolásokat jelenleg buszjegyre „váltó” automatákkal? E vonatkozásukban egyelőre csak az biztos: az előttük kialakuló sorok alapján jelenleg egyáltalán nem úgy tűnik, mintha bármiféle betétdíjas rendszer is működne…