A magyar főváros a világpolitika fókuszában

Barabás T. János: a helyszínválasztásnak jelképes jelentése van

A nemzetközi sajtó szerint Donald Trump és Vlagyimir Putyin tervezett budapesti találkozója komoly diplomáciai csapást jelenthet Volodimir Zelenszkij és az Európai Unió vezetői számára, mivel azt jelzi, hogy az ukrajnai háború jövőjéről szóló egyeztetések egyre inkább az ő megkerülésükkel zajlanak. A helyszínválasztás jelentőségéről és esetleges hatásairól Barabás T. Jánost, a Magyar Külügyi Intézet elemzőjét kérdeztük.

- Miért éppen Budapestet választották a találkozó helyszínéül? 

- A geopolitikában – ami inkább a nagyhatalmak tudománya – Budapest a Nyugat és Kelet közötti találkozópont már a török háborúk óta (akkor persze Buda volt), így a helyszínválasztásnak jelképes jelentése van, ami semlegességet sugall. Ezt erősíti az is, hogy Magyarország, bár NATO-tag, nem ellenséges Oroszországgal, valamint, hogy a magyar kormány a Nyugat és a Kelet politikai megbékélése mellett tette le a voksát. 

Budapest kiválasztása egyben az Európai Unió (EU) számára is jelzésértékű, rávilágít az EU-n belüli megosztottságra az Oroszországgal és az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatok tekintetében. Felerősíti Magyarország diplomáciai közvetítői szerepét – amire Orbán Viktor miniszterelnök aktívan törekedett. 

A magyar főváros rendelkezik a magas szintű nemzetközi találkozók lebonyolításához szükséges infrastruktúrával: biztonságos helyszínekkel, diplomáciai létesítményekkel és ellenőrzött hozzáféréssel, ráadásul korábban is adott már otthont a háttérdiplomáciának. Ugyanakkor Budapest mindkét nagyhatalom számára kevésbé konfrontatív diplomáciai színteret biztosít, ami lehetőséget ad a jobb politikai manőverezésre. Ez inkább fogható fel párbeszédként, mintsem hogy az egyik fél meglátogatja a másikat a saját területén.

- Valóban hátrányosan érinti a helyszínválasztás Zelenszkijt és az Európai Uniót?

- A valóságban nem. Nyugaton gátlástalan ideológiai és hatalmi háború dúl a progresszivisták/balliberálisok és a konzervatívok/szuverenisták között, ami azt jelenti, hogy esztelen módon támadják a másik felet, bármit is tesz az. 

Az Egyesült Államok Ukrajnával és egyes nyugati partnerállamokkal egyeztetve jelenleg éppen oroszellenes politikai-gazdasági-katonai offenzívában van, így India elállt az orosz energiaimporttól, ezzel összefüggésben az USA-barát madagaszkári katonai puccs elvághatja Moszkva és Peking Nyugat-Afrika regionális terveit (amiből India nyer). Amerikai kivédhetetlen Tomahawk cirkálórakéták érkezhetnek Ukrajnában, az ukrajnai orosz katonai offenzíva megtorpant, Dél Amerikában ostrom alatt áll az orosz–kínai párti tábor, a Közép- és Közel-Keleten Moszkva visszaszorulóban van – hogy néhány fejleményt említsek. 

Ezek mellett eltörpül az, hogy Budapest lesz a kéthatalmi találkozó helyszíne, amely fölött már Zelenszkij és Tusk is szemet huny. A média általában felnagyítja az államok közötti konfliktusokat, de tudnunk kell, hogy Kijev és Budapest rendszeresen és sikeresen egyeztet egy sor kérdésben, így az ukránok Magyarországról kapják a villamos áram nagy részét. 

Az EU nincs felkészülve egy háborúra Keleten, mélyreható gazdasági és katonai reformokat kell levezetnie, hogy versenyképes legyen, amihez legalább tíz év kell. Bármit is mondanak a nyugati politikusok, ez a nyers valóság. 

Oroszország is nehéz helyzetben van, ő sincs felkészülve háborúra ellenünk, az orosz autokrata rendszerek hosszú távon nem hatékonyak, hiszen nem fűti őket egyféle puritán munkamorál, azonban Kína a napokban azt nyilatkozta, hogy teljes mértékben kiáll Oroszország mellett – tehát a Kremlnek vannak tartalékai. 

Ugyanakkor Moszkva nem akarja teljesen kiszolgáltatni magát Pekingnek, mert tovább szűkülne a mozgástere, így most a globális összefüggésekben tervező orosz elnöki hivatal érdeke is lehet a tűzszünet. Az orosz politika viszont, sajnos, nem kiszámítható, mert létezik egy birodalmi nacionalizmustól elvakult hadiipari és erőszakszervezet-lobbi, a szilovnyiki tábor, akik nem hajlandóak engedményekre. Veszélyes korban élünk, amiben jól jön a Budapest által felkínált „szolgáltatás”. 

- Mit nyerhet azzal Orbán Viktor, hogy ő a házigazda? Befolyásolhatja ez az esemény Magyarország uniós megítélését?

- Presztízst nyerhet, ami viszont nehezen kamatoztatható a bel- és az uniós-politikában, mert a politikai táborok túl messze vannak egymástól ahhoz, hogy hassanak egymásra. Vagyis a kormánypártiaknak tetszeni fog, az ellenzékieknek nem. Az EU vezetőségében, főleg Manfred Weber néppárti vezető szintjén erősödni fog az a képzet, hogy Orbán politikai alternatívát jelent és ezért veszélyes. Az Európai Parlament egyharmadát adó konzervatív-szuverenista csoportja számára viszont mindez pont fordítva csapódik le. 

Orbán Viktorék akkor nyerhetnek majd a közvetítő szerepen, ha Oroszország megbékél a Nyugattal, helyreállnak a gazdasági kapcsolatok, amiből térségünk profitálna a legjobban. Ennek viszont csak hosszú távon lesz esélye, de ne tessék hinni annak, aki tudja, milyen lesz a világ tíz év múlva, hiszen még azt sem tudjuk, milyen hatása lesz a mesterséges intelligenciának a társadalmainkra. Bizakodjunk, ezt jelenti a budapesti találkozó is.