Barabás T. János: a helyszínválasztásnak jelképes jelentése van

- Miért éppen Budapestet választották a találkozó helyszínéül?
- A geopolitikában – ami inkább a nagyhatalmak tudománya – Budapest a Nyugat és Kelet közötti találkozópont már a török háborúk óta (akkor persze Buda volt), így a helyszínválasztásnak jelképes jelentése van, ami semlegességet sugall. Ezt erősíti az is, hogy Magyarország, bár NATO-tag, nem ellenséges Oroszországgal, valamint, hogy a magyar kormány a Nyugat és a Kelet politikai megbékélése mellett tette le a voksát.
Budapest kiválasztása egyben az Európai Unió (EU) számára is jelzésértékű, rávilágít az EU-n belüli megosztottságra az Oroszországgal és az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatok tekintetében. Felerősíti Magyarország diplomáciai közvetítői szerepét – amire Orbán Viktor miniszterelnök aktívan törekedett.
A magyar főváros rendelkezik a magas szintű nemzetközi találkozók lebonyolításához szükséges infrastruktúrával: biztonságos helyszínekkel, diplomáciai létesítményekkel és ellenőrzött hozzáféréssel, ráadásul korábban is adott már otthont a háttérdiplomáciának. Ugyanakkor Budapest mindkét nagyhatalom számára kevésbé konfrontatív diplomáciai színteret biztosít, ami lehetőséget ad a jobb politikai manőverezésre. Ez inkább fogható fel párbeszédként, mintsem hogy az egyik fél meglátogatja a másikat a saját területén.
- Valóban hátrányosan érinti a helyszínválasztás Zelenszkijt és az Európai Uniót?
- A valóságban nem. Nyugaton gátlástalan ideológiai és hatalmi háború dúl a progresszivisták/balliberálisok és a konzervatívok/szuverenisták között, ami azt jelenti, hogy esztelen módon támadják a másik felet, bármit is tesz az.
Az Egyesült Államok Ukrajnával és egyes nyugati partnerállamokkal egyeztetve jelenleg éppen oroszellenes politikai-gazdasági-katonai offenzívában van, így India elállt az orosz energiaimporttól, ezzel összefüggésben az USA-barát madagaszkári katonai puccs elvághatja Moszkva és Peking Nyugat-Afrika regionális terveit (amiből India nyer). Amerikai kivédhetetlen Tomahawk cirkálórakéták érkezhetnek Ukrajnában, az ukrajnai orosz katonai offenzíva megtorpant, Dél Amerikában ostrom alatt áll az orosz–kínai párti tábor, a Közép- és Közel-Keleten Moszkva visszaszorulóban van – hogy néhány fejleményt említsek.
Ezek mellett eltörpül az, hogy Budapest lesz a kéthatalmi találkozó helyszíne, amely fölött már Zelenszkij és Tusk is szemet huny. A média általában felnagyítja az államok közötti konfliktusokat, de tudnunk kell, hogy Kijev és Budapest rendszeresen és sikeresen egyeztet egy sor kérdésben, így az ukránok Magyarországról kapják a villamos áram nagy részét.
Az EU nincs felkészülve egy háborúra Keleten, mélyreható gazdasági és katonai reformokat kell levezetnie, hogy versenyképes legyen, amihez legalább tíz év kell. Bármit is mondanak a nyugati politikusok, ez a nyers valóság.
Oroszország is nehéz helyzetben van, ő sincs felkészülve háborúra ellenünk, az orosz autokrata rendszerek hosszú távon nem hatékonyak, hiszen nem fűti őket egyféle puritán munkamorál, azonban Kína a napokban azt nyilatkozta, hogy teljes mértékben kiáll Oroszország mellett – tehát a Kremlnek vannak tartalékai.
Ugyanakkor Moszkva nem akarja teljesen kiszolgáltatni magát Pekingnek, mert tovább szűkülne a mozgástere, így most a globális összefüggésekben tervező orosz elnöki hivatal érdeke is lehet a tűzszünet. Az orosz politika viszont, sajnos, nem kiszámítható, mert létezik egy birodalmi nacionalizmustól elvakult hadiipari és erőszakszervezet-lobbi, a szilovnyiki tábor, akik nem hajlandóak engedményekre. Veszélyes korban élünk, amiben jól jön a Budapest által felkínált „szolgáltatás”.
- Mit nyerhet azzal Orbán Viktor, hogy ő a házigazda? Befolyásolhatja ez az esemény Magyarország uniós megítélését?
- Presztízst nyerhet, ami viszont nehezen kamatoztatható a bel- és az uniós-politikában, mert a politikai táborok túl messze vannak egymástól ahhoz, hogy hassanak egymásra. Vagyis a kormánypártiaknak tetszeni fog, az ellenzékieknek nem. Az EU vezetőségében, főleg Manfred Weber néppárti vezető szintjén erősödni fog az a képzet, hogy Orbán politikai alternatívát jelent és ezért veszélyes. Az Európai Parlament egyharmadát adó konzervatív-szuverenista csoportja számára viszont mindez pont fordítva csapódik le.
Orbán Viktorék akkor nyerhetnek majd a közvetítő szerepen, ha Oroszország megbékél a Nyugattal, helyreállnak a gazdasági kapcsolatok, amiből térségünk profitálna a legjobban. Ennek viszont csak hosszú távon lesz esélye, de ne tessék hinni annak, aki tudja, milyen lesz a világ tíz év múlva, hiszen még azt sem tudjuk, milyen hatása lesz a mesterséges intelligenciának a társadalmainkra. Bizakodjunk, ezt jelenti a budapesti találkozó is.