Madarassy István és Madarassy András világai a Művészeti Múzeumban

A lélek ereje című tárlat az emeleti időszakos kiállítótermekben látogatható FOTÓ: FELEKI ISTVÁN
Bronzszobrok, a kézfejek kifejezőek, érzékenyek, hosszú, hajlékony ujjak, égre néző tekintetek. Portrék, amelyeken a tekintet élő, eleven. Büsztök, színpadkép, az opera világa, egy-egy kéz, egy-egy bronzból megformált kellék egy egész történetet mesél. Ikon és ceruzarajz, egy-egy szent és az evilágin átsütő transzcendens. A hevítéssel színessé varázsolt bronzképek, amelyek naplementét, ég és föld közötti világot jelenítenek meg.

Két művész, apa és fia a Bánffy palotában, két külön világ, a technika különbözik, és mégis mindkettejük munkássága ugyanarról szól: szépségről, fényről, érzékeny figyelemről, részletekről és az egészről mégis.

Madarassy István, az apa Kossuth-díjas ötvösművész, szobrász. Alkotásaiban a tűz, a fém és a spirituális vízió találkozik. Ötvösnek tanult és e művészet aprólékosságát, precizitását emeli át a szobrászat dimenzióiba. Alapanyagaival, a vörösrézzel, a bronzzal virtuóz módon bánik, keze alatt a kemény fémek lágyan, engedelmesen olvadnak, hajlanak. 

Madarassy András festőművész, tanár, a művészcsalád negyedik generációs tagja. Az embert, az emberit keresi és mutatja meg portréin, és szakrális kompozíciói, csendéletei is a mélyen emberit mutatják transzcendens kontextusában. Mindkét művész alkotásaiban központi szerepet kapnak a bibliai motívumok – apostolok, szentek –, a lelki hatások, rezdülések, mélységek. 

Három évvel ezelőtt az Ars Sacra kiállítótérben mutatkoztak be együtt, a Művészeti Múzeum igazgatója, Lucian Nastasă-Kovács akkor ismerte és hívta meg őket e nagyobb léptékű bemutatkozásra, amire most kerülhetett sor.

A csütörtöki, július 2-ai megnyitón Lucian Nastasă-Kovács, majd Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szólt a közönséghez, Fogarasi Alpár színművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja két remekül kiválasztott Dsida-verset adott elő, a kiállítást Koncz Attila teológus méltatta. Három bibliai, a keresztény hagyományban jelentős szerepet játszó fogalom köré építette mondandóját: az effata, azaz nyílj meg, az eikón-ikon, azaz képmás, és a cor, azaz szív köré. Minden a szemmel kezdődik, mondta, a fény játékával, a nézőt a találkozás kezdetén megszólítja a mű. Ha a szemlélő kinyílik, akkor elkezd látni és tanul (jobban, érzékenyebben) látni. „Nem csupán formákat. Nem pusztán színeket, hanem eikónt: a képmást, amely a láthatóban a láthatatlanról beszél. Végül pedig mindezt a szívre bízza. Mert a keresztény ember nem attól változik meg, amit egyszer meglátott, hanem attól, amit befogadott” – fogalmazott Koncz Attila. 

Madarassy István és Madarassy András A lélek ereje című közös tárlatát a Művészeti Múzeum emeleti időszakos kiállítótermeiben látogathatják a kolozsvári érdeklődők július 2–19. között.

Köszönjük, hogy előfizet a Szabadságra és támogatja lapunkat!