A legpöttyösebb gulyás, „mert a pöttyös, az igazi”

Szlogent loptunk a 15. Kolozsvári Magyar Napok örömfőzésén. Ismét összegyűlt a Szabadság napilap csapata valami finomat alkotni Kolozsvár – mondhatni legfontosabb – szabadtéren zajló főzős eseményén. Ugyan az elején a történet káposztával indult, végül babbal fejeződött be. Két ötlet keringett a szerkesztőség körül, de aztán a bab győzedelmeskedett, így került a sokszínű bab az üstbe, és jött létre a legpöttyösebb babgulyás, ami sűrű, krémes, mindenki kedvére való volt. Biztosan állíthatom, senki nem bánta meg, hogy ez készült el. A babon kívül került bele sok csülök, hús és rengeteg friss zöldség, ami megadta az alapját ennek a tápláló és laktató gyönyörűségnek. 

A szerző felvételei

A pöttyös nevet azért kapta az étel, mert amikor a háromféle bab belekerült az üstbe, hirtelen pöttyössé változott, a már előzőleg belefőzött pötty, a vörös lencse pedig – teljesen szétfőve – alapvető sűrűséget és színt adott neki. Így történt, hogy a pöttyös gulyás nevet kapta ez a kreálmány, amit az esemény zsűrije „legpöttyösebbre” fokozott. A pöttyös Túró Rudi reklámszövege pedig adta magát hozzá, nem hagyhattuk ki… 

Ennek az ételnek a titka abban rejlik, hogy a csapattagok közül mindenki hozta a saját babgulyásos elképzelését, és belekerült minden, ami elhangzott, s ettől lett annyira finom. Amikor nagy tételben és szabadtéren főz az ember, másképp alakulnak a dolgok, mint otthon a konyhában, vannak kihívások, amelyeken túl kell lendülni. A bográcsos ételeknél általában a megfelelő erősségű tűz fenntartása okozhat nehézséget: ne égjen oda a hagyma, amikor azt csak dinsztelni akarjuk, de lobogva főjön az étel, ha szükség van rá. 

A Romulus Vuia Néprajzi Parkban rendezett örömfőzés nagy tűzveszélyt jelentett a csupa fából készült, évszázadokkal ezelőtt épült épületeknek, ezért a bográcsok alatt gáztűzhelyek lángoltak. Sőt ezekre is nyomáscsökkentőket szereltek, így valóban komoly kihívás volt a viszonylag gyenge tűz fölött az óriási bográcsban főzött étel elkészítése. Ilyenkor nincs mit tenni, a szakácsoknak alkalmazkodni kell, s a nagy mennyiségek dilemmája mellett az új körülményeket figyelembe véve kell elkészíteniük a bevállalt ételt. 

A csapattagok és az odalátogató vendégek örömére hihetetlenül finom bogrács kerekedett a hozzávalókból, ennek az otthoni változatát hoztam ma el. 

Hozzávalók: 
200 g szalonna
2 hagyma
2 paprika
2 paradicsom
½ kg disznóhús
1 kg csülök
5 nagy sárgarépa
1 kisebb zellergumó
1 nagyobb karalábé
250 g vörös lencse
1 fehérbab-konzerv
1 vörösbab-konzerv
1 feketebab-konzerv
1 csokor zellerszár
250 g főzőtejszín
1 ek. pirospaprika
2-3 babérlevél
só, bors, kömény ízlés szerint

Elkészítése: 

A szalonnát apró kockákra vágom, zsírjára pirítom, rádobom az apróra vágott hagymát és paprikát, megdinsztelem. A végén tehetünk hozzá egy kis köménymagot, jó esetben egy-két perc alatt pattogva „felrobbannak” a magok, de ha nem, akkor is teljesen szétfő a továbbiakban. Aztán rászóróm a pirospaprikát, s két-három kavarás után rádobom az előzőleg már kockákra vágott és vízbe áztatott húst. Kavarok rajta néhányat, hagyom, hogy a hús kifehéredjen, s mehet rá a felvágott sárgarépa, zeller, karalábé és paradicsom (ezt előzőleg leforrázom és lehúzom a héját). Néhány kavarás után felöntöm vízzel, és beleteszem a kockára vágott csülköt. A vörös lencsét is beleszórom. Bő negyven percet főzöm, ennyi idő alatt a húsnak, a csülöknek és a zöldségeknek is meg kell puhulniuk. A vörös lencse is szétfő ez idő alatt, megfelelő finomságot és állagot biztosítva ételünknek. Ekkor kerül az ételbe a háromszínű bab. Amint felfőtt, beleteszem a tejszínt, felforralom, beleszórom a zellerzöldet, és készen is van. 

Friss kenyérrel, esetleg zöldhagymával tálalom. Aki szereti, csípőset is adhat mellé, nem fogja vele elrontani. 

Tele van mindenféle finomsággal, jó sok zöldséggel, ami lazítja az ételt, így nyári babgulyásnak kiválóan beválik. Ismételten bebizonyítottuk, hogy jó csapat csak jót tud főzni! Köszönet a szervezőknek az esemény megrendezéséért, a Romulus Vuia-parknak a helyszínért, a zsűri tagjainak a kitartó kóstolásért! Ugyanakkor köszönet az odalátogató vendégeknek, és a csapat minden tagjának a lelkes közreműködésért!