Római kori épületeket és kemencéket is feltártak a Szilágyságban
A munkálatokat vezető Sorin Cociş a Szabadságnak elmondta, már a 19. század vége óta tudnak a szilágysági Magyarzsomboron (Zimbor) levő római castrumról (katonai táborról), amelyet a szakirodalom Optatiana néven ismer. Tekintve, hogy az autópálya nyomvonala és a magyarzsombori autópálya-letérő az egykori Optatiana település civil részénél halad el, a törvény értelmében leletmentő ásatást kell folytatni. A feltáráson dolgozó csapat a Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Intézete, valamint a Szatmári Múzeum munkatársaiból áll.
A régészek egyrészt az autópálya nyomvonalán dolgoznak – ahol szintén feltárták nemrég a római utat –, valamint a letérőhöz kapcsolódó, leendő autópálya-mérnökség helyszínén, ahol az egykori út újabb, látványosabb szakasza bukkant elő. Ez a terület Zutor és Magyarzsombor között, a Kolozsvárról Zilahra vezető országút, illetve a Bánffyhunyad felé vezető út kereszteződésétől délre található. Az egykori castrum a Kapus-patak és az Almás folyó összefolyásánál helyezkedik el; az a területrész pedig, ahol a régészcsapat rátalált a római útra, a castrumtól északkeletre húzódik.
– Számítottunk arra, hogy rátalálunk a római útra az autópálya-mérnökség területén is, mivel ezt megelőzően már az autópálya nyomvonalán is beazonosítottuk – mondta el lapunknak Ferencz Szabolcs. Az Almás folyó egyébként a római kor óta viszonylag vastag, 1,5-2 méteres üledékréteget rakott le ezen a területen – tette hozzá a régész.
Kérdésünkre, hogy mikor épülhetett az út, a szakember elmondta: egyelőre – megfelelő leletanyag híján – nehéz pontosabban keltezni, de a rómaiak 105-ben foglalták el a területet, és nagyjából 150 évig maradtak, az utat pedig ennek az időszaknak az elején építették.
Római út. A szemlélő Bánffyhunyad irányába néz.A provinciák megszervezésének alapvető lépése volt az állandó katonai bázisok és a hozzájuk kapcsolódó úthálózat kiépítése; az Optatiana castrumban – a régészek mai ismeretei szerint – egy afrikai lovas csapat is állomásozott. Ezt a castrumban talált téglák pecsétjein látható NMO rövidítés támasztja alá; a szakma álláspontja szerint ez a Numerus Maurorum Optatianensium elnevezésre utal – magyarázta Ferencz Szabolcs. A castrum pontos elhelyezkedése immár 2001 óta ismert, készültek részleges geofizikai felmérések is a területen. Ezek alapján egy korábbi ásatáson a római fürdő helyét is beazonosították. – Sejtettük ugyanezen okból azt, hogy az autópálya nyomvonalán a castrumhoz tartozó civil település nyomaira is rá fogunk bukkanni – emelte ki a régész.
Mivel a castrum a korabeli utak csomópontján, éspedig a Bánffyhunyad, a Kolozsvár, illetve a Zilah felé haladó római utak találkozásánál épült, a szakemberek joggal számítottak arra, hogy a római út is felszínre kerül. – Konkrétan az út az egykori katonai tábor mellett haladt el, egyrészt a bologai castrum irányába, másik része Napoca felé, a harmadik pedig a Zilah melletti Porolissumhoz vezetett. A legutóbb feltárt útszakasz a Porolissum felé vezető részhez tartozik.
Az autópálya nyomvonalán nyitott szelvényben másfél hónapja azonosították a római utat, azt követően nyílt meg a tervezett autópálya-mérnökség területén az újabb felület leletmentésére irányuló projekt. – Itt a feltárt római útnak egyébként nem a járófelülete, hanem az alapozása látszik – ez a térségben fellelhető kőanyag felhasználásával készült és magas szintű kivitelezésről tanúskodik. A köveket szépen sorba rakták, bizonyos pontokon be is szintezték őket – részletezte Ferencz Szabolcs. A járófelületről még nem tudni, hogy ebben az esetben pontosan hogyan nézett ki, de a régészek bíznak abban, hogy majd egy olyan szakaszra is rátalálnak, ahol az út járófelületes része is megőrződött.
Római kori mécses, a kibontott kemence leletanyagából
– A római utak egyébként többrétegűek voltak; az útépítésnél ugyanazokat az elveket alkalmazták, mint amelyeket ma is: kellett hogy legyen alapozás, egy szintező-, és egy koptatóréteg. Tudatában voltak annak is, hogy az utak legnagyobb ellensége a víz, ezért boltozatosan képezték ki az út felületét, hogy a víz lefolyjon, s ugyanakkor a víz elvezetését árkokkal biztosították – magyarázta Ferencz Szabolcs.
Az útépítés fontos része volt a rómaiak területszerzési és a területek megtartására irányuló törekvéseinek – a római katonaság a terület meghódítása után hozzá is látott, hogy kiépítse az utakat, erődítményeket. A régészek feltételezése szerint alaposan fel is térképezték a területet, hisz az utakat, katonai táborokat a legoptimálisabbnak ítélt helyszínekre építették.
– Az út egyébként, jelenlegi információink szerint, a korabeli Almás partján futott; az autópálya-mérnökség tervezett helyszínén három felületet nyitottunk meg: a második felületen látszik, hogy a (gyakran megáradó és medret váltó) folyó az útnak irányult, de nem vágta át, hanem visszakanyarodott, a harmadik felületnél viszont átvágta, elmosta azt – részletezte a régész.
Római kori, kerámiaégető kemence
Az autópálya nyomvonalán beazonosított római útszakasz keleti oldalán – a Kolozsvár felé eső részén – az egykori Optatiana település épületeinek maradványaira bukkantak, a Zilah felé eső, északnyugati részén pedig római kori kemencéket tártak fel. „Egyelőre, többek között egy kerámiaégető kemencét bontottunk ki teljesen; ez egyébként, akárcsak a benne fellelt kerámiaanyag, igen látványos” – mondta Ferencz Szabolcs. A kibontott kemencében többek között úgynevezett Genius Cucullatus (csuklyás köpenyes szellem) szobrocskákat is találtak.
A római kori épületek fából készültek. Az egyik azonosított struktúra kétségkívül impozáns építmény lehetett, mivel 20 x 30 méter alapterületű, és még nincs teljes egészében feltárva. Ez cölöpökből és gerendákból készült, fa tartóoszlopokkal. Egy másik faszerkezetű épület tört köves alapozású volt. – Az a tény, hogy ezek az épületek fából épültek, nem a jelentőségüket csorbítja, hanem azt jelzi, hogy ilyen építőanyag állt az építők rendelkezésére – válaszolt kérdésünkre a régész.
Genius cucullatus („csuklyás köpenyes szellem”) lovasszobrocska, a kemencéből került elő.
Egyébként – pontosan amiatt, hogy híján voltak a jó minőségű épületkőnek – a középkorban, és a későbbi századokban is –, az emberek kőbányaként használták a római települések maradványait. „Azokon a helyeken, ahol a római építmények még kilátszottak a földből, utánaástak, és kiszedték a köveket. Például a Zutor felé eső részén a castrumnak még az alapja is ki van bányászva. A hunyadi út felé eső részen az alap megmaradt, de a falazat kövei hiányoznak. Vannak utalások arra vonatkozóan, hogy az almási vár és a hunyadi út alapja ezekből a kövekből épült, és valószínűleg részben ezekből épültek a környék templomai is” – mesélte a régész.
A római kori leletek mellett jóval korábbi, bronzkori leleteket, illetve későbbi, 7–8. századi (késő népvándorlás-, avar kori) kerámiatöredékeket is találtak, tehát három idősíkhoz tartozó régészeti anyag is jelzi az emberi jelenlétet a területen.
Az ásatás folytatódik, több mint egyhektárnyi területet kutatnak a továbbiakban, így a régészek reményei szerint újabb érdekes leletekkel gazdagodik a település leletanyaga. „A római castrum területén nem lesz ásatás, az eleve védett terület, nem érinti az autópálya, de a polgári település egy jelentősebb részét most feltárjuk. Bizakodóak vagyunk, mert viszonylag nagy felületen fogjuk tudni elemezni, hogyan is nézett ki egy ilyen település, hogyan fejlődött, milyen tevékenységek folytak ott. A lelőhely várakozásaink szerint fontos adatokkal járul majd hozzá az egykori római provincia történetéhez” – összegezte a szakember.
(Fotók: Andrei Mărincean és Teodor Taloş)
