Kiállítások, videó installációk, performatív séták a betondzsungelben
Szakemberek szerint az elmúlt 32 év során sokkal többet kellett volna foglalkozni Kolozsvár legnagyobb és legzsúfoltabb lakónegyedével, a Monostorral. A Ceauşescu-érában felépített munkásnegyed a Munka sugárúton, a vasútállomás és a Kerekdomb környékén létrehozott ipari övezetben felépített gyárak, üzemek humán erőforrását jelentő, legtöbb esetben vidékről származó munkásemberek „hálószobájául” szolgált, akiket hajnalban és délután zsúfoltságig megtelt tömegközlekedési eszközök szállítottak munkahelyükre, majd haza.
A lakónegyedben kevés kulturális intézményt építettek 1989 előtt és után is: a Dacia mozi és a megyei könyvtár monostori fiókja nem elégíthette ki az itt élők szellemi igényeit. A tömbházépítések 1989 után is folytatódtak, kereskedelmi helyiségekkel és (főleg ortodox) templomokkal még jobban telezsúfolták a Monostort.
Feléleszteni a közösségi szellemet
A társadalmi kohézió sem alakult ki az ország különböző részeiből Kolozsvárra érkezettek között: a különböző szociális, gazdasági és kulturális háttér nehezítette a közös elképzelések, övezetfejlesztési ötletek megvalósulását. A Colectiv A Egyesület által az öt nap során lebonyolított rendezvények egyik célja éppen ez volt: feléleszteni a közösségi szellemet, amelyre erőteljesen kihat a csökkenő tolerancia és bizalom, illetve a nagymértékű elmagányosodás.
Mesék a garázsból - minden garázs egy-egy élettörténet (Fotó: Facebook)
Ne feledjük: a szélsőségesen nacionalista volt kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar szavazóbázisának nagy részét éppen a Monostor lakói adták, több esetben alakultak ki kisebb-nagyobb interetnikus feszültségek a negyedben. Az indulatok sokat tompultak ugyan, de továbbra is ott lappanganak a túlnyomóan román nemzetiségűek által lakott városrészben. A Colectiv A szervezői és a projektben részt vevő alkotók között egyaránt vannak románok és magyarok, tevékenységük ilyenformán sokban hozzájárulhat egy új, toleránsabb szemléletmód kialakulásához. A szervezők (Alexandra Vieru, Cătălin Mardale, Diana Moga, Ruxandra Simion, Schneider-Lőnhárt Csenge és Gálovits Zoltán) több kolozsvári művészt is bevontak a programokba.
Performatív séta: nyomokban járva
A 15 és 25 év közötti monostori fiatalok számára szervezett A lábnyomainkban járva elnevezésű performatív séta során a résztvevőknek arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a mindennapi rohanásban időnként álljanak meg szemrevételezni egy épületet, parkot, utcát, templomot, gondolják végig, milyen kapcsolatunk van azzal a térrel, amelyen a buszmegállótól hazáig minden nap áthaladnak. 
Megismerni a környék történeteit, "lelkét"
Milyen a viszonyuk a szomszédaikkal, tegyék fel a kérdést, kik voltak azok az emberek, akik előttük ezeken az utcákon jártak, és milyen hatással van, milyen bélyeget nyom rájuk a hely, utca, ahonnan származnak. A műhelyt Alexandra Vieru kulturális szakember és színházpedagógus vezette.
Garázs - a lakásbeli élet kiterjesztése
A Dacia moziban szervezték a Mesék a garázsból című audiovizuális kiállítást. A rendezvény a kolozsvári garázsok lebontásának témáját feldolgozva azt dokumentálta, hogy az idők során ezek az építmények milyen funkciókat töltöttek be raktártól a közösségi térig. Annak megörökítése, ahogyan az emberek a garázsban és a garázs körül kialakítják a teret. A kiállítás értelmi szerzői szerint minden egyes garázs – legyen szó akár az üzenetekkel, graffitikkel bemázolt külsőjéről, vagy a belsejében az évek során gyarapodó lomtárról – egy-egy élet történetét rejti. Történetek, amely a garázsok felszámolásával hamarosan el fog tűnni, állítják.
Mindenik garázs egy-egy élettörténet
A (Mi a) garázs? – szociális garázs közösségi térben című projekt ezeket a történeteket igyekszik felkutatni. Megvizsgálni, hogy az idők során ez a tér milyen funkciókat töltött be. A garázs egy eltűnő világ jelképe, amelyet érdemes kutatni, archiválni, vélik a szervezők.
Petruț Călinescu A garázsoknál című dokumentumfotó-kiállítása a romániai és Moldova köztársaság városai tömbháznegyedeinek garázsok körüli életet dokumentálja. A művész szerint a garázsok felhasználási módja éppen annyira változatos, mint az emberi természet, visszatükrözi a lakók életformáját, azokat az igényeiket, amelyeket a lakóterek tervezésekor nem vettek figyelembe.
A garázs tehát nem csak egy hely, ahol az autódat tartod, hanem a lakásbeli élet kiterjesztése: ahol a szomszédok kapcsolatba léphettek egymással, mikroközösségek is kialakulhattak.
Archív felvételeket farigcsálhattak a gyerekek
Gyerekfoglalkozásokat is tartottak, amelyek során olyan kérdésekre keresték közösen a választ: mennyit változik ötven év alatt egy lakónegyed; felismernék-e, hogyan nézett ki saját környezetük a hetvenes években; milyen volt az iskola szüleik, nagyszüleik idejében; hova jártak annak idején vásárolni… A kézműves műhelyben a gyerekek kedvük szerint farigcsálhatják a monostori archív felvételeket, ragasztgathatták, színezhették, átrajzolhatták ezeket. Minden résztvevő – a régi és új találkozásából – saját világot teremthetett.
Új "keretben" a Monostor
A gyermekfoglalkozások során a kicsiket félelmeikről is kérdezték a szervezők. „A monostori gyermekek leginkább a természeti katasztrófáktól, egy közeli hozzátartozó elvesztésétől, a lányok pedig a fiúktól és a pókoktól félnek a leginkább”, tudtuk meg Biró Réka szervezőtól.
CD az ismeretlen szomszéd hangjával
A felújított és nemrég átadott La Terenuri sporttelepen mutatták be a Locutopia című drámajátékot, amely arra invitálta a nézőket és játékosokat, hogy együtt azonosítsák be a kolozsvári lakhatási problémákat. A szervezők elmondása szerint a Locutopiával 2021-ben találkozhattak a kolozsvári lakosok a QR-Fest kutatási fesztiválon, ezúttal pedig a Monostor negyedben volt alkalmuk részt venni a játékban. Ezt beszélgetés követte, amelynek meghívottjai kolozsvári Căși Sociale Acum!, az állami lakhatásért és lakhatási igazságosságért harcoló mozgalom aktivistái voltak.
Ugyanitt Történetváltó címmel élő könyvtárat hoztak létre: meghívták a monostori lakókat, beszélgessenek művészekkel és aktivistákkal, meséljenek arról, milyen az élet a lakónegyedben, milyen elvárásaik, álmaik és csalódásaik vannak. Ugyanakkor arról kérdezték őket, hogyan látják a tömbházak közötti tereket. Minden történetről hangfelvétel készült, amelyet CD-re rögzítettek. 
Játékra is jutott idő
A projekt érdekessége, hogy a megosztott történetekért cserébe minden résztvevő egy CD-t kapott ajándékba, rajta egy másik monostori szomszéd hangjával, így minden egyes rögzített beszélgetést meghallgathat egy másik szomszéd is, de anélkül, hogy tudná, ki az, aki beszél.
Szintén a La Terenuri sporttelepen Artist Jam címmel zenés improvizációt tartottak a közönség bevonásával. A szervezők felkértek három zenészt, Haáz Mártont, Schneider Bencét és Török Ákost, hogy legyenek házigazdái egy jam sessionnek, amelybe bárki becsatlakozhatott.
Gálovits Zoltán, az egyik szervező-alkotó a Szabadságnak elmondta: az ötlet az Ecsetgyárban tartott tavalyi rezidencia-programon született. „Az általam mentorált QR-Fest kutatási fesztiválon színházzal foglalkozó alkotókban merült fel, mi lenne, ha egy olyan projektet szerveznénk a Monostoron, amely az aktuális társadalmi kérdésekkel és problémákkal foglalkozik” - mondta.
Azt kérdeztük: milyen visszajelzéseket kaptak a monostori lakósok részéről a garázsok lebontásával kapcsolatban.- Többen egyetértenek a környezet élhetőbbé tételét célzó kezdeményezéssel, mert a negyedek csúnyák és balkáni hangulatot árasztanak, arról nem is beszélve, hogy környékükön patkányok tenyésznek. Az emberek sajnálják, ugyanakkor megértik, hogy a garázsokat lebontják. Tudatában vannak annak is, hogy a garázsok megszüntetésével több parkolóhely létesül, de az sem titok, hogy a több autó még zsúfoltabbá teszi a lakóterek közüli övezeteket, többletszennyezést jelent. Volt, aki arra panaszkodott: lehet, hogy négy garázs helyett öt parkolóhelyet hoznak létre, de az autók olyan közel lesznek egymáshoz, hogy az ajtókat nem lehet kinyitni – számolt be a monostoriak gondjairól Gálovits.
Mitől félnek a monostori gyerekek?
A gyermekfoglalkozások során a kicsiket a félelmeikről kérdezték a szervezők.
Gálovits Zoltántól azt is kérdeztük, a Monostor lakói mennyire örvendenek az erdő, a természet közelségének.
Archív fotókat farigcsáltak
Elmondta: a projekt több része októberig tart.
Tudatták azt is, hogy A blokkok között a Köz?: terek köztünk – terek nekünk, egy kulturális intervenció a Monostor tömbházai között című projetet a Román Nemzeti Kulturális Alap által társfinanszírozta.
