A társadalmi együttműködést hangsúlyozták a magyar szórvány napján
Lőrincz Helga a példaadó Bethlen Gábor fejedelem tevékenységét és korát Reményik Sándor ismert soraival jellemezte: „Előre két lépés, vissza meg három, / Kettő kelet, kettő nyugat felé: / Az ördögökkel kellett cimborálni / Látszatból néha – Mindig Istenért! Napjaink ugyanezen jellemzőit ismerjük fel, bármerre nézünk. Ennek ellenére a fejedelem Erdély aranykorát élte uralma alatt, tehát lehet” – mutatott rá Lőrincz Helga, aki egyben a köszöntőbeszédét követő panelbeszélgetés konferálója is volt.
Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese rámutatott: ha végignézzük Erdély történelmét, olyan eseményeket, helyzeteket látunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy szinte lehetetlennek tűnt túlélni azokat, mégis megmaradtunk. A múltban, akárcsak a jelenben is, az egyház igyekezett kijelölni azt az irányvonalat, ami megtartja a magyarságot, és ebben fontos szerepe volt saját iskolahálózatának kiépítésének. Mivel az 1920-as államosítás során a református egyház elveszítette ingatlanjait, és mind a mai napig nem történt meg a teljes restitúció, az elmúlt tíz évben újakat építettek a vissza nem szolgáltatottak helyett.
„Az elmúlt harminc évben rengeteg konferenciát tartottak arról, hogyan lehet a nemzetet megtartani, de ez a kérdés igazából a hálószobában dől el” – tette hozzá Kolumbán Vilmos, a gyermekvállalás fontosságát hangsúlyozva.
Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke megállapította: Bethlen Gábor szellemiségében oktatni, annyit tesz, mint a tudás, az erkölcsi értékek és a közösség harmóniáját létrehozni. A Kolozsvári Református Kollégium tanára ugyanakkor rámutatott: napjainkban is példamutatóak a fejedelem reformjai, hiszen az ösztöndíjrendszer bevezetésével lehetővé tették az erdélyi fiatalok külföldi egyetemeken való tanulását, ez pedig tudásközpontúság és innováció is volt egyben.
Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke, a szórvány fogalmát járta körül, rámutatva azokra az elképzelésekre, amelyekkel e terminust próbálták meghatározni az idők folyamán. Az a megfogalmazás, amely végül a vitából megszületett, így hangzik: az a szórványközösség, amelyik saját erőforrásaira támaszkodva, külső segítség nélkül nem tudja saját identitását megőrizni. Ez a meghatározás Székely István szerint azért is fontos, mert egyszersmind a cselekvés irányát is kijelöli.
A szórványlét lényegét Lőrincz Helga igen érdekes, saját számításaira alapozó, a népsűrűségi adatokat figyelembe vevő egyenlettel szemléltette, amelyik szerint például Fehér megyében két magyar ember között nyolcvan román áll.
A panelbeszélgetést követően felszólalt a környék három esperese. Szász János római katolikus esperes, aki negyvenhárom éves szolgálatából negyvenkettőt a szórványban töltött le. Sütő András Sikaszói fenyőforgácsok című művéből idézve, rámutatott: nagyon sokszor meg kell húzzuk a határt, mi az, amit eltűrünk és mi az, amit nem. A lelkész ugyanakkor a továbblépés és a cselekvés fontosságát hangsúlyozta: tavasszal a gyümölcsfák nem azzal foglalkoznak, hogy az ősszel lehullt leveleket gyűjtsék össze, hanem azzal, hogy rügyeket növesszenek, virágba boruljanak és termést hozzanak majd.
Lőrincz Konrád, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese elmondta: a szórvány fogalmáról gyakran a romos templomok jutnak eszünkbe és lehangolódunk, pedig az lenne a feladatunk, hogy fogjunk egy-egy téglát, és tegyük a helyére, jól szervezetten, úgy, ahogyan az Nehémiás könyvében olvasható.
Csécs Márton, a Kolozs-Tordai Egyházkör esperese, Hobo Circus Hungaricus néhány, Torockószentgyörgyön kelt sorával érzékeltette a szórványsors mibenlétét, majd Bodóczi Annamária, a Jövőnk a Szórványban Egyesület elnökének Facebook-bejegyzéséből idézett. „A magyar szórvány napja nemcsak az emlékezés, hanem a megújulás és a közös gondolkodás pillanata is. Időnként friss szemmel kell tekintenünk arra, mit jelent a szórványban élni, és hogyan tehetünk többet e közösségek megerősítéséért. Nagyobb lendületre van szükség, hogy ne csak tudomást szerezzünk közösségeinkről, hanem erősítsük is azokat. Vissza kell adnunk a hitet és reményt ahhoz, hogy van jövő, van értelme küzdeni. (…) A szórvány nemcsak a múlt öröksége, hanem értékeket teremtő, jövőt építő közösség. Mert akik szórványban élnek, nem születtek rossz helyre; ők azok, akik megmutatják, hogy a gyökerek ereje bárhol utat törhet. A szórvány nem a hiányról, hanem a mindennapi újrakezdésről szól” – áll a bejegyzésben.
A felszólalókhoz csatlakozott Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, aki személyes tapasztalataiból leszűrve állította, hogy úgy érzi magát Nagyenyeden, főleg a kollégium falai között, mintha egy kisebb tömbben élne. „Ide is járnak vegyes házasságból származó gyerekek, és örvendek, hogy iskolánkat választották, hiszen magyar tagozatra járni hozzáadott érték, ezt a gondolatot kell meggyökereztetni” – mutatott rá.
A konferencia a Katona Noémi marketingtanácsadó által koordinált workshoppal folytatódott, amelyen a szakember abban próbált segíteni a jelenlevőknek, hogyan fogalmazzanak meg egy-egy konkrét célt, és milyen stratégiát dolgozzanak ki annak megvalósítására.
Az esemény a kolozsvári Ars Longa Kamarazenekar koncertjével, majd az ezt követő közös vacsorával zárult.
