Háromszáz éves Kolozsvár első barokk istenháza
Kovács Zsolt művészettörténész keddi vezetett sétájának témája a háromszáz évvel ezelőtt felszentelt piarista templom volt.
A kolozsvári piarista templomot a városkalauzokban Erdély első barokk templomának nevezik. 1718–1724 között épült, és 1725-ben szentelték fel. A jezsuita rendhez kötődik az építése, amely Erdélyben, az 1570-es években, Báthory István fejedelem kezdeményezésére jelenik meg azzal a céllal, hogy rendházat alapítson, és oktatási intézményt hozzon létre. Báthory István fejedelem először a kolozsmonostori bencés apátságot bocsátotta a rend rendelkezésére, majd 1581-ben a Mátyás király által alapított Farkas utcai nagy templomot, és a mellette levő kolostoregyüttest. A fejedelem egyetemalapítási célja az alapító iratokból derül ki. A városból elűzött jezsuiták Bethlen Gábor idején visszajönnek Kolozsmonostorra, majd a 17. század közepén újra lehetőség nyílik, hogy a belvárosban is megtelepedjenek. 1692-ben a nagyszebeni országgyűlés mondja ki, hogy az óvári, korábban unitárius kollégiumban alakítsák ki az oktatási intézményüket. Ezzel párhuzamosan a város ezen részén kezdenek el ingatlanokat vásárolni a 17. század végén. 1700 körül ezen a területen több telket megvásárolnak, és fokozatosan „kinövik” az óvárban található épületegyüttest. Az 1710-es években felépítenek a mostani egyetem főépülete helyére egy kolostort és egy bonyolult oktatási intézményrendszert, majd megépül a piarista templom is. A kolostor mögött kétemeletes kollégiumi épületet építenek, a korabeli Erdélyben, Kolozsváron itt épülnek meg az első kétemeletes épületek – derült ki Kovács Zsolt művészettörténész ismertetőjéből.
A piarista templomra a korabeli Európában elterjedt mozgalmas, gazdagon díszített építészeti stílus jellemző. Erdélyben két ilyen barokk épület van: a gyulafehérvári vár és a kolozsvári jezsuita templom. A templom építészeti megoldása jezsuita típustervet követett, amely visszavezethető a 16. század közepére: ott figyelhető meg a középen csonka boltozatos tér és a két oldalt elhelyezkedő kápolnák és a kéttornyos megoldás. A bécsi jezsuita templom is ilyen, ami azért fontos minta, mert az erdélyi jezsuita rendházak a bécsi jezsuita rendhez tartoznak. A templom külső falának építészeti megoldásai igényességről tesznek tanúbizonyságot. Ám nem lehet pontosan tudni, ezeket ki tervezte. Feltételezhetően Christoph Tausch építész, aki a közép-európai barokk építészet egyik legjelentősebb művésze volt, és a rendtartománynak több építkezési tervet készített. Arról is vannak adatok, hogy az építkezésnél német területről beköltözött mesterek dolgoztak – magyarázta a művészettörténész.
„A templom belseje hasonlít a bécsi jezsuita templomhoz. A barokk stílusra jellemző dinamizmus, gazdag szoborállomány és közkedvelt motívumok használata a jellemző. Az oltár központi festménye a Szentháromságot ábrázolja. Az oltáron található, kolozsvári kegyképként ismert ezüstözött görögkeleti ikon 1697-ben készült, alkotója a füzesmikolai templom számára adományozta. Abban a templomban 1699-ben az állomásozó Hohenzollern-ezred katonái előtt könnyezett. Számos csoda fűződik hozzá. Később Kornis Zsigmond kormányzó elvitette a szentbenedeki kastélyába, majd onnan került a kolozsvári jezsuitákhoz. Több másolat is készült a kegyképről, amelyek templomok oltárára, sőt házak homlokzatára került. A másolatok azért készültek, mert úgy vélték, nemcsak a kegykép segíthet a hozzá fohászkodóknak, hanem annak másolata is. Szamosújváron és Besztercén is állnak olyan házak, amelyek homlokzatán a kegykép másolata látható” – fogalmazott Kovács Zsolt. Hozzátette: az 1720-as években készült szószéket művészi igényesség jellemzi, ám nem tudják, ki készítette. Mintája a bécsi jezsuita szószékhez hasonló. Az olcsóbb fából készített szerkezetet diófával burkolták be. A szószéket több szobor díszíti, ez jellemző a korabeli barokk szószékekre. Nagyon látványos a szószék koronája is: mozgalmas, díszes a formája. „A templom kápolnáiban korabeli festmények találhatók. A gyóntató fülkéknél is megfigyelhető a barokk asztalosmunka, diófa borítással. De nem tudni, kik készítették a berendezést: a rendekben asztalos- és ötvösműhelyek működtek, amelyekben szerzetesek dolgoztak. Az oltárképek festői sem ismertek. A templomnak művelődési szerepe is volt, erről majd csütörtökön 15 órától hallhatnak beszámolókat” – mesélte a művészettörténész.
