Szőcs Judit: az igazságért az utolsó pillanatig harcolni kell!
Egy korszak, amely mély nyomot hagyott
– Az 1990-es évek elején átélt korszak olyan nyomot hagyott bennünk, amelyről úgy gondoltam, érdemes megörökíteni. Így született meg a könyv ötlete. Kollégáimat felkértem, írják meg iskoláik történetét, amely az ő személyes történetük is, hogy hagyjunk nyomot az utókornak. Nem biztos, hogy jövőre „nem kerülünk terítékre” a választási év miatt. Jó tudni, mi a teendő hasonló esetben, és főleg azzal kell tisztában lennünk, nem hagyhatjuk, hogy azt csinálják velünk, amit akarnak. Az igazságért az utolsó pillanatig harcolni kell! – válaszolta Szőcs Judit nyugalmazott pedagógus az est moderátorának, Lakatos Artúrnak azon kérdésére, milyen abszurditásokat kellett átélnie, amikor koholt vádak alapján áthelyezték egyik iskolából a másikba, és kitiltották egy olyan iskolaépületből, amelyet a kommunista hatalom nem államosított.
– A Brassai-líceum ügye, hogy az akkori igazgató, Bálint-Kelemen Attila nem volt hajlandó kezet fogni az akkori kolozsvári polgármesterrel, aki az esti tagozatos román végzősök ballagására érkezett, több volt Brassai-ügynél, több volt a kolozsvári magyarság ügyénél. Az iskolaháború egyik jelképes fejezete volt. Bálint-Kelemen Attilát pár hónapon belül formálisan leváltották, abban, hogy az iskola megmaradt, és magyar iskolaként működik, a nagy szerepe van Szőcs Judit tanárnőnek is – közölte Gaál György nyugalmazott magyartanár. Ami a kolozsvári éles iskolacsatát illeti, tagja volt annak a bizottságnak, amely 1990 februárjában tárgyálasokat folytatott, és elérte azt a hihetetlen eredményt, hogy a Báthory- és a Brassai-líceumokba járó román osztályok számára létrehozták az Avram Iancu líceumot – mesélte Gaál. Az az iskola azért kapta meg Avram Iancu nevét, mert éveken át a mai Báthory-líceumot akarták Avram Iancu-ról, egykori diákjáról elnevezni. Arra, hogy Avram Iancu a Báthoryban tanul, levéltári bizonyítékokat talált – tette hozzá. – Akkor sikerült a mai Báthory- és Brassai-líceumot majdnem önálló magyar iskolává tenni. A Brassai-líceumban megmaradt ugyan a román esti tagozat, de ennek nem volt nagy jelentősége – fogalmazott Gaál György, aki szerint ha 1990. február végéig nem történik meg az, ami megtörtént, és az év márciusában lezajlanak a marosvásárhelyi események, akkor olyanformán zajlott volna Kolozsváron az iskolacsata, ahogy a mai napig Marosvásárhelyen folyik.
– Az unitárius kollégium 1993-as létrehozásakor nem kellett iskolacsatát folytatni, mert azt a csatát a Báthory- és a Brassai-líceum vívta meg. Izgalmas évek voltak, amikor nagyon sokan csak azon gondolkodtak, hogyan lehet ezeket az ősi iskolákat megmenteni nem csata, hanem egyezségek árán. Szerencsére Kolozsváron, békés úton sikerült a két magyar iskolát megteremteni, és a harmadikat újra teremteni. Ezeknek a csatáknak több hőse, résztvevője is van, akik előtt a kolozsvári és az erdélyi magyarság nem fejezte ki tiszteletét kellőképpen. Nem tartják eléggé számon, hogy mit tettek ők azokban az esztendőkben, amelyek megelőzték a csaták elcsitulását – mutatott rá Gaál.
Szilágyi Júlia, az Apáczai-líceum egykori igazgatója arra emlékezett, amikor az Apáczai-líceumba, törvénytelenül román nemzetiségű igazgatót akartak kinevezni, miközben neki minden lépését követték, és ellenséges nacionalista személyként bélyegezték meg.
– Az Apáczai-líceum szülői közössége összefogott és csatát megnyertük. Hálával tartozunk ezért Szőcs Juditnak – emlékezett Fodor Alpár, akkori szülői bizottsági elnök a fenti eseményekre, amely iskolasztrájkba torkollott, és amellyel minden oda járó gyermek szülője egyetértett.
Táblaügy a Báthory-líceumban
1998 novemberében, amikor Balázs Ildikó a Báthory-líceum igazgatója volt, városházi alkalmazottak csoportja kereste meg az iskolában, hogy tudassák vele a városháza szándékát: az iskola főkapu melletti falára Aron Pumnulra emlékező márványtáblát helyeznének el, mivel állítólag pár hónapig az iskolában tanult. Az iskola vezetőtestülete átiratot fogalmazott meg a polgármesteri hivatalnak, amelyben elutasították ezt a javaslatot. Átiratukra soha nem kaptak választ, rá pár napra viszont az akkori polgármester leleplezte a táblát. – A táblaavatáson Andrei Marga akkori tanügyminiszter csodálkozva nézte az iskola előtt történeteket. Számára is meglepő lehetett, mivel a minisztériumot nem értesítették a tábla kihelyezéséről. Életem egyik legnehezebb időszaka volt az a korszak. Örvendek, hogy elfelejtettem, mert ez azt jelenti, hogy fel tudtam dolgozni, le tudtam vonni a tanulságokat – emlékezett Balázs Ildikó nyugalmazott tanár. Balázs Ildikó azt is elmesélte: évekig tartó küzdelem árán sikerült elérni, hogy a líceum felvegye az alapító, Báthory István nevét.
– Amikor az iskolaháborúk folytak Kolozsváron, a román sajtó egységes támadást indított minden magyar iskola ellen. Nem volt olyan nap, hogy valamelyik magyar iskolával ne foglalkozott volna a kolozsvári román sajtó. Így a Báthoryban oktató becsületes és rendes romántanár kolléganőim figyelmeztettek, hogy a Brassai-ügy kapcsán a Báthory-líceumot is kitámadták, amikor a főtanfelügyelő azt állította: nem csak a tanulók, de a tanárok sem tudnak románul. Szembesítettem az akkori főtanfelügyelőt ezzel a kijelentésével, amire a csenden kívül semmilyen választ nem kaptam. Azért vagyunk azok, akik ma vagyunk, mert szembe tudtunk nézni bizonyos dolgokkal, példát mutattunk, hogy nem szabad mindent elfogadni. Saját elveink alapján kerestük meg azt az utat, amelyen győzni lehetett, és ez ma is nagyon aktuális – figyelmeztetett Balázs Ildikó, a Báthory-líceum egykori igazgatója.
– Isten adott nekem és tanárkollégáimnak erőt, amikor 1990 októberében újraindult a Református Kollégium. Mostanra van egy jól működő iskola, de nem volt könnyű a tizenkét év hányódás a külvárosban. A nacionalista polgármester uralma alatt kerültünk vissza a Farkas utcai ókollégiumba. A nagy harcot az egyház vívta és Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es politikus, aki végig mellettem állt. Sokat segítettek az amerikai magyar pártfogóink, például Lauer Edit, aki rávette az amerikai szenátorokat, írjanak levelet Iliescunak a kollégium épületének visszaszolgáltatása érdekében – emlékezett vissza Székely Árpád a kolozsvári Református Kollégium nyugalmazott igazgatója, aki több mint harminc évig állt a tanintézet élén.
Ambrus Enikő egykori Apáczais tanítónő arra emlékezett, amikor pályakezdőként 42 elsős járt az osztályába jó ideig, amíg jóváhagytak még egy osztályt.
– A kötet írásaiból kirajzolódott az 1990-es évek korszelleme, amely nyílt, dinamikus és erőszakos volt, továbbá egyfajta amatörizmus jellemzi. Például a periratok dokumentációját átnézve szembeszökik egyfajta abszurd amatörizmus, amely a közigazgatásban megengedhetetlen – zárta az estét Lakatos Artúr moderátor.
