Schlandt már zeneakadémiai hallgatóként is többször lépett fel városunkban templomi hangversenyeken orgonaművészként. Emlékszem, már akkor is figyelemre méltó muzikalitással és tökéletes hangszertechnikával rendelkezett. Értesüléseim szerint Schlandt – aki jelenleg a brassói Fekete templom karnagya és orgonistája – zenészcsaládból származik, amelyben már több generáció fejtette ki tevékenységét képzett zenészként. Így tehát nem ért meglepetésként a fiatal, ám tapasztalt karnagy muzikális és precíz teljesítménye.
Nem tudom, a tizenhét tagú kórusból hány képzett zenész vagy felsőfokú zenei tanulmányokat végző fiatal volt, ám nagyon szép hangzást produkáltak. A vegyeskar kényes pontja általában a férfiszólamok, most azonban csak dicsérhetjük a kar hét férfitagját.
A koncert repertoárja igazodott a reformáció 500 évfordulójához. A XV–XIX. századi művek tolmácsolása során úgy érezhettük: időutazáson veszünk részt, ahol egyetlen útitársunk van, a csak szépet és jót tükröző vallásos zene. A koncert műsorfüzetében elolvashattuk az előadott művek szövegét németül, latinul, illetve románul is. Jó érzés volt hallani, amint a fiatalok hittel és lelkesedéssel tolmácsolták az Isten dicsőségét tolmácsoló műveket. A koncert záró számaként Schlandt bevonta a közönséget is. A néhány soros, könnyen énekelhető, latin szövegű, vallásos kánon eléneklése során mi is úgy érezhettük: Isten dicsőséges kegyelme ránk is kiterjed.
