A Tisza-kormány magyarságpolitikáért felelős helyettes államtitkárával beszélgettünk
– Van-e már kiforrott stratégiája a kormánynak a határon túli magyar közösségekre vonatkozóan? Milyen változásokban gondolkodnak a kulturális-oktatási támogatásokat illetően?
– Van stratégiánk, éspedig az, hogy a határon túli magyar közösségeket illető stratégiát az érintettekkel közösen alakítsuk ki.
A magyarságpolitikára vonatkozó koncepciónk sarokpontjai szerintem már körvonalazódnak a különböző megnyilatkozásainkból: az egyik fő irányvonal az, hogy a helyi közösségek életébe nem szeretnénk beleszólni. Azt szeretnénk, ha maguk találnák ki a fejlődésük útját, és ebben a folyamatban lennénk partnerek.
Hosszú idővel ezelőtt részt vettem Hankiss Elemér szociológus Találjuk ki Közép-Európát! kezdeményezésében. Ennek lényege az volt, hogy Közép-Európát ne pusztán földrajzi vagy politikai kategóriaként kezeljük, hanem tudatosan értelmezzük újra, milyen közös értékek, identitás, társadalmi modell és jövőkép mentén kapcsolhatjuk össze a térség államait, mit jelent közép-európainak lenni, és milyen társadalmat akarunk építeni. Ez a fajta megközelítés a kisebb közösségekre is ugyanúgy alkalmazható, és ehhez szeretnénk minden támogatást megadni.
Az, hogy egy közösség újra felfedezi önmagát, kitalálja, honnan hova tart, már önmagában inspiratív; márpedig ezek a folyamatok mindeddig szerintem elmaradtak – itt az ideje, hogy a közösségek vitalizálódjanak.
A magyarságpolitikánk másik alappillére: alapvetően társadalmi, nem pedig politikai céljaink vannak. Nem akarunk például pártot alapítani a külhoni magyar közösségekben. Örülünk annak, ha az emberek érdeklődnek a közélet iránt, ha az adott államban működő politikai struktúráikat minél kevesebb helyi frusztrációt szülve fenn tudják tartani.
– Mi a véleménye Németh Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője nemrég tett javaslatáról, amely szerint a költségvetésben előre meghatározott arányú forrást kellene elkülöníteni a határon túli magyar közösségek identitásának megőrzésére és kulturális teljesítményük támogatására? Jelenleg hány százalékát fordítják a magyar állami költségvetésnek a határon túli magyar közösségek támogatására? Meg kívánják-e tartani ezt az arányt költségvetési szinten?
– Olyan sok forrásból ment eddig a határon túli területekre pénz, hogy rendkívül nehéz számszerűsíteni ezeket az összegeket. Az erre irányuló munka jelenleg is zajlik. Mindenesetre, a Szerencsejáték Zrt.-től kezdve, a különböző gazdasági és külügyi háttérintézményeken át, a kifejezetten magyarságpolitikának dedikált intézményekig a legkülönbözőbb helyekről mentek a pénzek a határon túlra. Eléggé átláthatatlan rendszer alakult ki. Célunk mindenképpen az lenne, hogy ez a rendszer minél tisztábbá, átláthatóbbá váljon. Fontos lenne, hogy minél jobban át tudják tekinteni mind a határon túli magyarok, mind a magyarországiak, mint adófizetők, hogy a szakpolitikák miről szólnak, hova mennek az egyes összegek.
A támogatások mértéke azért is nehezen számszerűsíthető, mivel voltak olyan projektek, amelyek határon túli területeket érintenek ugyan, de megkérdőjelezhető, hogy a határon túli magyarokkal kapcsolatos politika részei voltak-e.
Például, ha arra gondolunk, hogy az előző kormány idején a külügyminisztériumhoz tartozó egyik háttérintézmény (a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány – szerk.) bonyolult, sokcsatornás, többlépcsős módon több mint negyven ingatlant vett szerte a Kárpát-medencében. Olyan helyeken is, ahol magyarok nem is élnek, ezeknek a jó része pedig romos, rossz állapotú, nehezen értékesíthető, sokmilliárd forintból újítható fel, feltevődik a kérdés: ezek a határon túli magyar politikát szolgáló források voltak? Vagy az olyan fociakadémiák esetében, ahova milliárdok mentek el, és a gyerekeknek fele nem magyar volt, a befektetés a határon túli magyar politikára fordított pénznek számított?
Jelenleg mindenesetre arra kellene összpontosítani, hogy az igények legyenek tiszták, ahhoz pedig legyenek tiszta programok, illetve tiszta források rendelve. Az, hogy mindez hány százalékot ad majd ki, más kérdés.
– Van-e valamilyen meghatározott időkeret ezeknek a folyamatoknak a lebonyolítására?
– Személyes ambícióm, hogy az új év és új költségvetési év kezdetéig dűlőre jussunk a kérdésben; elvárnám magamtól, hogy a helyettes államtitkárságommal minél jobban segítsem az államapparátust abban, hogy előbbre vigyük ezeket a folyamatokat.
– A határon túli magyar, kiemelt nemzeti jelentőségű intézmények támogatását fenn kívánják-e tartani?
– Amint a 17. Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján, Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter ünnepi üzenetében is elhangzott, alapvetően szeretnénk fenntartani a legfontosabb szakpolitikai támogatásokat, ugyanakkor azok hatékonyságát át akarjuk tekinteni. Például a Mathias Corvinus Collégium (MCC) esetében folyik jelenleg annak a felmérése, hogy a tehetséggondozást hogyan lehetne a legjobban segíteni. Az bizonyos, hogy az MCC-ben óriási túlárazások voltak, mondhatni, pénzek folytak el.
A feltett kérdésre válaszolva: a humántőke fejlesztését prioritásnak tekintjük, a korrekt, helyi közéletet segítő intézmények fennmaradnak; az egyetemekkel már leültünk tárgyalni, továbbra is támogatjuk őket. Ugyanakkor több esetben is több lehetőség van napirenden, a konkrétumok pedig a konzultációk és egyeztetések lezárultával válnak majd ismertté.
– Milyen gazdasági fejlesztési programokat vinnének tovább, vagy hoznának létre?
– A gazdaságfejlesztés nem a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumhoz tartozik, viszont a minisztériumok között elég jó az együttműködés, a konzultáció. Az bizonyos, hogy ha valahol gazdaságfejlesztési program indul, a magyarságpolitikáért felelős, Tarr Zoltán vezette minisztériumra számítanak a konzultációban.
– Mi az álláspontja a határon túli magyarok állampolgárságáról, szavazati jogáról? Akarnak-e változtatni?
– A Kárpát-medencei magyarság szavazati joga érinthetetlen.
