December 14-én csapatunk ellátogatott a fentebb említett zsinagógába, hogy a hanuka megünneplésének szemtanúi lehessünk. A hanukát, a zsidók egyik legismertebb ünnepe, amelyet más néven a Fények ünnepeként említenek, idén december 12-20 között ünnepelték. Világszerte nagyszabású rendezvények, műsoros estek követik egymást ezekben a napokban, örömtüzek gyújtásával, fáklyás felvonulásokkal hírdetik a szabadság és a fény ünnepét. A gyerekek ajándékot kapnak (olykor mind a nyolc estén külön-külön meglepetés várja őket), a fiatalok bált, táncos összejöveteleket szerveznek. Ilyenkor a Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére, a jeruzsálemi szentély megtisztítására valamint a nyolc napon át égő menóra csodájáról emlékeznek meg.
A menóra csodájának története adja ennek az ünnepnek a vidám, ugyanakkor magasztos hangulatát. Miután a Makkabeusok legyőzték a hódító görögöket, és megtisztították a szentélyt, csupán egy napra elegendő kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a menórát. A csoda akkor következett be, amikor az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Ennek emlékére a hanuka megünneplésekor a zsidók nyolc napon keresztül, az első naptól kezdve az utolsóig, minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg.
Csapatunk nagy kíváncsisággal vett részt ezen a különleges eseményen.
A zsinagóga belső tere hasonlított egy hangulatos temploméhoz, de mégis más, különleges volt. A templom ismertetőjegyei: a menóra gyertyás oszlopai és a nevezetes kőtáblák, Dávid csillaggal diszített ablakok és zászlók, a Tóra tekercseit őrző szekrény, amelyet egy jellegzetesen díszített függöny takart, valamint az elhurcolt és hősi halált halt zsidók emléktáblái.
A szertartáson résztvevők szeretettel fogadtak minket, még helyet is foglaltak nekünk. A szertartás román illetve héber nyelven zajlott, de sok magyar és román is részt vett az ünnepi délutánon.
A Klezmer zenekar, a Halmos Katalin által vezetett kórus, a tóra tekercs felolvasása, éneklés, egy külföldi rabbi beszéde, a gyertyagyújtás és az elmaradhatatlan hanukai fánk,(amivel mindenkit megajándékoztak), csak apró töredékei a feledhetetlen két órának, amit ott töltöttük.
Tanárnőnk és társaim arcán is láttam azt, hogy a zsidó kultúra, az ünnepi hangulat és a jókedv teljesen magával ragadta őket. Szokás szerint minden gyermek ajándékban részesült egy csomag édesség formájában.
Mint minden ünnepnek, a hanukának is megvannak a hagyományos ételei, elsősorban a látkez, az a burgonyafasírt, és az ízzel készített vagy tálalt fánk. Mindkettőt olajban sütik, a csodás templomi olajmécses emlékére, ami nyolc napig égett a jeruzsálemi szentély felavatásakor.
Kis csapatunk elhatározta, hogy a hanuka végére elkészíti ezeket a finomságokat. Az egyik csapattag az Aksza gyermekotthon lakója, ezért ennek tágas konyhájában került sor a sütésre, amelynek eredményeképpen egy-egy nagy tál hagymás-fokhagymás burgonyaéremmel valamint fánkkal örvendeztettük meg magunkat és a ház lakóit.
Most már határozottan kijelenthetjük, hogy nemcsak a zsinagógát, hanem magát a zsidó kultúrát is örökbe fogadtuk és a magunkénak érezzük.
Deritei Rebeka XI. osztályos tanuló