Keleten kél a nap

Bármennyire is furcsán hangzik, a klímaváltozással összefüggő felmelegedés igencsak belekavart a táborszervezők mindennapjaiba. Ugyanis tavalyig magától értetődő volt, hogy a gyermekek a tábor ideje alatt síznek, szánkóznak, tapossák a havat, hóembert készítenek, és mindehhez társul a piros orr és orca, no meg a szokásos öröm és sivalkodás. Mivel nem egyszerű kirándulásról van szó, hanem hittantáborról, mindezek a napi elmélkedések, szentmisék, tartalmas beszélgetések után, amelyek idén sem hiányoztak. Hiányzott viszont a sikeres táborrecept másik fontos összetevője, a hó. Szervezőkként valahogy úgy jártunk, mint a viccbéli székely gyermek, aki, amikor megkérdezték tőle, hogy miért gyúr sárembert decemberben, így válaszolt – Mit csináljak, ha a hó fennmaradt az égben?

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” – sóhajtottuk felhúzott szemöldökkel a Szentírás ihlette bethlengábori kérdést, majd Hunyad megye nagy szülöttjének válaszát parafrazálva mondogattuk egymásnak, hogy „senki, bizonyára senki – még a klímaváltozás sem”. Addig-addig szervezkedtünk, telefonálgattunk, egyeztettünk, míg kikerekedett az egészen jónak ígérkező program, ami biztosíték volt arra, hogy a gondjainkra bízott 47 gyermek – ezek mintegy fele elemista, tehát életteli, virgonc „kiscsitkó” – ne rúgja ki a hidegségi Fatányéros és Csángó Panzió épületeinek oldalát, a rendkívül nagyvonalú tulajdonos és lelkes támogató, Csilip Árpád legnagyobb bánatára. 

Mivel a teleportálás inkább a tudományos-fantasztikus filmek világára jellemző, a vasárnap az utazásról szólt. Szentmise után a negyvenhét gyermekkel és négy felnőtt kísérővel nagy fekete autóbusz és egy jóval kisebb fehér útnak indult. Este érkeztünk meg a panzióba, ahol Csilip Árpádék – immár hagyományosan – igen finom, bőséges vacsorával vártak. 

Hétfőn aztán kezdődött a program, méghozzá igen dinamikusan és gyermeki kíváncsiságtól övezve, ugyanis a reggeli torna, imádság, elmélkedés, és a svédasztalos reggeli után (igen, ez a helyes sorrend!) a csapat elindult Bükklokára, a Piposz Tanyára, Tankó Zsigmond István birtokára. A tanya 100 hektár, haragoszöld fenyvesekkel, messze kéklő hegyekkel körbezárva, igen ízléses, a hely szellemiségéhez igazított főépülettel, különféle típusú vendégházakkal, földbe épített hobbit-házzal, tóval, lovakkal, motoros szánnal, kalandparkkal, tiroli pályával, és még nagyon sok, az év minden szakában kikapcsolódást biztosító eszközzel, lehetőséggel. A csend, a tiszta hegyi levegő és a táj szépsége igencsak beindította a gyermekeket. A tulajdonos jóvoltából a délelőtt folyamán a csapat a birtok területén túrázott, ennek köszönhetően a dévai gyermekek igenis tudják, hogy mit jelent például a Motorsirülő, és milyen legenda kapcsolódik a Szerelmesek kútjához. A főépületbe visszatérve, a szentmisét követően megvolt a kiadós ebéd, majd következhetett az izgalmas, akadályokkal tarkított kalandpark és a tiroli pálya birtokba vétele, amely – a gyermekek állítása szerint – Erdélyben az egyik legjobb. Este volt mire visszaértünk a szállásra, és mivel a sok jót még lehetőség volt fokozni, nagyot csobbantunk a Fatányéros és Csángó Panzió meleg vizes medencéjében. 

A kalandparkban (is) fő a biztonság FOTÓ: KUN-GAZDA KINGA VIOLA

Kedden, a reggeli programot követően, a nagy fekete busz Csíkszeredába szállította a népes társaságot, a Kájoni János Megyei Könyvtárba, történt pedig mindez Hargita megye tanácselnökének, Borboly Csabának a jóvoltából. A könyvtár munkatársai olyan foglalkozásokat szerveztek számunkra, amelyek kicsit és nagyot egyaránt megmozgatnak. Néhányan mesét hallgattak, énekeltek, mások érdekes technikai játszóházban próbálhatták ki fizikai tudásukat, vagy irodalmi felolvasáson, történetek feldolgozásában mélyülhettek el. Sőt, a délelőtt folyamán a könyvtárral, mint intézménnyel is megismerkedtek a gyermekek. Gyulay Arthúr könyvtárigazgató érdekes információkat osztott meg a könyvtár névadójáról, az itt folyó, rendkívül szerteágazó tevékenységekről, a fejlesztésekről, de ami a legfontosabb volt, az az, hogy a könyvtárlátogatók 57%-a (!) gyermek és fiatal, köszönhetően az alkalmazottak lelkes munkájának. És hogy mi fért még bele a keddi, Csíkszeredában eltöltött programba? Látogatás a Csíki Székely Múzeumba, ahol figyelemfelkeltő előadásból megtudhattuk, hogy miképpen éltek a székelyek 100-150 évvel ezelőtt, kiadós séta a Petőfi utcában, ima a csíksomlyói kegytemplomban, találkozás és közös videófelvétel készítése azzal, aki mindezt lehetővé tette, Borboly Csaba tanácselnökkel. A hidegségi szállásra visszatérve pedig ismét fürdés a panzió medencéjében. 

Szerda délelőtt a SkiGyimes bobpályáját vettük birtokba, a kisebbek kirándultak, és a hegycsúcsról eléjük táruló kilátásban gyönyörködtek, de még humoros rövid videóüzenetet is készítettek, amelyet elküldtek a szüleiknek. Ebéd után a csapat ismét Csíkszeredába utazott, ezúttal Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményének színpadi változatát tekintettük meg a városi művelődési házban, a Hargita Együttes előadásában. Az előadás jócskán eltért a megszokottól, hiszen Petőfi műve inkább kerete volt a műsornak, amelyben a mesés elemek és a helyzetkomikumok összefonódtak, de nem maradt ki a napjaink valóságát célzó burkolt humor sem. A műsor minimális eszköztárral, a régi vándorszínészek produkcióihoz hasonló hangulatot idézett, jó szórakozást nyújtva gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Kultúrtarisznyánkat feltöltve tértünk vissza a szállásra. 

Csütörtökön újra reggeli torna, imádság, elmélkedés és svédasztalos reggeli, majd elindultunk haza. Útközben meglátogattuk Fogaras várát, ahol magyar nyelven kaptunk ízelítőt a vár történetéből, a várban működő múzeumot is alkalmunk volt végigjárni. A hazafele úton a táborozók arról beszéltek, hogy miért hálásak ezekért a napokért. 

A tartalmas napokért illesse köszönet azokat, akik mindet lehetővé tették, és a kísérőket, Kun-Gazda Kinga Violát és Bravyak Ilonát. 

Gyimesekre fel! Mert keleten kél a nap...