Felszentelték a pusztakamarási református templomot
Hálaadó istentiszteletet tartott szeptember 3-án a Pusztakamarási Református Missziói Egyházközség. A gyülekezet ekkor köszönte meg Istennek és a támogatóknak, hogy sikerült a templomot kívül-belül megújítani.
„Csodálatos megérkezni és belépni Isten hajlékába. Igazi öröm, hogy itt a Mezőségen, a szórványban, a Kolozsvári Református Egyházmegye legkisebb gyülekezetében együtt lehetnek a lelkipásztorok és a vendégek” – köszöntötte Bibza Gábor esperes az egybegyűlteket.
Kató Béla püspök prédikációjában a mustármag példázatával szemléltette a pusztakamarási, és általában a mezőségi gyülekezetek helyzetét. A kicsi az szép, mondta a püspök, hozzátéve, hogy a mi életünk nem mindig ezt példázza, hiszen szeretjük a mutatóst, a nagyot, mert abban erőt érzünk, de Jézus azt tanítja, hogy a mustármagból is olyan erő árad, amely megtart, sőt felvirágoztat egy közösséget.
„Egykori elődöm, Makkai Sándor református püspök azt mondta a Mezőségről az 1930-as években, hogy az hasonlatos a Holt-tengerhez. Ám a tudósok a Holt-tengerben is fedeztek fel egysejtű élőlényeket. Az élőlények, virágok felfedezéséhez nehézbúvárokra van szükség, mert csak ők láthatják ezeket” – fogalmazott a püspök. Úgy vélte, akik felelősséget vállaltak ezért a közösségért, és tettek érte, hasonlatosak azokhoz a nehézbúvárokhoz, akik felfedezték a Holt-tenger élővilágát.
„A mezőségi példa mindannyiunk számára azt mutatja meg, hogyan lehet századokon keresztül újra meg újra mindent elveszíteni, majd talpra állni és újrakezdeni. Mindez a mezőségi ember gondolkodásában és hitében rejlik. Felmerül a kérdés: megmenthető-e a Mezőség közössége. Válaszom: igen, ha vannak hű szolgálattevők, lelkipásztorok és tanítók, akiknek köszönhetően a nép megőrzi identitását. Ehhez kell a mustármagnyi hit, amelyből akkora fa növekedhet, hogy a madarak fészket rakhassanak rajta. Isten azt üzeni ennek a gyülekezetnek, hogy nem feledkezik meg a kicsi közösségekről sem” – fogalmazott Kató Béla. Hozzátette: ha van hit, akkor van jövendő. „Ezzel a megújult templommal Isten üzen nekünk: megőriz minket és jövőt alkot” – mutatott rá igehirdetésében.
Folytatják a munkát ablakcserével, bútorzatrestaurálással, külső szigeteléssel (Fotó: Kiss Gábor)
Hétszáz évvel ezelőtt említették meg Pusztakamarást különböző dokumentumokban. Feljegyezték, hogy a falunak temploma és papja van. Hétszáz év után a falunak két temploma, két papja és templomos népe, és két híres szülöttje is van, Sütő András író (1927–2006) és báró Kemény Zsigmond, akiket itt temettek el – sorolta a rendezvényen Oroszhegyi Attila Zsolt pusztakamarási református lelkész, aki arról is beszámolt, hogy jelenleg a pusztakamarási református gyülekezet 113 lelket számlál, istentiszteleten általában 25-30 fő van jelen, ünnepeken jóval többen. „Jó látni, hogy ragaszkodnak a templomhoz. Hiszem, hogy az itteni közösség belakja majd a felújított templomot” – fogalmazott Oroszhegyi Attila, aki tizenhét éve szolgál a gyülekezetben.
Elmondta: húsz éve nem működik magyar tannyelvű iskola a faluban, így a közösségnek csak a templom maradt. A falunak ez a harmadik, a magyar közösséget kiszolgáló temploma. Az első, 12. századi templom romjai még ma is láthatók a közeli dombon. A jelenlegi templom helyén épült fel a második templom, amelyet a 18. század második felében lebontottak, és ugyanarra a helyre építették fel a jelenlegi, sorrendben a harmadik templomot. A felújítási munkálatok során nem találták meg az Úr asztala alatt feltételezett kriptalejáratot, viszont a karzattartó oszlopok tetején előbukkant az egykor lemeszelt felirat, amelyből kiderült, hogy a jelenlegi templom Ikafalvi Elekes László lelkipásztor idejében épült, aki 1762–1792 között szolgált a településen, és akit ott temettek el.
Lengyel István egyházmegyei főjegyző beszédében kifejtette: nincs veszve az a közösség, ahol újulnak a templomok és a régi kövek mellé újakat állítanak. „A mai nap szimbolikus, mivel nem sokkal vagyunk az államalapítás ünnepe után. Augusztus 20-án nem csak jogi aktus történt, a magyarok Krisztus felé fordultak. Ez a templom legyen kezdőpont a pusztakamarási magyar közösség számára, kezdőpont az építkezésre, szellemi és lelki újrakezdésre. Nincs miért, mitől félni: sorsunk saját kezünkben van” – mondta Kőrösi Viktor Dávid konzul.
Úrvacsoravétel zárta az ünnepi eseményt (Fotó: Kiss Gábor)
„A faluban két felekezet van: az ortodox és a református. Nagyon jó kapcsolatot ápolok Oroszhegyi Attila református lelkipásztorral, akit a falu egész közössége tisztel. Hasonlóképpen jó a kapcsolatom a református hívőkkel. Isteni parancsot teljesítünk, amikor mindenki a maga templomában imádkozik a békéért és a megértésért – közölte Peter Gheorghe pusztakamarási ortodox lelkipásztor, aki negyven éve szolgál a faluban. Mocean Iancu Marcel polgármester gratulált a helyi lelkésznek, hogy sikerült támogatáshoz jutnia a templom felújításához.
„Ma hálát adunk azért a kegyelmi ajándékért, hogy a Mezőségen megőrizték az ezeréves örökséget, a hitet. Istennek célja van velünk, nem hiába őriz minket” – hangoztatta Floriska István, a Kolozsvári Református Egyházmegyei főgondnoka, majd Isten áldását kérte a lelkészre, családjára és a pusztakamarási közösségre.
Összegzésképpen Oroszhegyi Attila kifejtette: a mostani munkálatok során megújult a templom teteje, kívül-belül meszeltek. A munkát később ablakcserével, bútorzatrestaurálással és külső szigeteléssel folytatják.
Mivel a Kolozsvári Református Egyházmegye aznap ünnepelte a szórvány napját, ezért egy autóbusznyi hívő utazott Kolozsvár különböző gyülekezeteiből Pusztakamarásra, így a templom zsúfolásig megtelt. Az esemény egyben a faluból elszármazottak találkozója is volt, amelyet a Communitas Alapítvány támogatott.
(Borítókép: Kívül-belül megújult az egyházmegye legkisebb gyülekezetének temploma / Fotó: Kiss Gábor)
