Felavatták a Református Kollégium felújított épületét
Kató Béla: A szeretet beépült a falakba
– Ezen a kiemelkedő ünnepnapon nem tudunk betelni a felújított épület látványával. Ám ügyelnünk kell arra, hogy a látvány ne takarja el a Mindenhatót, akinek a segítsége és akarata nélkül mi semmit sem tehetünk. Több évszázados történelme során a kollégium épülete sokszor volt veszélyben, és az utóbbi száz esztendő sem volt felhőtlen. Aki ismeri történelmünket, tudja, hogy az elmúlt ezer esztendő során voltak olyan korok, amikor „elfogyott a levegő” az erdélyi magyarság, azaz közösségünk körül. Sokan estek kétségbe, elmenekültek, mert úgy érezték: senki nem tud segíteni a talpra állásban. Sokan vannak ma is, akik azt gondolják, hogy Erdélyben nincs jövő. A csoda az, amikor a nehézségek közepette megjelenik az újjáépítés hite és szándéka, ami új korszak kezdetét is jelenti. A megújult külső mellett ott van a hit, amely képes új utakat kijelölni – hirdette Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke a felújított Református Kollégium átadó ünnepségén. – Miért újulhatott meg ez a kollégium? Mert az Úrba vetett rendíthetetlen bizonyosság építette. Nem csak hozzáértő munkásokra és a pénzre volt szükség. A szeretet volt az, ami beépült a falakba. Azért volt sikeres ez a felújítás, mert a nemzet építette, és amit egy nemzet épít fel, hosszú ideig megmarad. Mi nem épületet építünk, hanem fészket rakunk, hogy abban felnevelhessük fiainkat. A kollégium megújította a fészkét. Hisszük és reméljük, hogy felnőnek azok a fiak, akik továbbviszik mindazt, amit fontosnak és öröknek tartunk – összegzett a református püspök.
Oláh Emese: sokéves összefogást ünneplünk
– A Református Kollégium újraindítása után tizenkét évig száműzetésben éltünk. Ez idő alatt szállóigévé vált néhai Csiha Kálmán püspök kijelentése, miszerint ennek az iskolának teste nincs, de lelke van. Akkor folyamatosan imádkoztunk, hogy legyen újra otthonunk, ahol neveljünk, oktassunk és folytathassuk a református hitvallásos nevelés hagyományait. 2002 decemberében, karácsony előtt kaptuk a jó hírt, hogy hosszas huzavona után elfoglalhatjuk az ókollégiumot. A legtávolabb lakó diákok is visszajöttek, segítettek a költözéskor. Azóta eltelt tizenhat év, és ma az ókollégium régi fényében tündököl. Ezért a magyar kormánynak kell köszönet mondanunk. Azt kívánom a kollégiumnak, amelyet második otthonomnak tartok, hogy teljesítse hivatását, amíg magyar szó hangzik Kolozsváron: fáklya legyen, ami a távoli jövőbe világít – szólt Székely Árpád kollégiumi igazgató.
Az iskola felújítása 2016-ban kezdődött
– Az alapoktól felújított alma materben új tanév kezdődik. Abban a református kollégiumban, amely a változás után Kolozsvár első egyházi iskolája volt. Sokéves összefogást ünneplünk. A közös és áldozatos munka összefogta a diákokat, a pedagógusokat, a szülőket, a támogatókat és az egyházi vezetőket egyaránt. Az összefogás bebizonyította: itt a múlthoz méltó jövőt teremtettek. A nemzet felemelkedéséhez ilyen kezdeményezésekre van szükség. A mai ünnepség hálaadás és ígéret a jövőnek. A mai ünnepség a bizalom ünnepe, miközben nap mint nap megpróbáltatások érik a magyarokat Kolozsvárt. Bíznunk kell abban, hogy az áldozatos munka meghozza gyümölcsét, és ebben a gyönyörű iskolában értékeinket, közösségünket gyarapítjuk – mondta Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere.
Julius Moritz Eckardstein báró feleségének, Sitta von Eckardstein bárónőnek az üdvözletét tolmácsolta, aki már a kezdetektől támogatta a kollégiumot és diákjait. – Azért gyűltünk ma egybe, hogy megcsodáljuk a felújított iskolaépületet, és megünnepeljük az oktatást. Feleségem sok éve részese az intézmény életének. Feladatait mindig komolyan vette. Legjobb tudása és ereje szerint próbált az iskola segítségére lenni. Feleségem úgy követte a diákok életét, mint az édesanya. De ahogy a családban szokás, a gyerekek felnőnek, és az anya távolról örül a sikereknek. Amit ma itt látunk, csodálatos burok. Az iskola lelke és szellemisége másként nyilvánul meg. Úgy érzem, hogy néhai Csiha Kálmán püspök, aki holnap lenne 89 éves, büszke lenne, ha látná az iskola fejlődését. Én és feleségem reméljük, hogy az iskolát továbbra is a keresztyén szellemiség fogja vezetni, amiben az is benne van, hogy az embert fogadjuk el másságával együtt. Fogadjuk el tehát a másként hívőt és cselekvőt – mondta Eckardstein báró.
Kelemen Hunor: az iskola mindig a jövőről szól
– Államtitkárként és pedagógusként a legfelemelőbb ünnep az, ami új iskolák alapításáról és régiek felújításáról szól. Jó lenne önfeledten ünnepelni a kezdetet, hálát adni az elmúlt tanévért, örülni az elért eredményeknek. Ám a támadások újabb küzdelmekre késztetnek, új akadályokat állítanak elénk, megpróbálják ellehetetleníteni jövőnket. Az előttünk álló kihívások legalább akkorák, mint elért sikereink. Egyek vagyunk és egy a célunk is: nemzetünk fennmaradása, amit összefogással érhetnek el az egyházi képviselők, politikusok, pedagógusok és lelkes szülők. Köszönet a magyar kormány képviselőinek is, akik tudják, hogy milyen fontos a romániai magyar oktatás – mondta Kovács Irén Erzsébet államtitkár.
Iskolaavatáson (balról): Székely Árpád igazgató, Kató Béla püspök, Soltész Miklós államtitkár
– Mindannyiunk ünnepe ez, nem csak a reformátusoké. Közös örökségről van szó, amely évszázadok óta meghatározza az erdélyi embereket, az erdélyi közösséget. Az újrakezdés nem csak a református kollégium, hanem az erdélyi magyarság sajátossága is, hiszen mindig talpra kellett állnunk. Az ünnep nem csak hazatalálás és megérkezés, hanem készülődés is. Így köti össze a múltat és a jövőt a jelen. Az új nem fedi el, hanem megmutatja a régit, az örökséget, áthozza azt a mába, és innen továbbadja a holnapnak azt, ami évszázadokon keresztül erősítette a közösséget. Az iskola mindig a jövőről szól. Azzal, amit a gyermekek az iskolában kapnak, el kell boldogulni hosszú életen át. Néha azonban örömünket beszennyezik. Reméljük, hogy visszafordítjuk annak az embernek az ámokfutását, amely az emberekbe gázolt. Az elmúlt években történtek azt mutatják: képesek vagyunk építkezni. Kívánom, hogy a következő évtizedekben, évszázadokban legyenek olyan emberek, akik továbbviszik azt az örökséget, amit mi megkaptunk, és amit megerősíteni akarunk – összegzett Kelemen Hunor, az RMDSZ országos szervezetének elnöke.
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára kifejtette: az iskola világítótorony, amely lehetőséget biztosít, és segít minket abban, hogy a veszélyek és nehézségek közepette megmaradjunk.
– Ha meg akarunk maradni magyarnak Erdélyben, a Partiumban, a Kárpát-medencében, akkor nem kérdés, hogy ennek letéteményese a keresztyénség megőrzése. Románia vezetőinek üzenem: ne tőlünk féljenek. Azok a keresztény emberek, akik majd elhagyják ezt az iskolát, nemzetünk és országuk hűséges állampolgárai lesznek, és ezt az országot erősítik. Ne féljen tehát senki, ha támogatjuk a felekezeti iskolákat. Ezért inkább köszönet és nem félelem illet minket – hangoztatta Soltész Miklós magyar államtitkár.
Ezt követően az ünneplő sokaság átvonult az ókollégiumba, ahol a felújításnak emléket állító táblát lepleztek le. Az eseményen közreműködött a Székely Árpád karnagy-igazgató által vezetett kórus, szavalt Nagy Henrietta és Darabont Csenge kollégista. Kiss-Cserey Zoltán iskolalelkész, az esemény moderátora arra figyelmeztetett: a kollégium Facebook-oldalán elérhető az online petíció, amelyet a nemzetiségi elemi tagozatos diákok románoktatásának megváltoztatása miatt kezdeményeztek.
ROHONYI D. IVÁN FELVÉTELEI
