Emke utca
A város egykori Nádastere alja határának keleti széle közelében, a Szamos bal partja és az Irisz porcelángyár telke között kialakított utca. 1940-ig a Negru Vodă Szamostól északra eső része. Akkor a Corvin téren (Május 1.), a Dermata palota (1948-tól Herbák János, 1964-től Clujana) előtt kezdődött, majd átkelt a Szamos fölötti keskeny fahídon és a porcelángyár déli kapujánál, a Csupor (Iris) utca közepe táján végződött. A Corvin tértől keskenyvágányú iparvasút vezetett rajta, melyen lóvontatású csillékkel szállították az egeresi kaolint a porcelángyárba.
A Szamostól északi része 1940-től külön utca lett. Ez a Nádastorok utca északi, bal oldaláról nyílik. Széles utca, ugyanis közepén vezetett a Corvin térről (Május 1.), a Szamos fölötti híd után, az említett keskenyvágányú iparvasút a porcelángyár felé. Miután 2001-ben a porcelángyárat bezárták, az iparvasútra többé nem volt szükség. A Szamos jobb partjához közeli rakodó, ahol a kaolint a vasúti teherkocsikból az iparvasút csilléibe rakták, megmaradt [Vincze László közlése], de az iparvasútnak a Szamos bal partján a porcelángyár felé vezető sínjeit fölszedték, helyüket, az utca közepét, széles zöld gyepsáv foglalja el. → Negru Vodă.
1941: Emke utca [Kvát41]: 1945: Emke utca; Str. Al. Sahia utca [Kvut]; 1957: Str. Alexandru Sahia utca [Kv 189., 199.]; 1964: Str. Alexandru Sahia utca; Str. Alexandru Sahia.
Nevét a helyhatóság adta. Minthogy az utca neve az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rövidítése, az EMKE volna a helyes.
Csepel utca
(Negru Vodă, Szabó Ervin, Porcelán, Porţelan). A Corvin térről (Május 1.), a Dermata bőr és cipőgyár, valamint a vele szemközti ipari területről − a későbbi Magyar Acél (Unirea) és a Csiszolóanyag-gyár (Carbochim) között − északra nyílik, majd a Szamoson át, a Csupor (Mărgineanu, Iris) utcáig vezet. Eleinte gyalogjáró fahídon ment át a bal partra, majd közúti közlekedésre kiszélesített, de ma is csak egysávos hídon halad át. Akkoriban a hídon keskeny vágányú ipari vasút sínjei vezettek, melyen csillékben szállították a kaolint az Irisz porcelángyárba. 1990 után, a gyár termelésének előbb jelentős csökkenése, majd 2001. évi bezárása után az iparvasút szükségtelenné vált, a síneket fölszedték.
Az utca az 1920-as években, a porcelángyár létrejötte után kezdett kialakulni. Egy 1929. évi térképen név nélkül látható [Cj 29]. A Szamostól északi része 1940-től Emke néven külön utca. → Emke utca, Mărgineanu, Ion.
1933: Str. Negru Vodă [OF 31.]; 1937: Str. Negru Vodă [Br37]; 1941: Csepel utca; Emke utca (az Emke ez időtől külön utca) [Kvát41]; 1942: Csepel utca [Kvát42]; 1945: Csepel utca; Str. Szabó Ervin utca [Kvut]; 1957: Str. Szabó Ervin utca [Kv 190., 200.]; 1964: Str. Szabó Ervin utca; Str. Porţelanului (porţelan s fn ’porcelán’).
Nevét a helyhatóság adta.
Komjáti utca (Ovidius, Ovidiu)
Az egykori Nádastere alja határ keleti széléhez közel, a Szamos bal partja és az Irisz porcelángyár telkének délkeleti sarka között kialakított utca. A Nádastorok (Nădăşel) utca bal oldalán észak-északnyugatra nyíló harmadik, az Emke utca (Alexandru Sahia) utáni első, a porcelángyár déli kerítése mellett haladó Csupor utca (Iris) utca végét érintő, majd a porcelángyár kerítésének délkeleti sarka mellett a Kályhás (Sobarilor) utca elejéig vezető utca. Az 1920-as években kezdett kialakulni.
1933: Str. Ovidiu [OF 31.]; 1937: Str. Ovidiu [Br37, Cj37]; 1941: Komjáti utca [Kvát41]; 1942: Komjáti utca [Kvát42]; 1945: Komjáti utca; Str. Ovidiu – Ovidius utca [Kvut]; 1957: Str. Ovidiu – Ovidius utca [Kv 188., 198.]; 1964: Str. Ovidiu – Ovidius utca; Str. Ovidiu.
Nevét a helyhatóság adta.
Nádastere
A várostól észak-északkeletre, a Brétfűtől keletre, a Nádas és a Nádasteri-hegy, pontosabban a Nádasteri-hegy és a Nádastere-alja közti határ. Jakab Elek által közölt 1870. évi térkép szerint [Világosító rajzok, I. tábla], a Kajántó-pataktól nyugatra, a Nádas bal partjától északra, a Csillaghegy lábánál fekvő határ. A térkép szerint szőlővel beültetett határ. Nem sokkal később a filoxéra, a gyilkos gyökértetű, a többi kolozsvári szőlőshöz hasonlóan, itt is kipusztította a szőlőt. Ezután gyümölcsfákat ültettek a szőlő helyébe.
Csányi Gusztáv 1913. évi térképén a Nádas torkolatánál lennebb, a Szamos bal partján, a Kajántó-patakig terjedő határ. A Kajántói úttól keletre, a mai Irisztelep kialakulása előtti határnak is ez a neve. Az első világháború után kezdték beépíteni. Mára teljesen beépült.
Egyes források szerint, mint pl. az 1888. évi várostérkép, azonos a Nádastere felé lejtő, délre néző, egykor szőlős oldallal, a Brétfűvel azonos magasságú Nádasteri hegy-gyel, a Nádasteri szőlőhegy-gyel. Pánczél Ferenc 1865. és 1876 évi térképén a Nádastere a patak közvetlen melléke, s efölött emelkedik a Nádasteri hegy. → Nádasteri hegy.
Itt épült az első világháború előtt, a Nádas bal partján a Papírlemezgyár, majd az első világháború után az Iris porcelángyár. → Papírlemezgyár, Iris porcelángyár.
Fő utcája az 1913-ban még mezei út, a Zsigmond király út (Máramaros utca) és a Kajántói útnak (Oaşului) a Nádas és a Csillaghegy lába közti szakasza. → Maramureşului, Kajántói út.
1530: „Nadasthery nevű hegyen fekvő másfél hold szőlő” [KmJkv II. 521.]; 1531: „A Nadastheryn levő egy hold szántóját” [KmJkv II. 532.]; 1567: „vinea in promonthorio Nadastheri” (’a nádasteri hegyen levő szőlő’) [KözgyJk 19. 55.].
