*** Fotóriportunk ide kattintva tekintehtő meg. ***
„Erre a maratonra nagyon büszkék vagyunk mi, kolozsvári rohammentősök. A tevékenységet a rohammentősöknél dolgozó kolozsvári orvostanhallgatók és sürgősségi orvosok találták ki tíz évvel ezelőtt. Az országban itt szervezték meg először, majd Bukarestben, Marosvásárhelyen, Brassóban, Krajovában stb. Kolozsváron télen is megtartjuk az életmentési maratont. A célunk az, hogy az emberek szívéhez, lelkéhez szóljunk, és segítőkészségüket fejlesszük. Ezeken a tanfolyamokon nem adunk oklevelet. A tevékenységek voltaképpen kedvcsináló jellegűek, be akarjuk bizonyítani az embereknek: nem kell sokat tanulni, hogy segítsenek. Olyan manővereket sajátíthatnak el az emberek, amely a beteg ellátását szolgálják, amíg kiérkezik a mentőautó. Nagyon sokszor ezek nélkül a mentőautó hiába jön ki. Olyan állapotban kell és lehet tartani a manőverek segítségével az áldozatokat, hogy azok menthető állapotban legyenek. Ezek a tevékenységek puszta kézzel vagy minimális felszereltséggel elvégezhetőek. Az életmentési maratonon orvostanhallgatók, a SMURD önkéntesei és orvosok mutatják be a felszerelést, amivel dolgozunk, s az érdeklődők kérdéseire válaszolnak. Tehát nem csak a mentőautó ment, hanem az áldozat mellett levő embertárs is, akinek van elhivatottsága” – nyilatkozta a Szabadságnak Deák András rohammentő-oktató, aki a kezdetektől fogva támogatta az életmentési maraton megszervezését, és igyekezett jelen lenni ezeken az eseményeken.
Mentősként nagyon fontosnak tartja, hogy minden városban vagy akár vidéken is minél több ember ismerje a szükséges fogásokat. „Ha valaki el tudja látni, menthető állapotban tudja tartani az áldozatot, akkor csökkenhet a halálos esetek száma. Nem arról van szó, hogy a mentőautó késik, hiszen nincs olyan, hogy a hívástól számított öt perc alatt kiérkezzen a mentőautó. Ám ha a beteg szíve nem kap oxigént, akkor ez megáll, s az agysejtek visszafordíthatatlan károsodást szenvednek, amelyeket nem lehet „újraindítani”. Nyugat-Európában már rég tudják, milyen jótékony hatása van, ha egy-egy közösségben minél több ember tudja alkalmazni ezeket a manővereket” – összegzett Deák András rohammentő-oktató.
Szombaton a sétatéri kaszinó háta mögött rengeteg fiatal rohammentős magyarázta lelkesen a tennivalókat. A zöldövezeteken pokrócok voltak elhelyezve, és bábukon ismertették, hogyan kell szívmasszázst alkalmazni, de arra is volt elég példa, hogy a rohammentős egy másik társán mutatta be, mit kell tennünk egy ájult emberrel, aki a földön fekszik. Először is meg kell kérdezni a földön fekvő embertől, hogy magánál van-e. Utána tíz-tizenöt másodperc alatt meg kell állapítani, hogy traumás vagy nem traumás sérülés érte az áldozatot. Ha traumás, azaz súlyos sérülés érte, akkor hívni kell a mentőt. Amennyiben azt észleljük, hogy a sérülés nem traumás, például nem érintette a gerincoszlopot, a beteg eszméletlen, de lélegzik, akkor az oldalára fektetjük a beteget. Ha úgy tűnik, hogy leállt a szíve, akkor újraélesztést kell alkalmazni. A mellkas középvonalában, annak alsó felén mellkas kompressziót végzünk úgy, hogy az egyik tenyerünk élét a mellkas közepére helyezzük, az ujjak merőlegesek a test hossztengelyére, majd az ujjakat összekulcsoljuk, és lefelé nyomást gyakorlunk. A mellkas kompressziót kemény talajon kell végezni, általában harmincat. Az újraélesztés során a beteg fejét kissé hátra hajtsuk, orrát befogjuk, majd egy lélegzetnyi levegőt fújunk be a beteg szájába. Ezt kétszer kell megismételni. Ha az illető nem tért magához, folytatni kell a mellkaskompressziót. Ugyanakkor bábun lehetett megtanulni azt is, mit kell tenni, ha felnőtt vagy csecsemő nyelés után fuldokolni kezd, mivel egy idegen test elzárja a légutakat.
Az elsősegélynyújtás világnapjának megtartását tizenhat európai ország vöröskereszt szervezete kezdeményezte 2000-ben szeptember második szombatján. E napon arra hívták fel a figyelmet: kívánatos volna, hogy a lakosság minél szélesebb körű ismeretekkel rendelkezzen az elsősegélynyújtásról, mert az idejében és szakszerűen elvégzett beavatkozás életmentő lehet.
Kép: Rohonyi D. iván
