Mint írják, a kiállítás – amellyel az alkotó születésének 130. évfordulójára emlékeznek – több szempontból is újdonságnak számít az Erdélyi Művészeti Központ programjában. Az EMŰK alapítása óta rendezett mintegy százharminc tárlat közül az egyéni kiállítások a második világháború utáni képzőművészeti élet jelentős szereplőit, valamint kortárs fiatal alkotókat mutattak be, régebbi mesterek alkotásai csak a különböző gyűjteményekből (pl. a Böhm- és a Kántor-gyűjtemény, dr. Kovács Ádám vagy a Sapientia Alapítvány gyűjteménye) válogatott anyagokban szerepeltek. Így most először rendeznek emlékkiállítást olyan magyar festőnek, akinek a teljes életműve a 20. század első felében bontakozott ki – fogalmaznak a szervezők.
A közleményben szereplő életrajzi adatok szerint Jándi Dávid a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jándon született Léderer Dávid néven, majd Nyíregyházán nőtt fel. 1911-től a nagybányai művésztelepen tanult, ahol mesterei Thorma János, Ferenczy Károly és Réti István voltak. Művészeti tanulmányait előbb frontszolgálata, majd orosz fogsága szakította meg, de 1915-ös szabadságát is Nagybányán töltötte, 1918-tól pedig újra nagybányán dolgozott. Élete végéig – az impériumváltást követően is – megőrizte kapcsolatát a nagybányai művészteleppel és Erdéllyel. 1926-ban Mattis Teutsch Jánossal és Kmetty Jánossal együtt a Nagybányai Festők Társaságának rendes tagjává választották, 1930-ban pedig alapító tagja volt a Barabás Miklós Céhnek.
„A törekvő, robbanó temperamentumú alkotó életművének első szakaszát barokkos, drámai feszültséggel telített kompozíciók, egymásba csavarodó testek, biblikus vagy mitológiai témák feldolgozása jellemzi. 1927-től kezdődően a sűrű tónusból letisztultabb látásmód bontakozik ki. Ilyen jellegűek érzékeny felületalakítású és különös színű, Árkádiát idéző pasztellképei, főként a nagybányai és itáliai táj- és városképei, amelyeknek metafizikus atmoszférája időn kívüliséget sugall. A harmincas évekbeli képein nagyfokú stilizáció figyelhető meg, a negyvenes évektől kezdődően pedig stílusa teljesen megváltozik, olajképein elsősorban a szociális megközelítés válik megfigyelhetővé” – írják a közleményben.
Jándi Dávid – Éneklő család (1930 k., dr. Kovács Ádám gyűjteménye). Forrás: EMŰK
Kiemelik, a mostani tárlaton a művész 57 alkotása tekinthető meg, amelyeket romániai és magyarországi köz- és magángyűjteményekből (összesen tizenhét különböző forrásból) válogattak. A legtöbb mű Volker Bulitta magángyűjteményéből származik, a közgyűjtemények sorából pedig a Nagybányai Művészeti Központ emelkedik ki, ahonnan nyolc munkát kölcsönöztek. Mint írják, külön említést érdemel a kolozsvári Unitárius Püspökség gyűjteményének legértékesebb darabja, Jándi egyik főműve, a nagyméretű 1926-os Levétel a keresztről. További érdekességként említik, hogy az alkotó egyik színezett kerámiaszobrát (Anya gyermekével, 1930) is kiállítják, amelyen kívül tudomásuk szerint csupán még egy maradt fenn.
Úgy fogalmaznak: az alkotások Jándi festészetének mindenik korszakából merítenek, kezdve a tízes évek vallási kompozíciójától egészen az 1943 körül készült kisméretű városképig (Nagybányai táj) és Önarcképig. A tárlaton felsorakoznak Jándi legfontosabb témái és motívumai, mint a sokalakos bibliai kompozíciók, anya gyermekével, fekvő női akt, az expresszív önarcképek, nagybányai és itáliai tájak, városképek, ezáltal kirajzolódik a nagybányai festészet egyik legeredetibb képviselőjének pályaíve – áll a közleményben.
Mint írják, a kiállításhoz háromnyelvű katalógus is készül, amelyet a keddi megnyitón mutatnak be. A tárlat augusztus 26-ig látogatható az Erdélyi Művészeti Központ nyitvatartási rendje szerint, keddtől péntekig 9 és 17, valamint szombatonként 10 és 16 óra között.
Borítókép forrása: a kiállításmegnyitó Facebook-eseménye
