Schwartz Róbert
Adott-e még egy percet? Ez már örök titok…, a kettőjük titka. De jött, és elvitte barátunkat, nagyon sokak doktor bácsiját, azt a sziporkázó szellemet és jóízű humort, ami már egyre ritkább erre mifelénk. Nem kellett az interneten kutakodnia, magában hordozta a hagyományos műveltség minden jegyét. Sokoldalú ismereteit közíróként, esszéíróként, tudományos ismeretterjesztőként megosztotta másokkal is. Öröm volt hallgatni, olvasni előadásait, műveit. Felüdülést jelentettek a hitközség klubülésein tartott ismeretterjesztő előadásai. A szépkorúak kirándulásai hangulatosabbá váltak, ha ő is jelen volt. A Baabel és a Revista BJT2006 internetes zsidó lapok is munkatársaik között tudhatták.
A tevékenysége elismeréséül – az ősszel – a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat állami kitüntetésre javasoltam. Az élet közbeszólt, sajnos erre már csak post mortem kerülhet esetleg sor.
A közösség és magam nevében búcsúzunk, és az ő szavaival kérdezzük: „Miért zsúfolódnak össze a temetőkben a pótolhatatlan emberek?”
Nyugodjon békében! Őszinte részvétünk a gyászoló családnak.
