„Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer úgy köszöntöm önöket a Kolozsvári Zsidó Napokon, hogy közben nem lehetek ott személyesen. Tizenegy év alatt annyira természetessé vált, hogy ilyenkor Kolozsvárra érkezem, találkozom a régi barátokkal, együtt izgulunk a programok sikeréért, majd együtt örülünk a megtelt nézőtereknek, hogy most bizony nagyon hiányzik mindez. Mert ez a tizenegy év számomra sokkal többet jelent, mint egy kulturális rendezvénysorozat. Azt hiszem, az évek során kicsit én magam is kolozsvárivá váltam. Mert otthon nemcsak ott lehet az ember, ahol él, hanem ott is, ahol szeretettel fogadják, ahol barátok várják, és ahová mindig öröm visszatérni. Kolozsvár nekem ilyen hely lett. Egy város, amelyet nemcsak a szépségéért és a történelméért szeretek, hanem mindenekelőtt az itt élő emberekért” – fogalmazott Deák Andrea, aki hálával emlékezett Schwartz Róbertre, a Kolozsvári Zsidó Hitközség egykori elnökére, akivel közösen indították útjára a rendezvénysorozatot.
„Ahogy az elmúlt bő egy évtizedben, úgy most is az erdélyi, kolozsvári zsidó kultúrát és hagyományt ünnepeljük, amely szerves része a Kárpát-medencei és általában véve a közép-európai kultúrának. Annak a világnak, amelynek legnagyobb értékét talán ez a sokszínűség adja. A történelmünk élő bizonyítéka annak, hogy ha mindenféle őrült eszmék hagyják, nem akarják megváltoztatni ezt a status quót, akkor jól megférnek egymás mellett magyarok, németek, szerbek, zsidók és románok” – mondta Grezsa Csaba magyar főkonzul. Hozzátette: sajnos olyan hosszú és vérzivataros évszázadot hagytunk magunk mögött, amely során előfordult, hogy bűn volt zsidónak lenni. Bűn volt magyar zsidónak lenni. Rámutatott: közös felelősségünk, hogy soha többé ne történhessen ez meg. „Ezért a kulturális ünnep mellett, ma emlékezünk is. Emlékezünk azokra, akik nem voltak ilyen szerencsések, mint mi, hogy viszonylagos békességben, de mindenképpen szabadon, ünnepelhetik nagyszerű kultúránkat, élhetik meg közösségeinkhez tartozásunkat” – jegyezte meg. „A zsidó kultúra Erdélyben, a kincses városban eltérő nyelvek, kultúrák és vallási felekezetek metszéspontjában a sok évezredes hagyomány adta tartáson és a történetek, a narratív tudat átadásában rejlő tudáson keresztül a találkozás lehetőségét teremtette meg és kínálja fel a mai napig. Példát mutat a kultúra, a tudás, az önazonosság megtartó és felemelő erejére, mely senki ellen nem irányul. Tájékozódási, kiindulási pontot jelöl ki. A történetek átadása, az önelbeszélés és az életöröm egyaránt aktív folyamatok, amelyek másokkal is megoszthatók. A Kolozsvári Zsidó Napok zsidó és nem zsidó magyarok, románok és az ide látogató minden zsidó és nem zsidó érdeklődő közös történetévé vált. Kapcsolódási pontot, találkozási lehetőséget hoz létre évről-évre, a zsidó kultúrával, illetve az eltérő, sokféle identitású egyének és közösségek között” – hangsúlyozta a főkonzul.
„Kolozsvár igazi, felbecsülhetetlen kincse az a sokszínűség, amelyet a velünk élő nemzetiségek és felekezetek közössége alkot. Az egymás iránti figyelem, a közös emlékezet és a nyitottság hidat alkot múltunk és jövőnk között. A Kolozsvári Zsidó Napok nem pusztán rendezvénysorozat a város naptárában, hanem nyitott ajtó, amelyen belépve a szívünket is megnyitjuk egymás előtt. Kultúráink találkozásakor a stabil és békés közösségépítéshez elengedhetetlen energiák szabadulnak fel. A kultúra akkor válik igazi közösségi élménnyé, ha nemcsak nézői, hanem aktív részesei vagyunk” – fogalmazott Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere.
A Budapest Ragtime Band koncertjét hallgatva meggyőződhettünk: kiváló muzsikusokból áll, akik elegáns szórakozási lehetőséget teremtettek. A budapesti együttes – Gayer Ferenc (zenekarvezető, bőgő), Csap ó Krisztián (harsona, ének), Varga Tivadar (zongora), Csárics Sándor (trombita), Széki József (ütőhangszerek), Antal Tibor (hegedű) és Weszely János (dob) – már az első műsorszámmal megteremtette a jó hangulatot, amely közel másfél órán át tartott. A műfaji szempontból változatos, művészileg pedig mindent kielégítő koncertet a szép számú közönség nagy tapssal köszönte meg.
