Megelégedéssel távoztam a Farkas utcai református templomban megtartott nyári hangversenysorozat első koncertjéről, július 3-án. Négy egyetemi hallgató lépett fel, éspedig: Móra Emese Gyöngyvér, Bilibok András és Rémán Roland Róbert (orgona), továbbá Ferenczi Zsolt (alt szaxofon). Mind a négyen a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző Kara zenepedagógia szak hallgatói voltak, vagy még most is azok. Irányító tanáruk, Miklós Noémi orgonaművész és egyetemi oktató már régóta a nyári hangversenyek állandó vendégművésze, most egy rövid művet orgonált.
Rémán Roland Róbert három művet tolmácsolt szólistaként. Már az első – J. S. Bach G-dúr Prelúdium és Fúga – felcsendülésekor jó hatást keltett precíz, magabiztos előadásával, kidolgozott technikájával. J. Brahms a-moll Prelúdium és Fúgája során még jobban megerősödött bennem az az érzés, hogy nem csak jó technikával, hanem muzikalitással is rendelkezik. A harmadik szerző, L. J. A. Lefébure-Wély műve a zenei romantika jegyében fogant. A Meditationes religiosas című, többtételes alkotásból az Andantét hallgattuk meg, amely elbűvölt éteri tisztaságú dallamával. Bensőséges, elmélyült, imádságos hangulat keletkezett a templomban.
Móra Emese Gyöngyvér mondhatni „testhezálló” művet adott elő zeneileg, technikailag is jó színvonalon. L. Boëllman (1862–1897) Gótikus szvitjében a dinamikai megvalósításait emelném ki.
A hangverseny zenei csemegéje D. Bèdard (sz. 1950) I. alt szaxofon-orgona szonátája volt. A gyönyörű dallam mesés hangulatot teremtett. Ferenczi Zsolt szép tónussal, jó technikával játszotta el a zenedarabot. Az alt szaxofon jellegzetes hangszíne betöltötte a templomot.
E. Gigout (1844–1925) Toccatáját Bilibok András adta elő. A rövid mű hangszertechnikai és ritmikai buktatóit sikeresen oldotta meg.
Ahogy a műsorfüzetet olvasgattam, elámultam, milyen fiatalok ezek az előadók, de már mennyi mindent megvalósítottak: van, aki első, van, aki második alapképzését végzi. Ugyanakkor igyekeznek tudásukat bel- és külföldi mesterkurzusokon tökéletesíteni. Nem elégszenek meg azzal, amit az egyetem ad, hanem ösztönzi őket a tettvágy, hogy még jobban-szebben játsszanak a hangszerükön. Ilyen elhatározottsággal és tehetséggel minden bizonnyal szép jövő áll előttük. Hajrá fiatalok!
