Sokan azt mondják, nem érdemes foglalkozni a jelenséggel, mert minél többet írnak a szélsőségesekről, annál nagyobb médiafigyelem övezi a tevékenységüket. Lényegében ezáltal az ő malmukra hajtja a vizet a mérsékelt hangvételű politikum és média. De igazán jó megoldást aligha lehet találni erre a problémára, mert egyes nyugat-európai országokban a szélsőséges pártok nem csak a parlamentekben vannak jelen – mint ahogy itthon is -, hanem több helyen a kormánykoalíciókba is befészkelődtek. Kétségtelen, hogy demokratikus szavazás eredménye nyomán. Tehát ebből a pozícióból a döntéseket is már közvetlenül befolyásolják, kihatnak közhangulatra és meghatározzák a társadalmi vitákat. Ilyen körülmények között mégis mi a helyes viszonyulás? Valószínű, hogy teljesen elhallgatni nem lehet a tevékenységüket, a társadalommal ismertetni kell, milyen programjuk, milyen törekvéseik vannak, és milyen veszélyt jelentenek ezek az eszmék a társadalomra. Ugyanúgy itthon is nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a szélsőségesek rendszerint verbális agresszióval lehetetlenítik el a parlamenti vitát, ami sokszor kis híján fizikai agresszióba csap át. Ez a két világháború közötti időszakot juttathatja eszünkbe, amikor a vasgárdisták is hasonlót műveltek, azzal a megjegyzéssel, hogy akkor politikai indíttatású gyilkosságokig is eljutottak, ami remélhetőleg most nem ismétlődik meg.
Egyes szociológusok szerint a hazai szélsőségesek elérték a maximális támogatottságot, ugyanis pártjaik nem haladhatják meg a 25 százalékot, mert az itthoni társadalomban körülbelül ennyire tehető azon választók profilja, akik vevők a szélsőséges retorikára. De valóban így van ez?
A jelenlegi gazdasági, politikai, társadalmi kontextusban valószínű, hogy igen, de ha nem sikerül kilábalni a világot és Európát sújtó különböző válságokból, ha a fősodrú politikum nem szedi össze magát és nem lép ki abból a középszerből, amelybe belekényszerítette magát, akkor a helyzet romolhat, és a szélsőségesek tábora nőni fog. Nyugaton volt már példa erre, Franciaországban két évvel ezelőtt kiélezett elnökválasztásokon a szélsőségesek jelöltje a szavazatok több mint 40 százalékát hódította el.
A hétvégén Németországban csaknem száz városban vonultak több százezrek az utcára az Alternatíva Németországért (AfD) párt ellen tüntetve, miután kiderült, hogy november közepén az AfD elnökének tanácsadója két párttársával együtt részt vett egy szélsőjobb találkozón, ahol egy „remigrációs” tervről tárgyaltak. Arra keresték a válaszokat, hogyan utasíthatnának ki több millió bevándorlót az országból, köztük olyanokat, akik már német állampolgársággal rendelkeznek. A tüntetések mérete azt jelzi, hogy a német társadalmat igen komolyan foglalkoztatja a szélsőséges eszmék terjedése. Nem csoda, hiszen az AfD már országosan a második legnagyobb német párt, a keletnémet Szászországban, Türingiában és Brandenburgban pedig – ahol néhány hónap múlva tartományi választásokat rendeznek – az első helyen mérik.
Tegnap az osztrák kormány figyelmeztetett arra, hogy erősödnek az ottani szélsőséges erők, miután két személyt Bécsben letartóztattak. Egy 20 éves fiatalembert – aki tagja a nemzetközi neonáci Feuerkrieg Division nevű szervezetnek – azzal gyanúsítanak, hogy több csoportos beszélgetésben külföldi merényletekre bujtogatta a résztvevőket, egy másik 40 éves férfit pedig azzal, hogy neonáci kijelentéseket tett. Az osztrák kormány szerint a szélsőjobb az elmúlt évek különböző válságaiból profitált, és ezeknek köszönhetően erősödött meg.
Franciaországban is tüntetések voltak a hétvégén, több tízezren vonultak utcára Párizsban és más francia nagyvárosokban a parlament által decemberben elfogadott bevándorlási törvény ellen, amely a kormány jobbra tolódását mutatja a kérdésben. Nagy problémát jelent ott is a migráció, és egy tavalyi gyerekgyilkosság következtében szigorították a jogszabályt, amely hetek múlva léphet törvényerőre. Eszerint maximalizálnák az egy évben befogadható külföldiek számát, jelentősen megnyirbálnák a nekik járó támogatásokat, és bármikor elvehetnék a tartózkodási engedélyt azoktól, akik szabályt szegnek vagy csak megsértik a köztársaság alapértékeit.
Elhallgatni aligha lehet a szélsőségesek elleni vagy a bevándorlók melletti tüntetéseket, hiszen a médiának továbbra is az a felelőssége, hogy tájékoztasson. Elhallgatással aligha lehet jó választ adni az egész Európát foglalkoztató jelenségekre, mint amilyen a szélsőségesek erősödése vagy a bevándorlás témája. Inkább azt kell megvizsgálnia az európai fősodrú politikának, hol hibázott, hogy a szélsőségesek ennyire megerősödtek, és hogyan lehet kijavítani ezeket a hibákat amíg nem késő. A társadalomnak pedig azt kell megértenie, hogy a szélsőséges eszmék mindig csapdába vezettek, hiszen a leegyszerűsített megoldások soha nem voltak képesek orvosolni az összetett társadalmi problémákat.
