„Eperjesi Noémi képeitől jókedvű lesz az ember. Az életigenlés, a belefeledkezés a lét egyszerűségébe, a nyitottság a szépség felé és annak sajátos belső világon átszűrt áradó átadása.” – méltatta a művész munkásságát Botházi Mária. Az újságíró szerint Eperjesi Noémi világa „tele van színnel és hangulattal”, képeit nézve „először a színeket pásztázza a szem, a rendkívül kidolgozott, rengeteg dekorációs elemet felvonultató részlet csak ezután következik”.
Eperjesi Noémi már tízéves korában a festőművészet felé fordult, a művészet iránti érdeklődést főleg tanárainak köszönheti. A Zilahi Képzőművészeti Szakközépiskola első évfolyamán végzett, Szabó Vilmos képzőművész tanítványa volt, akit azóta is mesterének tart. Jelenleg Marosvásárhelyen két iskolában tanít, de a vásznat, ecsetet és ollót nem hagyta el a tanári pályáért: szabadidejében fest, grafikákat készít és ruhát tervez. A kolozsvári kiállításra a közelmúltban készült munkáit hozta el: férje, Demény Péter író Lélekkabát,valamint Sünödi és a trallala című köteteinek illusztrációit, továbbá festményeket és általa tervezett ruhákat.
Botházi Mária kérdésére válaszolva Eperjesi Noémi elmondta: pályája kezdetén, 12-13 éves korában mellőzte a színeket, képein nem a mostani színkavalkád, hanem a sötét színek domináltak. Ugyanakkor témáválasztásban sem volt ennyire vidám: a kezdetekkor nem festett pipacsokat, kicsi állatokat, hanem gyökereket és temetőket szeretett ábrázolni.
A színeket csak Demény Péter megismerése, a biztonság, figyelem és törődés érzésének kialakulása után kezdte el használni. A képein domináló piros egyszerre jellemzi nála a boldogságot és a fájdalmat: a művésznő szerint ez a kettő kéz a kézben jár, hiszen egy ember boldogságának mindig ára van, egy másik ember szomorúsága, boldogságának tönkretétele.
Botházi Mária a beszélgetés során arra is kíváncsi volt, hogyan alkot együtt egy művész házaspár. Eperjesi Noémi viccesen mesélte: néha mindketten annyira elmerülnek az alkotásban otthon, hogy csak egy-egy rövid sms-ben kommunikálnak, vagy átlépnek a másik szobába megnézni, hogy is áll a másik, egyáltalán él-e még. Kifejtette: egyfajta harmóniában élnek, és mindketten tudják, ha az egyik elvonul alkotni, akkor az az ő világa, amelyhez a másik nem tud mit hozzá tenni. „Könnyű vele élni” – összegezte az együttélést Eperjesi Noémi.
Botházi Mária kérdésére elmondta: a rajztanításban célja,hogy a gyerekek „bolyongjanak”, megtanuljanak koncentrálni, míg a művészettörténet oktatása során a kultúra és szépérzék átadására törekszik. Úgy véli, a gyerekek szeretik oktatási stílusát, élvezik, hogyha látják, hogy az amit oktat valamilyen folyamat része, ha megpróbálja összekötni a dolgokat.
Terveiről Eprejesi Noémi elmondta, új technikákat szeretne kipróbálni és talán többet foglalkozna a ruhatervezéssel is.
A Mamimi című tárlat május 11-ig látogatható a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii u. 5. szám) hétfőn, kedden és pénteken 10 és 13 óra között, míg szerdán és csütörtökön 13 és 17 óra között.
(Borítókép: A biztonság és törődés hozta el a művésznőnek az élénk színeket. Fotó forrása: Facebook/Györkös Mányi Albert Emlékház)
