Emlékülés és kötetbemutató Somai József közgazdász emlékére

Somai László József ügyvéd szerint „a kapuk még mindig kinyílnak” édesapja neve hallatán (Fotó: TAMÁS ZSÓFIA / KMN)
Emlékülésen és könyvbemutatón idézték fel Somai József (1931–2023) közgazdász emlékét a 17. Kolozsvári Magyar Napok keretében szombat délelőtt az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. Az Erdélyi magyar gazdasági gondolkodás IV. kötetét és a sorozat előző kiadásait Bodó Barna egyetemi oktató, a kötet gondozója (a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége – MCSZESZ részéről) és Ciotlăuş Pál közgazdász (a Romániai Magyar Közgazdász Társaság – RMKT részéről) mutatta be. A Somai József közgazdász születésének 95. évfordulója alkalmából szervezett emlékülés meghívottjai Szenkovics Dezső, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Kolozsvári Karának dékánja és Laczkó Vass Róbert színművész voltak.

A Somai József közgazdász születésének 95. évfordulójára tervezett esemény ötlete a Kolozsvári Magyar Napok csapata részéről érkezett, a család inkább az általa szerkesztett Erdélyi magyar gazdasági gondolkodás IV. kötetének bemutatójával tervezett emlékezni – mondta az ismert közgazdász fia, Somai László József ügyvéd, aki aztán a rendezvény kapcsán arra gondolt, a legjobb az lenne, ha szerettei és a hozzá közel állók osztanák meg emlékeiket Somai Józsefről.  Elképzelését mindegyik szervezet „nyílt kapukkal” fogadta, és nem az ő személye, hanem Somai József miatt. „Nagyon jólesett, hogy a kapuk még mindig »kinyílnak«, amikor a nevét kiejtjük” – jegyezte meg Somai József fia. 

Fábry Szabolcs János magyar konzul szerint Somai József olyan ember volt, aki különleges életútjával hozzájárult a magyarságnak a Kárpát-medencében való megmaradásáért. 

Bodó Barna politológus, egyetemi oktató az Erdélyi magyar gazdasági gondolkodás IV.  kötetét bemutatva úgy fogalmazott, hogy egy könyvet, egy életművet, egy embert ünnepelnek az eseményen.  „Néha felvetődik a gondolat: egyetlen ember hány társadalmi feladatot képes elvállalni és megvalósítani? Az ilyen sokrétű tevékenységet vállalni képes ember mögött ott van a feleség, aki nemcsak megérti ezeknek a feladatoknak a fontosságát, a halmozását, hanem a közös ügyet is képes szolgálni” – vélte az egyetemi oktató. Megtudtuk: az első kötet 2001-ben, a második 2004-ben, a harmadik 2011-ben jelent meg.  Bodó Barna a Szabadságnak elmondta: a négy kötet mindegyikében több mint tíz tanulmány jelent meg az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás jeles képviselőiről, kezdve a 19. századtól egészen a második világháborúig, Somai József pedig a legtöbbször előforduló szerző. 

Ciotlăuş Pál közgazdász szerint „Jóska bácsi komplex, sokoldalú személyiség volt. Ez a sorozat nemcsak négy könyv, hanem az RMKT egyik korai műhelyteremtő vállalkozása.  Összekötötte a közgazdászok társaságában a múltat a jövővel. Ismerte a régi világot, magyarul tanult az egyetemen, ezért is tartotta fontosnak, hogy bemutassa azokat az embereket, akik hozzájárultak a közgazdaság-tudomány megalapozásához, és maradandó szövegeket hagyjon róluk. Jóska bácsi a jövőre is odafigyelt.  Ő volt az egyik legnagyobb védelmezője a fiatalságnak, a fiatalokat egyenlő félként kezelte.” 

Szenkovics Dezső egykori munkatárs, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja megjegyezte, hogy nem ő a leghivatottabb beszélni Somai Józsefről, a közgazdászról, ellenben beszélne Somai Jóska bácsiról, az emberről, akinek rengeteg köszönettel és hálával tartozik. „2001-ben frissen lediplomázott fiatalként, aki családalapításon és a biztos megélhetésen törte a fejét, jelentkeztem az Iskola Alapítvány által meghirdetett programkoordinátori állásra.  Nem egyedül, többedmagammal. Lezajlott a kétfordulós versenyvizsga, és a feleségemmel a külföldi nászutat tervezgettük, amikor értesítettek, hogy szeptember elsejétől felvettek. Az új munkahelyemet kockára téve elmondtam Jóska bácsinak, hogy a nászút miatt én csak szeptember 10-e után tudok munkába állni. Boldog házasságot kívánt, és mondta, hogy kezdjek csak szeptember 15-én. Elkezdődött a közös munka a Majális utcai kis irodában, ahol Jóska bácsi, a titkárnő és én dolgoztunk. Türelemmel és professzionalizmussal vezetett be az ösztöndíjrendszerek, iskolai támogatások és az alapítvány által szervezett programok feladatai közé. Korrekt, precíz, a pontos munkát elváró, segítőkész kolléga volt, soha nem volt főnök. Mindig kollégaként kezelt bennünket. Soha nem kellett kikövetelnie a tiszteletet, mert habitusából kijárt neki. 2004-ben ment nyugdíjba, de a kapcsolatunk nem szakadt meg. Ő volt az én kolozsvári apukám a nagyvárosi létben.   Mit kaptam, mit tanultam Jóska bácsitól? Először is a munka szeretetét, munkamorált, pontosságot. Tőle tanultam, hogy a fiatalokat maximálisan támogatni kell.  Saját élete példáján keresztül tanított, nem ékes szavakkal, hanem tetteivel” – emlékezett Szenkovics Dezső. 

Laczkó Vass Róbert színművész Somai József barátságos természetét, munkabírását méltatta.  Somai Gyöngyvér Mária elmondta: a 62 éven át tartó házasságuk alatt mindig hűségesen támogatta a férjét.

Köszönjük, hogy előfizet a Szabadságra és támogatja lapunkat!