Közösség, hagyomány, ünnep – véget értek a Kalotaszegi Magyar Napok
Désfalvi Boncza Miklósné Törökfalvi Török Bertára (1872–1894) emlékeztek a Kalotaszegi Magyar Napok keretében szombat délután a bánffyhunyadi Ravasz László Közösségi Házban. Szabó Zsolt irodalomtörténész, a Szentimrei Alapítvány és a Kolozsvár Társaság elnöke Bonczáné Török Berta emlékezete címmel tartott előadást, majd felolvasta Rockenbauer Zoltán művészettörténész Szép volt-e a huszonhárom éves Boncza Miklósné Török Berta temetése? című írását.
Vasárnap délelőtt Boncza Berta, azaz Csinszka édesanyja, Ady Endre anyósa emlékére kopjafát állított a Szentimrei Alapítvány és a Kolozsvár Társaság a bánffyhunyadi református temetőben. A kezdeményezéssel a méltánytalanul elfeledett Török Berta alakját kívánják visszaemelni a közemlékezetbe.
A kopjafát Vincze Jancsi Ferenc törzsi hagyományőrző fafaragó készítette. Áldást mondott Jakab Mihály Gyula bánffyhunyadi lelkipásztor, közreműködött a Gyarmathy Zsigáné vegyes kar.
Az alábbiakban Szabó Zsolt és Rockenbauer Zoltán eseményen elhangzott írását közöljük.
Miért is foglalkoztam Törökfalvi Török Bertával?
A csucsai három Berta vára címmel 2018-ban kiadtuk a Sztánai Füzetek sorozat 23. kötetét. Benne Ady Endréné Boncza Berta visszaemlékezéseinek részleteit a maguk töredékes, helyenként csupán vázlatos formájában, esetleg éppen csak baráti levélben körvonalazott, de soha meg nem valósult alakjában. Kiegészítve a désfalvi Boncza és a törökfalvi Török család mozaikos történetével, a – Szentimrei Jenő szavaival élve – csucsai vár három Bertájának egyéni és közös tragédiájával. Apró mozaikkockákként kapcsolódik az ókori görög sorstragédiákra emlékeztetve az egyaránt szívrohamban elhunyt Octavian Goga és Szentimrei életpályájához, a csucsai magyar lakosok 1944–45-ös kálváriájához, amelyeknek nyomán mára csak a református templom, a többszörösen átépített-átalakított Boncza–Goga-kastély múzeumában néhány fénykép és kiállítási tárgy emlékeztet a hajdani szebb napokra.
A közelmúltban sok könyv jelent meg a saját korában oly vitatott személyiségről, Ady Csinszka-verseinek múzsájáról, feleségéről, özvegyéről. Nem akarunk semmiképpen sem igazságot tenni, csupán az 1990-es kiadásban az írásokhoz kapcsolódó utószót közöljük, mert az ismert pszichológus-író, Benedek István adta a leghitelesebb lélekrajzot a rajongó gyermekről, kamasz leányról, a későbbi Csinszkáról. Ezekhez csatlakozik a kevésbé ismert, de a kalotaszegiség és a közeli barátság jogán az életrajzhoz ezer szállal kapcsolódó Szentimrei-emlékiratrészlet, Szentimreiné Ferenczy Zsizsi és bátyja, Ferenczy Gyula visszaemlékezése Csucsára, Csinszkára.
A kötet megjelenése után került kezembe Rockenbauer Zoltán Csinszka, a halandó múzsa. Ady özvegye, Babits szereleme, Márffy hitvese című könyve, amely nagyon sok részletet kikutatott Boncza Berta életéről, a család történetéről. Ezért is kértem meg, hogy esetleg jönne el a Kalotaszegi Magyar Napokra és kis előadás keretében ismertesse kutatásait. A művészettörténész, az első Orbán-kormány egykori művelődési minisztere, a budapesti Műcsarnok kurátora nem tudta vállalni az utat, de kérésemre néhány gondolatot megfogalmazott Bonczáné Török Bertáról Szép volt-e a huszonhárom éves Török Berta temetése? című írásában, amelyet az emlékjel felavatására készült meghívóban közzé is tettünk.
Talán kis magyarázattal tartozom, hogy miért is foglalkoztatott a téma, és még egy darabig igyekezni fogok minél több részletet kideríteni erről a szomorú sorsú fiatalasszony életéről. Személyes okom van rá, hiszen anyai dédanyám, Ferenczy Gyuláné Reich Teréz barátnője volt, csak őt a tüdővész vitte el, három gyermeket hagyott maga után, és ugyanarra a barátnőre bízta a félárvákat: Páll Annára, a kolozsvári leánynevelő intézet igazgatónőjére. Ilyenformán kapcsolódott össze Csinszka és Ferenczy Zsizsi életútja, s őrződött meg a családi emlékezetben. Ezeket a történeteket gyűjtöttük egybe, és tettük közzé A csucsai három Berta vára c. kötetben 2018-ban. Nem sikerült a mai eseményre kiadni a bővített, képes melléklettel ellátott változatát, ezt majd jövőre hozzuk. Addig is csak annyit röviden: Török Berta korán elveszítette édesapját, s a családról, öccsével együtt a nagybátyja, Boncza Miklós gondoskodott. Előbb Kolozsvárt járt a leánynevelő intézetbe, majd a pesti Erzsébet-nőiskolába a Városliget mellett, az Ajtósi Dürer soron, a mai Teleki Blanka Gimnázium működik ott. Ebbe a modernnek számító intézetbe sok jeles család leánygyermeke járt, többek között Benedek Elek két lánya is, illetve később Csinszka is. Az igazgatónő, Zirzen Janka beszélte rá Török Bertát, hogy menjen férjhez gyámjához, a nálánál 24 évvel idősebb Boncza Miklóshoz. Török Bertának egyébként volt már választottja, Ignácz Pista joghallgató, a bánffyhunyadi „harangszavú pap”, Ignácz Károly fia. Végül Török Berta engedett a rábeszélésnek, az áldozatot öccsére való tekintettel vállalta, 1893-ban hozzá ment feleségül. Nászajándékba kapta az Alpár Ignácz tervezte csucsai kastélyt, ahol megszülte 1894. június 7-én leányát, és rá tíz napra gyermekágyi lázban elhunyt. Sírja a férje, nagybátyja óhaja szerint az édesapja mellett, jelöletlen maradt. Egész pontos helyét nem sikerült meghatározni, a Török Károly sírköve eltűnt, a Török Berta emlékére pedig fejfát avatunk a Morvay Pál hagyatékában található temetői helyszínrajz-vázlat alapján azonosítható hely közelében. Külön köszönjük a Bíró Lajos tanár úr fáradozását, segítségét, az Erdélyi Kárpát Egyesület fiataljainak a feltáró-tisztogató munkában való segítségét, a Vincze Jancsi Ferenc Törzsi hagyományőrző fafaragó művészi munkáját. Nagyon bízunk benne, hogy a Gyarmathy Zsigáék, a Morvay család, a Buzás Pál, a kalotaszegi muzsikusok emlékét őrző-ápoló bánffyhunyadi fiatalok ezt az emlékjelet is szárnyaik alá veszik az eljövendőkben.
Szabó Zsolt
Szép volt-e a huszonhárom éves Boncza Miklósné Török Berta temetése?
„Nagyocska lány koromban – írja Boncza Berta – egyszer megkérdeztem Apámtól: – Ugye, szép volt az Anyám temetése? Rövid és bölcs volt a felelete: – Szamár beszéd, egy temetés sohasem lehet szép.
Anyám temetése biztosan pompázatos volt. Virágdíszes, különvonatos, érckoporsós, sokvendéges, drága szertartás. Pestről, Kolozsvárról, a vidékről özönlöttek a részvevők, hordták a sok koszorút, és a piros szalonban, ahol a halott ravatala állott, tömegekben hevert a sok virág. Június volt.”
Szép volt-e vajon a huszonhárom éves Boncza Miklósné Török Berta temetése?
Bő évszázad távolából biztosan szép. Tragédiájának teljes súlyát átérezni mi nem tudjuk úgy, mint az akkori jelenlévők. A gyászoló férjet, a nagyhatalmú Boncza Miklóst megrázta. Az anyát (és egyben nagynénit), Török Károlynét – az idősebb Boncza Bertát – összetörte, de egyben dacos örökharagra gyújtotta testvérbátyja ellen. Őt okolta leánya (és egyben unokahúga) korai haláláért. A rokonházasságért, a gyermekágyi lázért.
A néhány napos kislány, aki a keresztségben Boncza Berta Bimbi nevet kapta, de ma már leginkább Csinszkaként ismeri a világ, mindebből semmit sem érezhetett. Akkor. A temetés után – miként írja – „a pap ebédet kapott, engem megszoptattak, és elsötétedett házunk az maradt, amivé a halál tette: siralomház”.
Ahogy cseperedett a kis Berta, úgy nőtt és terebélyesedett a hiány, a sírás nélkül is torokfojtó űr, amit az édesanya elvesztése hagyott maga után. Apját ritkán látta. Minden anyagi javat megkapott ugyan tőle, de egyet nem: a szülői szeretetet. Legalábbis Csinszka így érezte: „Miattam halt meg az Anyám, megokolt volt minden undor és bánat, amivel az Apám végignézhetett rajtam.” A nagymama (és egyben nagynéni) lett nevelőanyja és nevelőapja egyszerre: „Nagymama Apám élete végéig mellettem maradt. Apám házában élt. Őrizte az életemet, és Anyám helyett fölnevelt, de Apámmal soha többé nem beszélt.”
Szép volt hát a huszonhárom éves Boncza Miklósné Török Berta temetése?
Bő évszázad távolából tudjuk: nem lehetett szép. Gyilkos indulatok forrtak, és túl sokat árult el Csinszka saját, legbensőbb fájdalmairól. Apátlan-anyátlan árvának hitte magát, aki minden szeretett férfiban apát – vagy apát is – keresett. A választottak jóval idősebbek voltak nála, de hiába, az apa szerepre nem volt alkalmas Ady Endre, Babits Mihály vagy Márffy Ödön, de Mikes Lajos vagy Bárczy István sem.
„Nagymama halott leánya életének folytatását imádta bennem” – írta Csinszka, s bár szerette, mégsem láthatta édesanyjának a nagymamát és egyben a nagynénit.
Ha a választott férfiakban apát keresett, legjobb barátnőiben az „anyátlan árva” testvért találta meg. Ferenczy Zsizsit egyszer „kihívta magával öltözködő szobájába, és hátravetette jobboldalt homlokába fésült haját. – Látod, milyen csúnya vagyok így. Csak én tudom, mi a csúnya bennem és mi a szép. Neked megmutattam, mert neked sem volt édesanyád. Ki előtt mutatkozhattunk volna meg mi ketten, mikor elvette előlünk az élet az egyetlen tükröt, amely a golyvásat, a sántát, az idétlent az édesanya maga szülte gyermekévé szépíti?”
Szép volt-e a huszonhárom éves Boncza Miklósné Török Berta temetése?
Bő évszázad távolából feltehetően belesimult a hasonló szertartásokba. Bár igazán jó házból származó, tanultfiatalasszony volt – férje parlament képviselő, esküvői tanúi Wekerle Sándor miniszterelnök és Heltai Ferenc budapesti főpolgármester voltak –, valójában csak egy volt a balsorsú nők közt, akiket első szüléskor elvitt a gyermekágyi láz. Gyakran, túlságosan is gyakran történt ez akkoriban.
Török Bertát eltemették szépen, megsiratták keservesen, és mára bizonyára el is felejtették volna csendben, oly kevés hiteles információ maradt utána. Emlékét nem a különös házassága, s korai halálának drámája őrizte meg, hanem az a tény, amelynek jelentőségéről ő maga semmit sem tudhatott. Hogy ő adta az életet a majdani, legismertebb magyar múzsának: Ady Endre özvegyének, Babits Mihály szerelmének, Márffy Ödön hitvesének – azaz Csinszkának.
A Jóisten adjon neki örök nyugodalmat!
Rockenbauer Zoltán
Törökfalvi Török Berta neve a magyar kultúrtörténetben leginkább Ady Endre felesége, Csinszka édesanyjaként ismert, ám saját életsorsa önmagában is a 19. század végi Erdély egyik legkülönösebb és legszomorúbb története. Az 1872-ben született lányt anyai nagybátyja, a nálánál 25 évvel idősebb, befolyásos ügyvéd és földbirtokos, Boncza Miklós akarta feleségül venni. Mivel a magyar törvények szigorúan tiltották a nagybácsi és az unokahúg közötti vérfertőző házasságot, Boncza politikai kapcsolatait latba vetve, Wekerle Sándor miniszterelnök közbenjárásával szerzett külön engedélyt a frigyre. A nehezen kikényszerített házasság azonban nem hozott hosszú távú boldogságot. Az esküvőt 1893 nyarán tartották, Berta hamarosan várandós lett, s 1894. június 7-én a csucsai birtokon életet adott kislányuknak, akit szintén Bertának kereszteltek. A szülés utáni boldogság mindössze tíz napig tartott: a fiatalasszonyt megtámadta a korszak rettegett kórja, a gyermekágyi láz, és 1894. június 17-én, alig 23 évesen elhunyt, hátrahagyva csecsemőjét, aki később Csinszka néven vonult be a magyar irodalomtörténetbe.
