A megnyitón Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője elmondta: a rendezvény a hídépítés szándékával jött létre, a fórum pedig jó alkalom arra, hogy párbeszéd kezdődjön a világszínvonalú magyar egyházzenei alkotók és az élő egyházhoz tartozó gyülekezetek között. „Kolozsvár méltán lehet szülővárosa egy ilyen rendezvénynek nem csupán a felekezeti sokszínűség miatt, hanem azért is mert, a teljesség igénye nélkül, három olyan neves kortárs magyar zeneszerző, karmester tanult, élt és alkotott itt, mint Orbán Gyögy, Selmeczi György és Gyöngyösi Levente” – mondta Gergely Balázs.
László Attila főesperes megnyitóbeszédében köszönetet mondott a rendezvény szervezőinek hangsúlyozva, hogy az esemény felemel lelket és embert isten felé. „Megható és mély üzenetet hordozó a fórumot meghirdető plakát, amelyen templomaink tornyai jelennek meg. Azontúl, hogy helyszínek ezek, azt is üzenik, hogy ugyanannak az Istennek száll a dicséret, bármely felekezet kincsestárából hangzik fel. Ember által, az ő munkája, műve tehetsége által Isten nyilatkozik meg. Ebben áll a mi nagyságunk és ez a mi kiváltságunk. Háború és számtalan válság árnyékában ez az eseménysorozat lyukat üt az égbolton, hogy azon át láthassuk Isten áldott napjának ragyogását” – mondta a főesperes.
Kovács István unitárius püspök háláját fejezte ki azért, hogy felcsendül a zene, ami megelőzi a szavakat. „Az egyházi zenének különös jelentősége az, hogy ott volt elsőként, megelőzte a szóban elmondott imádságot, a prédikációt. Az emberi hang, ahogy az istenhez emelkedett a zenei harmóniát kereste és így tette teljessé a liturgiát, az istentiszteletet. Egy megszólaló orgona egy hangszer mindig rápirított a legékesebben szóló szónokra is, jelezve, hogy a szavakon túl az isteni harmóniát a zene tudja megteremteni” – mondta Kovács István.
Selmeczi György a Magyar Egyházzenei Fórum kezdeményezője és főszervezője zárszóként az egész magyar muzsikusszakma háláját fejezte ki a történelmi egyházak kolozsvári vezetőinek, hogy lehetővé tették ennek a vállalkozásnak az elindítását. Elmondta: a rendezvény célja, hogy a zeneszerzők művei találkozzanak azzal a világgal, közösséggel, szellemi térrel, amelynek megszülettek. „Fel kell oldani azt a sajátos Kárpát-medencei ellentmondást, hogy létrehoztunk valami nagyon szépet, nagyon emelkedettet, professzionálisat, és az mégsem ért célba. A nagyszerű magyar egyházzene koncerttermekben zajlik. Itt az ideje, hogy elinduljanak a valódi helyükre, a templomokba és találkozzanak azzal a közönséggel, amely számára születtek” – hangsúlyozta Selmeczi.
A Vallásszabadság Házában megtartott megnyitó után – 19 órától – a rendezvény ünnepi hangversennyel folytatódott a Szent Mihály-templomban. A nyitóhangversenyen fellépett a kolozsvári Szent Cecília Kórus. Vezényelt: Potyó István. Közreműködött: Miklósa Erika (szoprán), Horváth István (tenor), Gebe-Fügi Renáta (szoprán) és a Fórum zenekar.
„Emberpróbáló munka, megfeszített évek, sok-sok áldozat vállalása és mély várakozások után áldó, nyitó ünnepet ülünk a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban. Megtudtuk, mire képes az ember, ha kér. Ez a megélt felelősségek órája, a hála és a köszönet órája minden embernek, aki részt vett ennek a csodának a megteremtésében” – fogalmazott László Attila főesperes a péntek esti hálaadó ünnepi hangversenyen a Szent Mihály templom megáldása alkalmával, a Magyar Egyházzenei Fórum nyitóhangversenyén. A koncerten elhangzott: Selmeczi György: Offertorium. Locus iste, Horváth Márton Levente: Kolozsvári Mise Szent Mihály arkangyal tiszteletére, Vajda János: Te Deum, illetve Horváth Márton Levente: Szent Mihály himnusz műve.
Borítókép: Bodó Márta
