Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, a család 1940-ben Zilahra költözött, a szilágysági kisváros világa meghatározó élménye maradt. Jogi végzettséggel a háta mögött jelentette meg első írásait az Utunkban, melynek később munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese lett. 1990-től a Helikon néven újjáalakuló irodalmi folyóirat főszerkesztője. Első novelláskötete, a Sorskovács 1964-ben, első regénye, az Üllő, dobszó, harang 1969-ben látott napvilágot. Az évtizedek során a magyar irodalom olyan remekműveit tette le az asztalra, mint a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót és a Hollóidő, utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg.
Szilágyi István nyugalomba vonulása után is figyelemmel követte a Helikon sorsát, bejárt a szerkesztőségbe, találkoztunk, beszélgettünk. 85. születésnapjára különszámot állítottunk össze, személyesen azonban már nem tudtuk megünnepelni vele az évfordulót. Méltósággal viselt betegség után távozott ma reggel – írják még a Helikon szerkesztői.
Temetéséről később intézkednek.
A Helikon munkaközössége osztozik a család gyászában – az egykori főszerkesztőt, a nagyszerű írót, az atyai jóbarátot gyászolják.
