1970 óta A Hét hetilap munkatársa, 1983-ig főszerkesztő-helyettese, 1990-ig a Művelődés szerkesztője. 1990–1992 között a román művelődési minisztérium miniszter-helyettese, majd államtitkára. 1992-től a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszék összehasonlító irodalomtörténet tanára, 1997–2011 között egyetemi docens. 1995–1999 között a Bolyai Társaság elnöke. 1996-tól a Korunk főszerkesztő-helyettese. 1999–2004 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem szenátusának tagja. Számos kötet szerkesztésében, válogatásában játszik kiemelt szerepet. 2000-ben Kántor Lajossal közösen kiadják a Határjegyeket, Andrei Pleşu több művét is lefordítja.
„Horváth Andor vallotta, az irodalom út és kulcs kultúránkhoz, az irodalom révén valósulhat meg igazán a közösségi lét. Nemcsak hitte, állítását egy egész életművel bizonyította: tanította a múltat, szembesített a jelennel, és mindvégig kérdezett. Ennél talán csak az lehet fontosabb, hogy megkérdőjelezett társadalmi folyamatokat, alulról és felülről is megvizsgált döntéseket, ha kellett, hát, elölről kezdte mindezt. Ő biztos akart lenni és biztos is volt az elvégzett munkában. Nyitottsága megkérdőjelezhetetlen érdeme. Egy asszimilációra törekvő volt kommunista ország értelmiségijeként alkotott és közvetített, a kultúrák közötti átjárhatóságban látott igazi jövőt közösségének. Igazi transzilván ember, a román-magyar párbeszéd és a kölcsönös tisztelet híve. Szellemi táplálékot biztosított a legsötétebb évtizedekben, kitárta az ablakot kortársai előtt.
Sosem eltávolította, mindig közelítette egymáshoz az összetartozót: a román és a magyar irodalmat, a többségi és kisebbségi kultúrát”, fogalmaz nekrológjában Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.
