Erdélyben talán nincs is olyan román vagy magyar fizikus, aki„Gábos tanár urat” ne ismerné. Professzoraink professzora volt, és ha az erdélyi fizikáról van szó, a tanár úr neve, akaratlanul is, már az első mondatokban felmerül.
1924-ben Bánffyhunyadon született. Doktori fokozatot 1949-ben szerzett A mechanika formális elveiről című munkájával. 1948 és 1990 között 41 éven keresztül formálta és határozta meg a Kolozsváron tanuló fizikus és kémikus hallgatók élményeit és tanárideálját. 1990-től a BBTE professor emeritusaként egészen a legutóbbi időkig végezte fizikusi kutatómunkáját. 90 éves korában, mikor betegsége már ágyba kényszerítette, még mindig számolt, tudományos cikkeket olvasott és írt. Utolsó dolgozatát 91 évesen jelentette meg a Studia Universitatis Babes-Bolyai, Mathematica folyóiratban a Bolyai-Lobachevski síkokon lévő geodedikus vonalakról.
Pályafutásának egyik meghatározó személyisége volt Fényes Imre professzor,aki a doktori dolgozatát vezette és megalapozta a termodinamika iránti állandó érdeklődését. Életútjában meghatározó szerepet töltött be Vescan Teofil professzor úr is.Ez utóbbi közbenjárására az Il Nuovo Cimentoban közölt írására Gábos Zoltánra olyan kiváló fizikusok is felfigyeltek, mint Nathan Rosen és Asher Peres.
Több könyve is megjelent, amelyek alapjai ajelenlegi magyar nyelvű fizikaoktatásnak. Ilyen az 1982-ben megjelent Az elméleti fizika alapjaivagy az 1996-ban megjelent Termodinamika. Ezekben a témákban román nyelven is közöltalapmunkákat 1959 és 1981 között.
Az 1990 előtti Romániában tevékenykedő tudományos kutatókról beszélve nem lehet nem megemlíteni azokat a viszonyokat, amelyekben tevékenykedtek, és amelyek nyilván befolyásolták szakmai munkásságukat. Az ország határain kívülről érkező információ, így a tudományos eredményeknek az elszigetelése és a külföldi publikálásnak a kommunista párt által szükséges jóváhagyása miatt Gábos tanár úr nemzetközi tudományos karrierje is rengeteget veszített. Csak utólag értesült például arról, hogy a NASA 1960-tól a forgó központi test sodró és pörgető hatásának kísérleti igazolására vállalkozott. Ennek a kísérletnek a célja az volt, hogy az általános relativitáselmélet helyességét újabb kísérleti eredményekkel igazolják. A plusz relativisztikus forgási effektust 2011-ben sikerrel bebizonyították L.I. Schiff 1960-as publikációja alapján, mely a Physical Review Lettersben jelent meg. A kísérletre akár a Gábos Zoltán egy évvel korábban megjelent, 1959-ben közölt egyenleteit is használhatták volna. Ezek azonban egy egyetemi szintű romániai szaklapban jelentek meg román nyelven, így nem juthattak a tudomány nemzetközi színterébe.
1990-ben megnyílt a világ a romániai tudományosság számára is. Ezután következtek a magyarországi és nemzetközi elismerések Gábos Zoltán számára. 1991-től tiszteleti tagja az Eötvös Lóránd Fizikai Társulatnak; 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának választották; 2005-ben Arany János-életműdíjjal tüntette ki a Magyar Tudományos Akadémia; 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét; 2011-ben pedig Simonyi Károly-díjat vehetett át.
A professzor úr életének és szakmai munkásságának találó összefoglalása az, amit ő maga a legnagyobb tudományos eredményének tart: számos olyan tanítványát indította el tudományos pályáján, akik ma hazai és külföldi egyetemek elismert kutatói és fizikatanárai.
Odaadással, szenvedéllyel és mérhetetlen szaktudással tartotta óráit. Csendben, szerényen végezte kutatásait, és eredményeivel soha nem kérkedett. Nem a közölt publikációk számával, vagy szcientometriai mutatókkal mérte a tudományos teljesítményt, hanem az érdeklődő szemek csillogása és a gondolatok mélysége volt számára az irányadó. Meggyőződése volt, hogy a tanár az írott tudomány holt anyagát teszi élővé; olvasni tanít és felfedi tudományának rejtett szépségeit. A kommunizmus nehéz éveiben tanúsított emberi integritásával nagy hatással volt tanítványaira és kollégáira egyaránt. Sokan tekintünk rá példaképként. Egyaránt tisztelték a román és magyar kollegák, és a tanítványának lenni erős ajánlás volt a romániai egyetemeken. A BBTE magyar tagozata csak Gábos bácsiként ismerte a kedves öreg professzort, akinek csodálatos előadásait mindenki örömmel hallgatta. A román kollégák „a nagy szelíd” néven emlegették, azokra az időkre emlékezve, amikor a Fizika kar dékánja volt.
Emlékét azzal őrizzük, hogy továbbadjuk azt, amit tőle tanultunk. Végtelen emberségének és mérhetetlen tudásának csak így állíthatunk méltó emléket.
Néda Zoltán egyetemi tanár, BBTE
az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának elnöke
