Húgyúti fertőzés: a húgyutak mikrobák által okozott gyulladásos-fertőzéses betegsége, amely érintheti az alsó és felső húgyúti tractust. Előbbi esetben a húgyhólyag gyulladásáról (cystitis), utóbbiban vesegyulladásról (pyelonephritis) beszélünk. A klinikai tünetek életkoronként változnak.
Újszülött és csecsemő: elhúzódó sárgaság, étvágytalanság, súlycsökkenés, irritabilitás, hányás, hasmenés. A lázas állapot nem minden esetben jellemzi, de gyakori a hőemelkedés (T = 38°C) és a kiszáradásra jellemző tünetcsoport.
Kisgyermek: ebben az életkorban sem jellemző a húgyúti fertőzésre utaló tipikus tünetek jelenléte. Ismeretlen eredetű magas láz (esetleg lázgörcs), hányás, hasmenés, kiszáradás lehet a vezető tünet. A legtöbbször a gyermek nem tudja még körülírni a számára fájdalmat okozó tünetegyüttest, de a vizeletürítéskor jelentkező sírás, vagy a napi tevékenysége közepette hirtelen előtörő sírás jelző értékű lehet. 3 éves kor után már a klinikai tünetek alapján feltételezhető a húgyúti fertőzés és az, hogy a húgyutak melyik része inkább érintett. Hólyaggyulladásban a gyakori, sürgető vizeletürítés (pollakiuria), a fájdalmas vizelés (disuria), a nemi szervekre és az alhasi tájékra lokalizálódó fájdalom és égető érzés, amelyhez rossz közérzet és gyenge általános állapot társul. Az alsó húgyúti infekcióhoz inkább hőemelkedés társul, ritka a magas láz. A vese fertőzéses gyulladása esetén magas láz, deréktáji fájdalom (spontán fájdalom vagy érintésre érzékeny terület), hidegrázás, rossz közérzet, sápadtság, általános gyengeség a jellemző. Ebben az esetben is társulhat hasmenés, hányás.
Minden életkorban a legtöbb esetben megváltozik a vizelet színe, szaga, állaga. Megjelenhet és szabad szemmel is láthatóvá válhat a vér (makroszkópos hematuria) és más patológiás váladék (genny) a vizeletben. Előfordulhat az éjszakai ágybavizelés.
A betegség gyanúja esetén fontos a vizeletvizsgálat elvégzése. Bizonyos esetekben a vizeletvizsgáló gyorsteszt eredménye iránymutató lehet, de a biztos diagnózishoz a vizelet laboratóriumi vizsgálata szükséges. A gyorstesztet bármikor el lehet végezni, a laboratóriumi vizsgálathoz a reggeli első, középsugaras vizeletből vett minta szükséges.
Fontos a helyes mintavétel. Minden esetben különös figyelmet kell fordítani arra, hogy mintavétel előtt a húgycső körüli területet alaposan megmossuk, megtisztítsuk, elkerülendő a próba felülfertőződése a bőrön található mikroorganizmusokkal. Javallott a meleg, szappanos vizzel való mosakodás, majd a tájék áttörlése valamilyen antiszeptikus oldattal átitatott steril gézlappal (pl. rivanol). Helyes mintavétel a reggeli első vizeletből történik steril gyűjtődobozba (gyógyszertárakban kapható). Kivételt képeznek a csecsemők és kisgyermekek, akik még nem tudják szabályozni a vizeletürítésüket. Utóbbi esetben szintén reggel, de az erre a célra kifejlesztett, speciális, steril gyűjtőtasak segítségével történik a mintavétel. A periuretralis régió lemosása után kell a tasakot felragasztani a húgycsőnyílás környékére. Ha 30 perc alatt nem sikerül megfelelő mennyiségű vizeletet összegyűjteni vagy időközben székletürítése van a babának, a lemosást meg kell ismételni, és új tasakot kell felragasztani. A tasakban összegyűlt vizeletet a steril gyűjtődobozba átöntve szállítjuk a laboratóriumba.
Kórházi körülmények között más lehetőség is van a vizeletminta levételére, de az csak szakavatott személyzet által, szigorú orvosi javallatra történik. A vizeletet 30–60 perc alatt el kell juttatni a legközelebbi laboratóriumba. Ha erre nincs lehetőség, maximum 24 órát tartható a steril dobozban 4°C-on (hűtőben).
A vizelet vizsgálata során kapott eltérések alapján megállapítható/kizárható a fertőzés jelenléte. A vizelet biokémiai összetételének és az üledék mikroszkópos vizsgálatának eredménye irányadó a választandó kezelés szempontjából, ugyanakkor a kapott eredmények kiegészítendők néhány vérből végzett vizsgálattal, amelyek eredményei a vesefunkció állapotát mutatják, valamint a szervezetben lévő gyulladást jelzik. A vizelet mikrobiológiai vizsgálata (urocultura) az esetek többségében megtörténik. Ezzel kimutatható a betegséget kiváltó kórokozó típusa. Az antibakteriális terápiát az antibakteriális rezisztenciavizsgálat (antibiograma) függvényében kell végezni. Ez hosszabb időt vesz igénybe (legalább 48 óra), de a klinikai tünetek, a vizelet biokémiai és makroszkópos vizsgálata, a véreredmények alapján és a feltételezett kórokozó ismeretében elkezdhető az empirikus antibiotikum terápia, amely a bakteriológiai eredmények alapján bármikor módosítható. A súlyos esetek, valamint az újszülöttek és csecsemőkorú betegek parenterlás kezelést igényelnek. A kezelési mód kiválasztása és időtartama szigorú szakorvosi felügyelet mellett történik.
Antibiotikum kezelés mellett fontos a megfelelő folyadékbevitel: a kiszáradás kezelése és a húgyutak átmosása miatt. Gyógyszerek közül gyulladás- és lázcsökkentő szerek társítása ajánlott. Nagyobb gyermekek esetén javallott a helyes vizeletürítési technika begyakorlása, székrekedés megelőzése.
A heveny fertőzés kezelésének befejeztével javallott a kontroll vizeletvizsgálat: biokémiai és bakteriológiai ellenőrzés. Az újabb fertőzés megelőzése szempontjából javallott az esetleges hajlamosító tényezők (pl. fejlődési rendellenességek) felismerése és azok kezelése.
A nem – vagy rosszul – kezelt fertőzések, leginkább a vesegyulladás esetében súlyos vesehegesedéssel járhatnak, amely zsugorveséhez, magasvérnyomás betegséghez, esetleg veseelégtelenséghez vezethet.
