Kós Katalin elmondta, hogy Györkös Mányi Albert két festménye is helyet kapott ezen a kiállításon, mert a festőművész nagyon sok képe kalotaszegi ihletésű. Az egyik, A gyerőmonostori templom idézi azt a nagyon régi szokást, hogy a templomok egyik díszítő eleme a varrottas, amelyet készítői ajándékként szántak Isten házába. A másik kép, a Lánykórus tizenhárom alakot ábrázol, és amikor a kiállítók meglátták, úgy érezték, hogy éppen őket álmodta meg Györkös Mányi Albert, mert ők is pontosan tizenhárman vannak. Másik érdekesség, amit Kós Katalin elárult nekünk, hogy az asztalon látható egyik munka Györkös Mányi Albert édesanyjának, Krisztinának vagy Kriskának, ahogy őt szólították, a lánykori vizsgamunkája, amelyen azt kellett bemutatnia, hogy ismeri, illetve megtanulta a különböző öltéseket. Ez a munka jelzi azt az utat, amelyet bejárnak azok, akik olyan csodákat képesek alkotni, mint amiket itt látunk.
Ezt követően Lakatos Eszter, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány munkatársa bírta szóra a nagykapusi születésű Kis Lukács Erzsébetet, azaz a mestert, aki elmondta, hogy 55 éve kézimunkázik, varrja a kalotaszegi hagyományos írásos, vállfűs és vagdalásos kézimunkákat, népviseletet is készít, főként családtagoknak. Erzsébet 2010-ben megkapta a Népi Iparművész címet, hímző szakágban. A Kalotaszegi Varróműhely úgy alakult, hogy Erzsébet tanfolyamot tartott pár lelkes tanulni vágyó leánynak, asszonynak, és amikor ez lejárt, akkor nemigen akaródzott abbahagyni a találkozókat, így született meg a közös döntés, hogy havonta egyszer kerítsenek sort ezekre. Amikor látta, hogy a lányok, asszonyok odaadóan, nagy szeretettel tanulnak, fejlődnek, egyre szebben és többet varrogatnak, akkor megszületett a kiállítás ötlete, hogy mások is gyönyörködhessenek ezekben a munkákban, és lássák, hogy a hagyományokat továbbviszik, és főleg megélik.
A kiállításon Erzsébet alkotásai mellett megcsodálhatjuk a kicsi, de lelkes csapat tagjai – Bárdos Mária, Benő Eszter Nóra, Bíró Mária, Fejes Kati, Gönczi Izabella, Gyalai-Korpos Ágnes, Halmágyi Eszter, Kakasi Klára, Kádár Noémi, Kékedy Nagy Magdolna, Kis Lukács Erzsébet, Kis Lukács Éva, Szabó Ildikó Krisztina – által a két év során készített munkákat is. Továbbá üde színfoltja volt a megnyitónak a nagykapusi tánccsoport két párja, akik gyönyörű népviseletben hagyományos kalotaszegi táncot mutattak be.
A közönség vastapssal jutalmazta a kiállítókat, és kötetlen, barátságos beszélgetések közben járta végig a tárlatot, s gyönyörködött a bemutatott munkákban, némely anyagban beszúrt tűt és hozzávaló cérnát fedezve fel. Kérdésünkre elmondták: ez azt jelzi, hogy a kézimunka még nincs befejezve, mintát szánnak rá, vagy saját kútfőből, mert most már mintát rajzolni is megtanultak, vagy régit lemásolva. Sok mindent megtudtunk a szakma rejtelmeiről egyik másik kiállítóval elbeszélgetve, akik szívesen meséltek, magyaráztak. Például ha egy vonallal rajzolják ki a mintát, a varrónak több szabadsága van az öltögetéskor, de ha két vonallal van kirajzolva, akkor azt követni kell, nincs mese. Elmondták azt is, hogy a két vonalas rajzolást először egy tanítónő alkalmazta, mert így a kislányok könnyebben tudták követni a mintát. Szó esett az anyagokról, a fonalakról, de a kézimunkázás egy másik fontos eleméről is, a nyakba akasztható nagyítóról.
Végezetül Kós Katalint idézve, mi is azt kívánjuk, hogy a lelkes csapat gyarapodjon, és tovább őrizze, ápolja Kalotaszeg hagyományait. A kiállítás március 22-ig tekinthető meg.
