Méltóságteljesen emlékeztek a magyar forradalomra és szabadságharcra Kolozsváron
Közel kétezer ember ünnepelt Kolozsváron március 15-én. Vasárnap délben 13 órakor indultak a felvonulók a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet elől óriáskokárdával, majd 14 órától ökumenikus szertartást tartottak a Szent Mihály plébániatemplomban. (Az ünnepségről készült fotóriportunkat ITT megnézhetik.)
László Attila Kolozs-Doboka megyei főesperesnek az együtt és békés ünneplésre buzdító szavai után Andrási Benedek, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője, püspökhelyettes is hálaadásra szólított fel: „Ünneplő és hálaadó lélekkel megtapasztalhatjuk Isten kegyelmét, az összetartozás, az egymásért való felelősségvállalás áldott küldetését. A bizalmatlanság és a háborúskodás közepette hitünk próba elé van állítva. Féltjük életünket, szeretteink életét, ezt a gyönyörű teremtett világot, a tiszta erkölcsi értékeket, az isteni értékrendet, amit lábbal tipornak. Ünnepi megemlékezésünk visszatekintés is, ami arra irányítja a figyelmet, hogy Istennek gondja van a teremtményeire. Mindig küld prófétai lelkületű harcosat, akik a magasztos célokért mernek szólni, és tenni még akkor is, ha látszólag semmi esélyük a hatalommal szemben”.
Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke arra figyelmeztetett: ha Isten nem segített volna rajtunk, elvesztünk volna. Kovács Gergely római katolikus érsek arra emlékeztetett, a történelem nemcsak a tereken, hanem a hétköznapokon dől el.
“Március 15-én leginkább a nagy szavak jutnak eszünkbe, mint: forradalom, hősök, szabadság. Ma is valami ehhez hasonlót kellene mondani, de a mai napnak van egy csendesebb üzenete is. A történelemben eljön az a pillanat, amikor az emberek semmi mást nem akarnak, minthogy tisztességes emberként éljenek. Hiszen 1848-ban sem volt mindenki katona, nem mindenki lett hős, sőt. A nagy többség egyszerű ember volt, mégis történelem lett abból, amit cselekedtek. Nekem aggodalmaim és kérdéseim vannak. Vajon mi a nagyobb veszély: ha egy közösséget kívülről ér támadás, vagy az, ha belülről elfáradt? Ha elfárad, és már nem hiszi, hogy érdemes folytatni? Az én kérdésem, tudunk-e, akarunk-e hinni abban, hogy érdemes folytatni, hinni?” – tette fel a kérdést Kovács Gergely római katolikus érsek.
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök arra figyelmeztetett: “Köszönjük Istennek, hogy együtt lehetünk, együtt imádkozhatunk. Isten oltalmazza magyar nemzetünket minden bajtól, belső széthúzástól. Csak Isten oltalmában bízhatunk, különösen ma, amikor gyűlölet, önzés, szeretetlenség és ostobaság rombolja közösségünk egységét.”
Az ökumenikus istentiszteleten közreműködött az unitárius és a református kollégium egyesített kórusa (karnagyok: Ördög Ödön és Rémán Róbert). Ezt követően az ünneplés a Főtéren folytatódott, ahol beszédek és ünnepi műsor hangzott el. Közreműködött az Ördögtérgye és a Szarkaláb néptáncegyüttes.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke beszédében kifejtette, hogy március 15-én hagyományosan két dolgot ünneplünk: egyrészt számot vetünk azzal, hogy mit jelent hőseink öröksége, másrészt beszámolunk arról, hogy milyen a szabadság állapota most és itt. Emlékeztetett, különböző helyszíneken ünneplünk minden évben szerte Erdélyben, Kolozsvár azonban különleges helyszín. Egyetlen alkalommal sem vált a város csatatérré, nem ostromolták meg, nem gyújtották fel, a forradalom és a szabadságharc emlékezete mégis erős. Több mint félszáz emlékhely utal az eseményekre itt, a városban. Különlegességét az adja, hogy Kolozsvár az első városok egyike volt, ahol esztendő múltán, már 1849-ben megünnepelték március 15-ét.
„Nem is az a legfontosabb, hogy egy város csatatér volt-e vagy sem. Sokkal inkább annak van fontossága, hogy egy közösség ma hogyan őrzi a szabadságharc emlékét. Az itt jelenlévőket nem kell arra emlékeztetni, hogy a szabadság nem nyugalmi és soha nem befejezett állapot. Mindig van vele valami dolog, különben elveszítjük. (…) A mi nemzedékünknek az a feladata, hogy értelmet adjon, az a feladatunk, hogy értelmet adjunk a szabadságnak a saját korunkban. És ez nem mindig könnyű. Ma nehéz és bonyolult időket élünk. (…) Ilyen időkben jó iránytűre van szükség. Ez pedig az összetartozás. És ez az, amit március 15-e is tanít nekünk. Egy közösség akkor erős, amikor tagjai tudják: nem állnak egyedül. Mi itt mindig tudtuk, hogy a megmaradás nem magától értetődő. Intézményeket kell építeni, iskolákat kell működtetni, közösségeket kell szervezni, a családokat meg kell tartani. Ilyen körülmények között a szabadság nem elvont eszmék halmaza, hanem mindennapi, gyakran reménytelennek tűnő munka. És ebben a munkában a hagyomány mindig erőt ad. A történelem azt tanítja: amikor egy nemzet, egy közösség összezár, képes a legnehezebb helyzeteken is felülkerekedni. Ezért mondjuk ma is: bennünk egy a nemzet” – mondta Kelemen Hunor.
Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja Orbán Viktor magyar kormányfő üzenetét tolmácsolta, Buzás-Fekete Mária, Kolozs megye alprefektusa pedig Ilie Bolojan kormányfő üzenetét olvasta fel.
„Erős, életképes közösség tölti meg most Mátyás király látóterét. Március 15-e üzenete ma is ugyanaz: szabadság, összefogás és a felelősség. A változás mindig azokkal kezdődik, akik ki mernek állni az igazságért és a közösségért. Ma más kihívásokkal nézünk szembe, de a lényeg ugyanaz: tiszteljük egymást, őrizzük értékeinket és felelősséggel építsük közösségünket, jövőnket. A szabadságot és a jövőt csak közös akarattal lehet építeni” – közölte Buzás Fekete Mária, aki egy 86 évvel ezelőtti, egykor édesanyja tulajdonát képező kokárdát viselt.
László Petra KMDSZ-elnök elmondta: az elmúlt időszak eseményei arra emlékeztetnek, hogy identitásunk megélése ma is bátorságot kíván. Az elmúlt egy évben több fiatalt is támadás ért Kolozsváron, mert magyarul beszéltek. Az ilyen pillanatok megmutatják, még mindig milyen világban élünk, és milyen közösség vagyunk.
„Magyarságunkat nem adjuk fel. Anyanyelvünk nem teher, hanem örökség, ami gazdagítja ezt a várost, a kultúránk nem akadály, hanem erőforrás, a hagyományaink nem a múlt maradványai, hanem alapok, amelyekre a jövőt építjük. A jövő akkor kezdődik, amikor a fiatal úgy dönt, tesz a közösségért, közösséget épít, és kiáll az értékei mellett. A jövőt mindig azok alakítják, akik mernek cselekedni. Kolozsvár akkor volt erős, amikor a közösségei együtt építették a várost. A magyar közösség, a magyar nyelv ennek a városnak tegnap is, ma is része volt és marad a jövőben is” – fejtette ki.
Az egyórás főtéri ünnepség után a tömeg feloszlott, délután és este pedig további ünnepi programokon vehettek részt.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
