LACZKÓ-VASS RÓBERT
Tizenkettő
kalandjait ki vándorbotján
viszi jakab zarándokútján
tikkadón damaszkuszi portól
töltesz az emmauszi borból
zár az ölelés nem ereszt el
belefeszülsz andrás-kereszttel
péter vagy ím ki megtagad ma
hajnalra nem ismersz magadra
bertalan bőrét vezekelve
mint az éjszakát vetkezed le
mennyit ér ifjabb jakab álmod
meg nem vallható tanúságod
s mi marad mondd a sok titokból
mi taddeusból vagy simonból
önmagammal adósod lettem
mintha csak máténak fizettem
de te harmincért júdás lettél
habár a legjobban szerettél
nem maradhattál hű tanítvány
jános-szelíden vagy te hitvány
gyolcsait most a folytatásnak
bizonygathatom csak tamásnak
hitetlen vagy ki babonát hoz
somlyói babbamáriákhoz
s mint szivárvány egy jelenésbe
simulsz bele a feledésbe
